Ha megjelenne egy Jinn és választhatnál két szociális előny közül, te melyiket választanád?

Ja,ebből a szemszögből,jobban belegondolva,mégsem kell még a barátság sem. :D

Nem lehetne inkább pénzt,vagy szerelmet?

Én jobban szeretem (sőt kizárólagosan szeretem) az olyan áldásokat, amelyek valamiféle tudást, képességet adnak, mintsem amelyek állapotot.

Az ismerés egy tudás, képesség, amit én magam tudok forgatni.

A barátság egy állapot. Ráadásul itt felmerül a mások manipulálásának erkölcsi kérdése (mert nem hiszem, hogy mindenki saját akaratából lenne a barátom).

Tehát az első. Utóirat:

ÉRTELMES KÉRDÉS EZOTÉRIA KATEGÓRIÁBAN!

* - . :* .* - - *

. * - . * .:- - *

* . .- * . : * - <- konfetti

Az elsőt, mert ha tényleg lehetséges mindenkit tökéletesen megérteni - megértem, hogy mit miért tesz, még ha valami rettentően undorítót is, mondjuk kisállatokat kínoz - , akkor nem tudnék rá haragudni. Nem úgy mint most, hogy el sem tudom képzelni, mi vesz rá valakit erre. Vagyis egyik embert sem tudnám utálni. Ennek kb. a teljes lelki béke lenne a következménye, bár az igaz, hogy ezek az emberek nem a barátaim, megkínozhatnak, megölhetnek (kivéve, ha nem hagyom, mert hiszen ismerem őket, még időben el tudnék menekülni).

Ha viszont mindenki a barátom lenne, rettentően kényelmes lenne és nagyon boldog lennék egy darabig. Minden könyvet el tudnék olvasni, ami fizikailag elérhető, hiszen bárki kölcsönadná. Minden állást kipróbálhatnék, még akkor is ha kontár lennék benne, mert minden főnök és az összes alkalmazott a barátom. Ez nem lenne túl szép tőlem, főleg ha mondjuk sebészorvosnak jelentkeznék a barátom kórházába, de akik meghalnak a kezem között, nem haragudnának rám, hiszen a barátaim.

De egy idő után nem unatkoznék? Nem nézném irigykedve a gyk-n a családi kapcsolatokat, hogy ők nekik vannak izgalmas problémáik? Ha mindenki a barátom lenne, de ők egymással nem lennének barátok, akkor nem érezném azt, hogy engem mindenki máshogy kezel, egy kívülálló vagyok és nem lennék én a legmagányosabb ember a földön?