Ha létezik, mi értelme a lélekvándorlásnak?

Miért kéne, hogy értelme legyen?

A téridő miért lett és kezdett tágulni?

Csak.

Az emberi elme olyan, hogy mindennek értelmet akar adni, de egyáltalán nem biztos, hogy van nekik. Egyszerűen csak vannak, mert így alakult, mert lehetnek. Csúnyán fogalmazva a cél maga a létezés, ami igazából nem cél, csak nincs másik opció. Nem lehet nem létezni.

Illetve ha van esetleg cél, akkor egyáltalán nem biztos, hogy az ember vagy lélekvándorlás számára van cél. Mi csak tényezők vagyunk, amik vannak, mert lehetnek, a cél számunkra nem érthető, nem létezik, nem lényeges, stb.

Elég sok lehetőség van. Ahm...mindig lesznek olyanok, akik 100%-ra állítják, hogy értik a létezés célját, csak éppen az emberi történelem alatt soha nem lett igazuk és aztán új célokat találtak ki az utánuk jövők.

A létezés célja a teljes megsemmisülés vagy ahogy keleten hívják a nirvána (mi is így hívjuk). Az egész létezés célja az, hogy a nirvánába kerülj, azaz egyesülj az istenekkel és ne kelljen újra megszületned. Az újjászületés oka a bűnben eltöltött élet, azaz, ha bűnös életet élsz, akkor a következő életet kapod a hibáid orvoslására.

Ettől szerintem sokkal jobb nézet az, hogy meghalsz és vége. Ez is valamiféle ösztönzés akar arra lenni, hogy jobb életet élj, kb olyan, mint a pokol. A bűnösök a pokolra jutnak, ahol meleg van és az ördögök forralják őket a végtelenségig üstökben, úgyhogy viselkedjetek rendesen! Kb erről szól ez a sztori is.

Életről-életre információkkal és tapasztalatokkal gazdagodunk, míg végül visszaolvadunk a teremtőbe, aki ezen információk birtokában már belevághat egy újabb, magasabb minőségű teremtési ciklusba.

Persze, még mindig adott a kérdés, hogy mi értelme ennek az egésznek? A válasz valószínűleg az lehet, hogy az önmagában létező teremtő nagyon unatkozott és ráébredt arra, hogy képes teremteni és elkezdett játszani ezzel a lehetőséggel. A folyamat lényege az egyre bonyolultabb világok és létformák létrehozása, de a folyamat vége nem igazán látható ebből a perspektívából. :)

Amit 6-os írt, az tökéletesen lefedi amit én gondolok erről.

Mi emberek lelkek vagyunk, a Teremtő egy apró, önállósult és öntudatos része, ami lehetőséget kapott a fejlődésre, és hogy társ teremtők lehessünk a Világmindenségben.

A tapasztalatszerzés interpretáció a nyugati értelmezés hibájából ered. Az eredeti reinkarnációs elképzelés a karma köré épül. Amíg egy ember rendelkezik bármilyen karmával, addig az a karma újra, és újra visszarántja a lelket egy újabb testbe. A karmát kicsit úgy kell elképzeli, mint Newton 3. törvényét. Minden erőhatást egy azonos erejű, ellentétes irányú erő követ. Egy olyan bonyolult rendszerben, mint az élőlények élete, és döntései, ezek a visszafelé irányuló hatások nem azonnaliak. Ha az élőlény közben meghal, nincs anyagi test, és szellem, amire a hatás visszatérjen. A világ dinamikus egyensúlyra törekszik, különben széthullana. Ha az ellenhatás nem következik be, felborul az egyensúly. Ha minden esetben ez történne, elég gyorsan működésképtelenné válna a világ(az egész, nem csak a föld, és az ember környezete). Ez az alap elképzelés, és némi magyarázat mellé.

A lélek léte ehhez nem feltétlenül szükséges, viszont szükséges hozzá valami, ami a hatás létrehozójából megmarad, mert az ellenhatásnak oda kell visszatérnie, ahonnan kiindult. Leegyszerűsítve. Viszont a magas rendű élet kicsit nehezen magyarázható szellemi szinten a lélek fogalmának bevezetése nélkül. Noha az eredeti reinkarnációs tanításban az állatoknak is van lelke.