Sokszor álmodtam már azt, hogy megakarok szólalni, de nem tudok, nagyon erőltetem, hogy megszólaljak és hangot tudjak kiadni, de nem tudok, csak nagyon halkan és alig. Ez mit jelenthet?

Ha hasonlót álmodnék, főleg visszatérően, akkor én lehet, hogy azt a kérdést próbálnám őszintén megválaszolni magamnak, hogy vannak-e olyan élethelyzetek, emberi kapcsolatok az életemben, amikben valamiért nem merem, nem tudom, vagy nem akarom őszintén kimondani, amit valójában gondolok, vagy kifejezni az érzéseimet, vagy esetleg nem állok ki a saját érdekeimért, a saját igazamért.

(Akár másokkal szembeni tapintatból, udvariasságból, megbékítésből, vagy netalán mert félek attól, hogy mások hogyan reagálnának az őszintén kimondott véleményemre.)

Ha arra a felismerésre jutnék, hogy bizonyos helyzetekben valóban blokkolom magamat valamivel ezen a téren, akkor megpróbálnék rájönni, hogy mivel.

Nekem elsőre hirtelen ez jutott eszembe, de biztosan lehet sokféle más értelmezése is.

Én igazából nem hiszek abban, hogy az álmoknak teljesen egységes, mindenkire nézve egyformán értelmezhető szimbólumrendszere lenne, vagyis ugyanannak az álomnak azonos tudatalatti üzenete lenne bárki életében.