A világ szar vagy csak mi látjuk ferdén?

A világ eredendően nem sz*r. Mi tesszük azzá...épp azért, mert mindenki csak a SAJÁT élvezeteit hajszojja és nem gondol másokra. Ez lehet: pénz, pénz, hatalom, pénz, szex, pénz, gyilkolás, pénz, kínzás, pénz, Justin Bieber, pénz, fajgyűlölet, pénz, féltékenység, pénz...

Az emberek okozzák ezt saját maguknak, vallásokat, eszméket hoznak létre, hogy egy kicsiny csoport elnyomhasson és terrorizálhasson egy nagyobbat, akiket aztán sakkfigurákként tologatnak ide oda, és a leütésük is csak annyi érzelmi reakciót vált ki, mint egy valódi játék esetében. Az emberek tárgyként tekintenek egymásra és megfoghatatlan, nem létező dolgokat imádnak, felszínesek és mindenkinek jobbnak, felsőbbrendűnek hiszik magukat.

Pedig mindenki ugyanolyan, azt hiszik különböznek, urak - szolgák, egyéniségek. De nem. Ugynaz az ostoba ösztön hajtja mindet. Se eszmében, se vallásban, se gondolkodásban nem különböznek. Az egyetlen létező és halhatatlan istent szolgálják: a PÉNZt.

Nem szar. Az emberek teszik azzá, a felfogás, és az ezzel járó dolgok... cselekedetek, stb.

Jókat mondtak előttem. :)

Az élet pedig nem unalmas. Kár, hogy valaki ezt írja, tipikus.. ideje lenne kinyitni a szemünket, a magunkbafordulás helyett, kedves első.

Azért egy szar hely, mert csak a rinya megy nagyban, meg a pénzlesés.

Igaz, az ellentéte is megvan, a humanista cselekedet (a valósra gondoltam és nem az álhumanistákra).

Igazából mindenkinek más a világ, valakinek jó, valakinek nem annyira, valakinek nagyon rossz, és valakinek borzasztó. Persze lehet még fokozni.

Balogh Béla nagyon jól leírta:

"Képzeljünk el két sétáló embert egy parkban. Az egyik nagy állatbarát, és imádja a kutyákat. A másik - talán gyermekkori kellemetlen emlékeinek betudható - iszonyúan fél és retteg tőlük.

Egyszer csak észreveszik, hogy egy kutya szalad feléjük.

Vajon, ugyanazt a kutyát látják?

A kutya színében és méretében lehet, hogy meg tudnának egyezni, habár még ez sem biztos, hiszen az, aki retteg tőle, nagyobbnak és sötétebbnek ítélheti meg. A kutya közeledése által kiváltott érzelmek viszont már rendkívül különbözők lehetnek. Korábbi élményeik és tapasztalataik, valamint tudatos és tudatalatti elvárásaik alapján egyik emberünk határtalan örömöt érezhet, miközben társán eluralkodik a rettegés és a félelem. Azt mondhatnánk, hogy két, egymástól teljesen különböző kutyát látnak. Egy kívülálló természetesen meg volna győződve arról, hogy ugyanaz a kutya szalad feléjük, csak éppen arról feledkezne meg, hogy amit ő lát, az már a kutyának a harmadik „változata".

Talán meg lehetne kockáztatni azt a kifejezést, hogy mindannyian saját valóságunkban, saját gondolataink világában élünk."

Szerintem vannak rossz dolgok, de jók is.