Az normális ha sokszor beleélm magam a filmbe v. könyvbe és ha vége rosszul érzem magam?

Nem baj, legalább jobban átjön, de azért a ló túloldalára se érdemes esni, lásd például amikor a sok hülye Barátok Közt néző élőben megfenyegették Zsoltot, mert a sorozatban verte Zsófit.

Nem. Én is nagyon bele tudom élni magam bármibe aminek van egy kis története (ha tetszik), és utána persze hogy rossz, ha vége. De szerintem ez normális... Sokaktól hallottam már, hogy így csinálják.

Tök normális, nekem volt olyan könyv, aminél már a felénél sajnáltam, hogy majd vége lesz :) :/

Sőt, szerintem ez a normális :) Ez jelzi, hogy tényleg bele tudod élni magad. Az, ha csak átszaladsz egy könyvön, és utána kapod elő a másikat, nem jó. Végül is egy könyv erejéig egy másik világba kerülsz, megismerkedsz a szereplőkkel, kezded megérteni őket, megszeretni, vagy megutálni őket... megismerni a történetüket... furcsa lenne, ha egy világból való kiszakadás, az elválás ne fájna egy kicsit sem. Legalábbis szerintem. :)

Igen, teljsen normális. Ha nem így éreznél akkor tök felesleges lenne elolvasni a könyvet.

Sok filmmel én is úgy vagyok, hogy utána órákig, vagy akár napokig azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne egy olyan életet élni, mint ami a filmben volt. És emiatt érzem rosszul magam. Feltéve, ha nem megerősít, hogy érjem el azt, amit akarok. :)

Persze hogy normális. 10 évesen majdnem sírtam is, mikor véget ért a kedvenc könyvem, de most is sajnálom, ha véget ér egy sorozat :)