Isten teremtette a betegségeket, vagy az ember hozta létre a gondolataival?

11: Megérzed, legbelül tudod, hogy mi az, ami nem jó neked.

Ehhez segíthet pl. a csendes elvonulás, amikor mindent kizársz és csak magadra figyelsz.

Minél több/nagyobb a külvilági zaj/befolyás körülötted (minden, ami a figyelmedet eltereli), annál nehezebben jössz rá, hogy mit kellene tenned.

És addig kell változtatgatni/kísérletezni, amíg el nem múlik a betegség és ha jobban érzed magad, az azt jelenti, hogy jó irányba változtattál, jó útra léptél. Ha xarul vagy azt jelenti, hogy nem a helyes úton jársz.

Nyilván, ha mindent ugyanúgy hagysz, ugyanúgy élsz, gondolkodsz és cselekszel, akkor nem fog változni semmi.

Tudatszinten, hozzáállás terén is lehet változtatni (tehát nem feltétlenül kell drasztikus változásra gondolni), minden infó benned van, csak felszínre kell hozni. Ebben segít a meditáció is, amit akár rendszeres ima formájában is lehet gyakorolni.

#11

Az a baj, hogy a világ annyira arra van beállva, hogy a kifelé figyelésre állítsa rá az embert, hogy hasonlóra a lehetőséget úgy kell kisakkozni, valakinek nem is sikerül.

Így hogy lehet bármit is tenni ezért?

12: hát nehezen! Nagyon nehezen!

És igazad van! Pontosan azért szenved ez a világ, mert senki nem a lényegre figyel....!!

Vagy épp azért mert szeretne a lényegre figyelni, de a világba való beilleszkedés és alkalmazkodás mellett nem jut erre idő.

Ilyenkor jut eszembe, hogy egyre több gyereket diagnosztizálnak figyelemzavarral, meg autizmussal. Sokan azt hozzák fel indoknak, hogy azért, mert eddig az ehhez hasonló "zavarok" nem voltak ismertek, nem is keresték őket így nem is találhattak.

Azért bennem mégis felmerül a kérdés, hogy nem lehet, hogy épp azért nem sikerül sok gyereknek (és akár felnőttnek) alkalmazkodni, mert amihez alkalmazkodni kéne nem jó irányba halad?

14: "nem lehet, hogy épp azért nem sikerül sok gyereknek (és akár felnőttnek) alkalmazkodni, mert amihez alkalmazkodni kéne nem jó irányba halad?"

De!

Jó meglátás.

"nem jut erre idő"

Pontosan!

Elfoglaltan tartanak mindenkit non-stop, nehogy véletlen öntudatra ébredjen.

Nem véletlen, hogy 10-12 órás műszakok, munkaidőkeret, kiszámíthatatlanság és létbizonytalanságban-tartás van - szerintem minden okkal történik és sajnos minden rossz irányba viszi az embereket, felnőtteket s gyerekeket egyaránt! :(

#16

Az érdekes az, hogy amikor a legtöbb emberrel erről beszélek, akkor amit visszakapok, az, hogy hova gondolok, meg "ilyen az élet".

Szerintem olyan az élet amilyenné tesszük.

Szeretnék valamit tenni ezért, hogy ne maradjon így, mert sokan vannak akik csak beletörődtek, mert elfogadták, hogy "ilyen az élet".

A baj csak az, hogy nem tudom hogyan, mert ugyanakkor magam alatt se szeretném vágni a fát, valahogy meg kell élnem nekem is, dolgozni is mennem kell, háztartást fenn kell tartani, és ezzel az idő nagy része el is ment. Ez még nem lenne olyan nagy baj, mert nem az összes, a baj csak az, hogy az idővel elment az energia is, és a maradékot így nem tudom kihasználni. Akkor meg már ugyanott vagyok mint eddig. Akkor ezzel így nem változtattam semmit.

17: ezzel én is így vagyok. De legalább beszéltünk róla, a semminél az is több!

Sajnos a környezetemben én sem tudtam hatni, és legutóbb a férjem rokonai például azon versenyeztek, hogy ki ment kevesebb pénzért többet dolgozni, mert aki nem hajtja szét magát, az szerintük egy semmirekellő. Én nem tudom, hogy lehet valaki arra büszke, hogy lebetegedett rabszolga. De elérték, hogy az legyen. :(

17-es!

Igen az élet olyan amilyenné tesszük. De ez nem csak materiális ok-okozati térben érvényesül. Az is döntés, hogy "neked el kell menni dolgozni" és, hogy "ezzel elmegy az idő nagy része".

Az energia és az idő nem a tevékenységtől fogy el.

A tudatállapotot kell megváltoztatni valóban, de jellemzően társadalmunkban olyan messze vagyunk a kellőtől, hogy 11-es által írt próbálgatással nem tudjuk megtalálni az utat vissza. Ha ezen kérdések felmerülnek, akkor valószínű évtizedek óta rossz úton járunk, és ennek berögzült hatását, csak kitartó, intenzív célirányos gyakorlással lehet felülirni. Ahogy ebben a gyakorlásban az ember lépésenként tisztul, a látása is tisztul majd. És onnantól már maga is képes lesz keresni az utat. Addig a hagyományok előírásait kell szigorúan és következetesen betartani testi, érzelmi és szellemi síkokon. A mélyebb megértés csak hónapok-évek után nyílik meg.

Isten a rendet teremtette. Ő maga a rend. Istentől való eltávolodás nem más mind a rendtől való eltávolodás. A betegség nem más mint a rendezetlen élet. Sajnos tapasztalat nélkül nem érzékeljük a rend útjáról való az apránkénti letérést. A test tehetetlensége (főleg a fiatal testé) sokáig képes ellenállni a rend-etlenség okkozta betegségeknek. Nem billen ki egyensúlyi rendezett állapotából egykönnyen (normál esetben), majd később sokáig elfedi az észlelhető tüneteket, de ami késik nem múlik nyomtalan.

És ekkor "sajnos" szemben 11-essel, drasztikus életmód változtatásra van már szükség.

Sajnos ezen rend rendszerezett tudása nem sok hagyományban maradt fenn. Én a jogát javaslom.... ami ugye nem azonos a heti 1-2 alkalom testpózolással (ászana), hanem koplex testi, szellemi, tudati gyakorlási rendszer. Nem vallás vagy filozófia, hanem mindenki által megismerhető és követhető teljes gyakorlati életviteli rendszer.

... és hiszed vagy nem az idő és energia hiány kérdés is megoldódik, ha ebbe fekteted az idődet.

#19-es

Csak azzal az 1-el nem tudok egyet érteni, hogy...

Igen az én döntesem, hogy el kell menni dolgozni, mert dönthetek úgy is, hogy nem megyek, csak akkor nem tudok miből megélni. Bezzeg, ha úgy döntenék, akkor meg lenne mondva, hogy hát te döntöttél így.

Általában ezt szokták felhozni a szabad akaratnál is. Végül is igen, szabad akaratom van abban hogy megválasszam melyik oldalról akarom kapni a pofont.