Ez asztrál projekció kezdete lett volna?

Szia!

Az "asztrál projekció" ahogy írtad az amennyire én ismerem nem ezt jelenti, és a kettőt jobb nem összekeverni. Az asztrál kivetítés a lelked egy részének tudatos áthelyezése másik síkra, vagy ezen a síkon másik helyre.

Az amibe te belekezdtél ahogy később fogalmaztad inkább testen kívüli élménynek számítana amennyiben a folyamat végére még tudatodnál maradsz, és azt átéled.

Az elsőnél tudatosan a hely változik, az utóbbinál a kilépés egy formáján vezeted magad végig féltudatosan kezdeti helyváltozás, és cél nélkül egy érzést követve.

A módosult tudatállapothoz amiben megijedsz, és magadhoz térsz ahhoz jobb az elmédet hozzászoktatni, és így a lehetőséged is több lesz benne. Önmagadra, vagy "ürességre"/nyugalomra irányított meditáció jó kezdeti irány amit engedj végigmenni. Sok ember mikor átél hasonlót nekik a folyamat felénél az egész átalakul szimpla alvássá mert kinti érzékelésük elveszti a kapcsolatot az itteni tudattal.

Kilépéssel kapcs:

- Csak akkor foglalkozz vele ha az adott helységben nyugodtan, biztonságérzettel el tudod engedni magad.

- Tudatosítsd magadban, hogy ha bármi történik akkor hasonló módon tudod önmagad "visszarúgni" a testedbe mint mikor valakinek rémálma van, és magához akar térni.

Én mikor kilépést éltem át egy hasonló érzésfolyamat után mint amit te leírtál egyszerűen ahol feküdtem mintha csak "felkeltem" volna, és a szobámban voltam. A panelban ahol lakom elkezdtem sétálgatni, bár azt elrontottam, hogy túl sok tükrön, és ablakon mentem át (amik pl. az ajtókba voltak beágyazva). Minden ilyen ablakkal egy szintet szétcsúszott a világ. 3-4 tükör-ablak után már a szobák ajtajai itt-ott a mennyezetről ereszkedtek le, nem a padlóról, és a lépcsőházak nem létező helységekbe vezettek... ahol fura alakok beszélgettek... az egy furcsa élmény volt... ekkor már nem tudtam különbséget tenni ablak, és tükör között, és az egyik valami amin áthaladtam egy "rétre" vezetett ahol mikor megfordultam már nyoma sem volt az épületnek ahonnan oda kerültem. Onnan úgy voltam vele ideje magamhoz térni.

Ismerősöm aki még jártas a témában azt javasolta (utólag persze...), hogy az ablak/tükröket megéri elkerülni, és sokkal érdekesebb ha az egyszerű hétköznapi tárgyakat mint pl.: egy kilincset jobban szemügyre veszel.

Legjobbakat!

Nem, mert olyan nem létezik.

De ha létezne már szinte fájdalmas lenne a kezdete.

Az első válaszoló remekűl leírta.

Brawo!!! végre egy szakember :)

Szia!

Tegnap este ugyan ezt éltem át.

Én tudatos álmodni szerettem volna, és tudatomnál szerettem volna lenni mikor elalszok, hogy tudatosan menjek bele az álmomba. Majd egy idő után elkezdett minden "elsötétülni" jött a bizsergő érzés, és iszonyatosan durván elkezdett verni a szívem.

Felkeltem mert azthittem alvásparalízis vagy alvási bénulás, de nem, mert tudtam mozogni.

Igazán érdekelne, hogy ez mi volt, és mi lett volna ha tovább benne maradok.

Velem ilyesmi történt már,vagyis ezzel próbáltam magyarázni. Pici korom óta ájulós vagyok,elég gyakran előfordul.

Mindig megérzem,le tudok ülni gyorsan előtte pl.

Úgy éltem meg egy kivételével az összeset,hogy beszűkül a látásom hallásom és amikor kb 1 perc múlva magamhoz térek csak a sötétségre emlékszem .

Az utolsó ájulásomnál nem éreztem semmit előre, nem sötétségre emlékszem hanem egy hirtelen ilyen fehér fény mintha a képembe robbant volna, egy fényes szűkülő folyosón lebegtem előre elég gyorsan ,olyan volt mintha a végén egy ajtón átlátnék és ahogy közeledtem felismertem magam ahogy fekszem a földön eszméletlenül és még a macskám is láttam ahogy odamegy hozzám. Az egészet mintha a plafonról láttam volna de amíg az"alagútban" közeledtem az nem ilyen fentről lefelé volt hanem előre szóval ilyen fura volt az egész.

A lényeg h ahogy megláttam magam elkezdtem mondogatni hogy jézusom ez én vagyok jézusom ez én vagyok. A következő pillanatban mintha lezuhantam volna valahonnan és arra tértem magamhoz hogy mondogatom h jézusom ez én vagyok.

Nagyon megrázott az élmény,mai napig hatása alatt vagyok.

Egy ezoterikus barátnőm azt mondta mindenkinek az életében van 3 kilépési pont amikor úgy dönthet hogy elhagyja a lelke ezt az életet és úgy gondolja nekem ez egy ilyen pont volt.

Erről hallott valaki valamit?

Nekem ez az asztrális kilépés hihetőbbnek tűnik, vagyis mással nem nagyon tudom magyarázni. Ugye ott is azt mondják hogy ha sikerül kilépni bem szabad a fizikai testre gondolni mert azonnal visszazuhanunk bele. Valami ilyesminek éltem meg. Nagyon érdekes volt de ijesztő számomra. És ez merőben más volt mint az eddigi összes ájulásom. Hozzáteszem asztrális kivetítéssel meg semmi ilyenel nem próbálkoztam tudatosan soha.

Mielőtt bárki orvoshoz küldene, 1,5 éves korom óta ájulok, azóta több teljeskörű kivizsgálásom volt kb 3 évente ,mai napig.

Soha semmi fizikai magyarázatot nem találtak rá. Semmi betegségem nincs.

3 éves koromtól pszichológusnál is többször voltam,lelki oka sincs,rendben vagyok.

Szóval csak ezt tudom ráhúzni legalábbis az utolsóra.

Szerintetek ez lehetett az?

Elég ijesztő élmény volt ahoz h próbálkozzak vele,nem is szeretnék de kíváncsi vagyok mások véleményére.