A kvantummechanika alátámasztja a vonzás törvényét, vagy sem?

A "gondolat" egy fizikailag nem definiálható fogalom, így tualjdonságokat se tudunk neki adni.

Az odáig biztos, hogy a gondolatok az agy biokémiai tevékenységének az eredményei. Az agy biokémiai tevékenységei részben elektromos jelenségsek, amik valóban mérhetőek elektromágneses elven, vagyis a fejre rakott elektródákkal, vagy a olyan képalkotó eljárással, ami "látja" ezeket a jeleket.

A probléma ott kezdődik, hogy a gondolatoknak nincs önálló jelük. Azt meg lehet különböztetni az agyműködés alapján, hogy valaki épp gondolkodik-e vagy sem, abból hogy egyes agyterületek épp aktívak-e. A különböző gondolatoknak nincs egységes jelük, azaz nincs jele annak, hogy "kutya". Ha lenne ilyen, akkor lehetne gondolatot olvasni, de nem lehet. (Egyébként egységes jel azért sincs, mert minden ember agya kicsit más, így törvényszerűen az a mintázat is kicsit más, ami a kutyára gondolva kialakul az agyban.)

Az, hogy az agy jeleit lehet venni EEG-vel a fejen kívülről, ha nagyon akarom csakugyan interpretálható úgy, hogy az agy kiküldi a jeleket az univerzumba. Pontosabban az univerzumnak abba a kicsi szegletébe, ami a fejem körül van. A fejtől egy centiméterre ezek a jelek már egyáltalán nem foghatóak, és a távolsággal logaritmikusan csökkennek.

Ugyanilyen jeleket amúgy egy csomó minden produkál, a másik emberek agya, az állatok agya (ami ugyanilyen elven működik), a wi-fi hálózat, a TV adás, stb. A mesterséges jelek sokkal erősebbek mint az élőlényeké, úgyhogy ha valaki hallgatózna is az univerzumban, csak egy egységes zajmasszát hallana.

Namost a ferkvencia az az ezósoknak egy ilyen bekattanása, de fogalmuk sincs, hogy mit jelent. Az agyhullámoknak természetesen van frekvenciájuk, de annak semmi köze ahhoz, hogy épp mire gondolunk. A "kutya" gondolatot nem lehet lefordítani frekvenciára.

De még ha le is lehetne, abból két dolog teljesen biztosan nem következne:

- Az azonos frekvenciák nem vonzzák egymást. Például két vörös lézer nem vonzza egymást, pedig mindkettő azonos frekvenciájú fényt bocsát ki. Ez egy sima hazugság tehát.

- És ha vonzaná is, akkor is maximum a kutyára gondolók vonzanák össze egymást (vagy egymás kutyás gondolatait?), de a kutyára gondoló nem vonzaná oda magát a kutyát. A kutya vajon honnan tudná, hogy az a frekvencia ami az én emberi agyamban a kutyára gondolva kialakul, az valahogy rá vonatkozik?

Szóval ha az összes humbug igaz lenne, abból is csak annyi következne, hogy gondolataim által kiküldött jelek visszatükröződnének, az csak annyit jelentene, hogy a saját gondolataim visszhangját hallanám egy kicsit később. Ha ma kutyára gondolnék, akkor holnap valahogy visszajönnének a mai kutyás gondolataim, esetleg összevonzotta közben mások kutyás gondolatait. (De akkor vajon ők nem kapják vissza a saját gondolataikat?) De hát már ez is teljesen nonszenz.

Úgyhogy sajnos nem tudunk dolgokat bevonzani erős rágondolással. De még ha lehetne is, akkor is, amiből limitált mennyiség van az univerzumban, az ahhoz menne, aki erősebben gondol rá, mint egy kötélhúzó versenyen. Vagyis még ha az elmélet igaz is lenne, akkor se feltétlenül következne belőle, hogy megkapod amire gondolsz, lehet hogy mások simán elgondolják előled.

Ezt egy picit megkapargatnám már.

A gondolatnak lehet nincs egységes jele, mivel az egy bioelektromos folyamat, avagy idősor.

Pl a kutyára gondolás egy asszociáció egy memórianyomra. Márpedig a memórianyomok, engramok viszont már jól lokalizálhatóak és kiolvashatóak/beültethetőek az agyba. Egyre ismertebb lesz a hippocampus és a neocortex hogyan tárolja szinaptikus súlyok segítségével sejtpopulációs kódba az emlékeket.

Természetesen egyelőre állatoknál, de sejt szintű képalkotással (koponya ablakon keresztül) kiolvashatóak ezek a populációs kódok, és pl chemogenetikával manipulálhatóak is. Egyelőre egyszerű emlékek, minthogy az állatot kondícionálod egy dobozra hogy rettegjen, egy negatív ingerrel. Ezt az emléket ki lehet törölni... sőt be is lehet ültetni, hogy féljen egy olyan dobozban ahol már nincsen a büntető inger.

A gondolat tehát ezeknek a jól körülírt emléknyomoknak a kiolvasása... méghozzá a neurális hálózatot meghajtod valami inputtal, és asszociációs működésnek hála kidobja a "kutya" emlékét.

Persze ezek a kódok valóban eltérőek minden embernél, és itt már nagyon absztrakt fogalmakról beszélünk, multiszenzoros (audio, érzelmek, szagok stb) formában.

...

Viszont a retinától a látókérgig egy kutya képe, még egészen jól detektálható az agyból, retinotópiásan. Majd ezeket bontja fel absztrakt formákra a fejlettebb látókéreg és asszociációs területek. Tehát sok sok feldolgozás után a hippocampus már így tárolja el a dolgokat. Elméletben a kutya pixeles képe lefordítható memóriakódra. Úgy 50-100 év kutatás után még :)

[link]