Ez azt jelentené, hogy működik a " vonzás törvénye " , illetve a "manifesztálás"?
Arról van szó, hogy nagyon akartam, hogy újra beszélhessek egy személlyel, mert összevesztünk és megszakadt a kapcsolat. Azt akartam igazából, hogy ő írjon rám, de amikor elképzeltem a dolgot mint "vágy" az volt, hogy beszélgetünk újra.
És 1-2 hónap után egyszer csak egy belső hang megszólalt hogy "írj rá!, írj rá!" de olyan nagyon durva volt, mert előtte nem volt ilyen késztetésem.
Ráírtam, és abszolút nem haragudott rám, és rendesen írt vissza meg minden, mondta is hogy írjak bármikor ha van kedvem. De felvetődött bennem hogy az, hogy mivel én írtam rá, ez érvényes-e ? Mert lényegében végül az lett, amit akartam, de nem abban a formában. És így kicsit vegyes érzéseim vannak, hogy most akkor működött, vagy nem?
Tudom, gyerekes az egész, ezotéria, hablaty stb... De itt főleg azoknak a véleménye érdekelne, akik valamennyire komolyan veszik ezt az egészet, és van is rálátásuk a dolgokra.
Köszi előre is !
válasza:Nem tartom gyerekesnek ezt a dolgot és különösebben erre rálátásom sincs. Én inkább kicsit földhözragadtabb választ tudok erre adni neked: ez egy tipikus példája annak, hogy az emberek mindig mindent túlgondolnak. Hogy pozitív vagy épp negatív irányban az jelen esetben mindegy, de néha az ember túlbonyolítja az életét.
Igen, néha ennyi kell, hogy írj valakinek, hogy keresd, hogy meg tedd az első lépést. Én ebben nem misztikumot látok, szimplán csak azt, hogy az emberek bolhából csinálnak elefántot.
válasza: válasza:Ez velem is megtörtént, de nem, ez nem bizonyítja a manifesztációt. Nem azért békültem ki azzal az illetővel 1 év után, mert a manifesztáció igaz. Hanem azért, mert miután összevesztünk, - most kiderült, - hogy ő is rosszul érezte magát, és már akart volna keresni. Tehát mindketten akartunk békülni, így mondhatjuk, hogy valamilyen szinten "bevonzottuk" egymást.
A manifesztáló guruk azonban nem ezt tanítják. Ők azt tanítják, hogy te meg tudod változtatni mások érzéseit, azzal ha rájuk gondolsz, ez pedig téveszme. Ugyanis valaki nem akar tőled semmit, akkor nem tudod rákényszeríteni az akararodat, hogy márpedig változzanak meg az érzéseid.
Egy példa: ha lenne egy csúnya, buta, rosszindulatú ember, aki be akarna vonzani téged, akkor rá tudná kényszeríteni az érzéseidet, hogy márpedig érezz iránta valamit? Ugye nem? Na, ez is bizonyítja, hogy a manifesztáció egy divatos téveszme.
Ráadásul engem a fekete mágiára emlékeztet, pl. a szerelmi bájital is annak tűnik, hiszen az is arról szól, hogy valamilyen varázsitall segítségével az illető érzelmeit akarják kényszerrel megváltoztatni. Természetesen az sem működik, de ha be kellene sorolni valahová, én a fekete mágiához sorolnám.
válasza:Pontosabban, egy kis kiegészítéssel:
"Ugyanis ha valaki nem akar tőled semmit, (véglegesen eldöntötte, hogy taszítod, tehát nem kedvel) akkor nem tudod rákényszeríteni az akaratodat, hogy márpedig változzanak meg az érzései."
#5 igazából a legtöbben nem állítják ezt, hanem inkább azt hogy lehet gondolni konkrét személyre, de nem biztos hogy őt is kapod meg, sokkal inkább olyat aki hasonló vagy ugyan olyan érzést vált ki.
Az én esetemben... az a bizonyos "békülés" nem is volt békülés, pusztán csak tudni akartam, hogy én érzem-e ilyen szarul magam a "szakítás" miatt, vagy ő is így van-e. Igazából konkrét választ nem adott, vagyis csak olyan "hát néha én is gondolok rád" meg stb... én meg nem akartam tovább őrlődni, és akkor úgymond végleg elbúcsúztam, mert úgy éreztem nem vezet sehova az egész, és neki sem akartam megkeseríteni az életét.
De az óta eltelt több mint fél év, és nem telik el úgy nap, néha egy óra sem, hogy ne jutna eszembe. Se előtte soha nem volt ilyen, hogy valaki ennyire hatást gyakorolna rám, se utána. Most is úgy érzem magam mint előtte, hogy nem kell senki, egyedül akarok maradni, így érzem jól magam, KIVÉVE... ha róla van szó. És fogalmam sincs miért van ez. És még most sem tudom, hogy én vagyok-e ilyen idióta megszállott, vagy tényleg valami telepatikus kapcsolat van-e köztünk, és még mielőtt valaki azt mondaná hogy engedjem el: én már rég el akartam engedni, de minél jobban ellenkeztem annál rosszabb volt, de tényleg. Ha jött egy gondolat róla: "nem, nem figyelek oda" egy darabig működött is de utána egyre rosszabb lett, és amikor nem ellenkeztem csak jól van, akkor maradjon... érdekes mód normálisan kezdtem érezni magam. Azóta találkoztam szebb nőkkel, olyanokkal akik szinte a szomszédban laktak szóval a távolság se lett volna gond, kedvesekkel stbstb... de egyik sem váltott ki belőlem semmilyen érzést.
Talán valaki megátkozott engem :D Mert mást már nem tudnék mondani erre...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!