Kétszer is felébredtem 23:16-kor! Mi lehetett ez?

A teljes történet:

1 éve és 8 hónapja halt meg anyukám. Tegnap volt az első nap, hogy nem vettem föl a feketét, bár pontosan ennyi ideje minden nap abban jártam. Tegnap azonban azt éreztem, hogyha még egy nappal tovább kell hordanom, megfulladok. Szabályos fuldoklást éreztem, szomjaztam a színekre. Ezért az első napon anyukám kedvenc színét vettem fel, a zöldet. Tetőtől talpig zöldbe öltöztem az ő tiszteletére.

Az első furcsaság az, hogy én ezt a színt soha nem szerettem igazán. A feketét utáltam, mégis ezt kellett hordanom a gyász miatt, a zöldet csak simán figyelmen kívül hagytam. Amit nem szeretek még, az a piros. A többi színnel elvagyok. A legnagyobb kedvencem a kék, a sárga és a fehér, de nagyon jól elvagyok a lilában, valamint a barnában is, a hajam miatt. Azért volt mindenféle színű cuccom, még piros is, csak fekete és zöld nem. Feketéből csak gyászruháim és ünneplőim voltak, soha máskor nem voltam hajlandó ezt a színt viselni. Szinte gyűlölöm, nekem az ellentéte, a fehér a vonzó. Ezért sokszor azt csináltam, hogy ünneplő ruhából is igyekeztem talpig fehéret venni, nem pedig fekete-fehéret, vagy feketét.

A zöld viszont egy üres lyuk, nem foglalkoztam vele. Tegnapelőtt viszont megállíthatatlan, ellenállhatatlan vonzalmat éreztem a szín iránt, ezért elmentem venni pár zöld ruhát és kiegészítőt. Még táskát is vettem ebben a színben. Akkor esett le, hogy valójában mit is csinálok. Ez anyu kedvenc színe, én pedig most készülök levenni a feketét. A zöld iránti hirtelen vonzódásom nem lehet véletlen. Felvettem hát anyu tiszteletére.

Aznap este, azaz tegnap este korán lefeküdtem. Aztán jött a meglepetés. Nem bolondultam meg, összesen KÉTSZER ébredtem föl 23:16-kor! Először felébredtem, megnéztem a mobilomat, 23:16, még örültem is, hogy jó sok időm van aludni, KIMENTEM A WC-RE, tehát nem álmodtam, mert ehhez valamennyire fel kellett, hogy ébredjek, aztán újra elaludtam. Amikor újra felébredtem, MEGINT 23:16-OT MUTATOTT A MOBILOM!!!! Nem állt meg rajta az óra, nem romlott el. Én is felültem, hogy nem álmodok, de nem! Megint kimentem a wc-re.

Hajnalban azt álmodtam, hogy anyu áll a résnyire hagyott ajtóban, és érdeklődve néz be rám. Fiatal volt, kb 40 éves (67 évesen halt meg), mint amennyi már majdnem én is vagyok (nő vagyok). Könyörögni kezdtem neki, hogy ne menj el, szükségem van rád, szükségem van arra, hogy beszéljek veled, hogy lássalak. Ő nem mozdult, csak ott állt, nem is szólt semmit. Ekkor felébredtem.

Azóta az a cicám, aki kb egy nap egyszer mozdul meg, hogy egyen, meg a dolgát elvégezze, amúgy meg egész nap fekszik, mert idős is, meg cseppet lusta is, lassú is, most levakarhatatlan az ajtóról, és azóta azt kaparja, folyamatosan nyávog, és órák óta oda akar menni, ahol anyu állt álmomban. Úgyhogy most kiengedtem, és nagyon nyugodtan lefeküdt oda, ahol anyu állt.

Azóta sem vagyok benne biztos, hogy elment, szerintem még nem, és még most is itt van. Számtalanszor jött már ez a tudat, hogy velem van fizikailag is, csak nem látom. Biztos, hogy hozzá akart most kimenni a cicám. Még mindig ott áll.

Két érdekesség van még: az egyik, hogy ezt a cicát még anyutól kaptam. Nagyon szerette, csak nem tudott róla gondoskodni, ezért nekem adta. Most olyan, mintha menni akart volna a régi gazdájához.

A másik pedig az, hogy pont tegnap este ért egy elég nagy gond (baj?) engem, ami még azóta sem oldódott meg. Most pedig nem tágít mellőlem anyu.