Idoseket apolok, ti elbeszelgettek a haldokloval a tulvilagrol es hasonlo az eg es fold kozotti dolgokrol?

Senkivel nem beszélném meg, de egy haldoklóval semmiképpen.

A legtöbb halálküszöbén álló nem akar foglalkozni a halál gondolatával. Ha mégis, akkor inkább a családjával kapcsolatos dolgokkal törődik.

Aki pedig vallásos, az sem az ápolójával akar beszélgetni, hanem a papjával.

Ha pedig ateista, akkor még felzaklatja a felesleges "térítés."

Még az sincs bebizonyítva, hogy van lélek. Ezt csak a vallások hirdetik. De egy haldoklót miért érdekelné, hogy mi lesz a lelkével, ha meghal. Legfeljebb akkor, ha nagyon vallásos.

Én vallásos vagyok, de rövid úton elküldeném azt az ápolót, aki a túlvilágról beszélget egy szenvedő beteggel. Neki az a dolga, hogy a beteg testét ápolja.

Időseket ápolok, és nem beszélek velük a halálról. Ők sem akarnak, inkább a régmúlt emlékekről beszélnek, a történetekről amik velük történtek meg, vagy emberekről akik már nincsenek és hiányoznak nekik. Úgy vannak vele, hogy azt a kevéske idejüket ami hátravan nem a halál témával fogják lekötni.. Inkább örülnek még egy napnak..

Voltam tanúja olyan esetnek is, amikor a pap jött ki, és a nénike akkor is optimistán, mosolyogva mesélt nekem utána arról hogy hogyan ismerkedett meg a férjével, milyen volt az első csók..

Azt hogy te úgy gondolod hogy márpedig mindenkinek beszélni kell a halálról, az a te véleményed.. Nem mindenki akar a végről beszélni.. Az úgyis eljön, akkor minek dumálni róla..

Ha egyszer én is nagyon idős leszek, én tuti elzavarom azt az embert aki nekem a halálról akar prédikálni... A kis időmet mással tölteném el..

41/N

nem tartanak igényt rá..Az emberek nem szeretnek a halálról beszélni. Ez nem tudatlanság vagy primitívség. Egyszerűen az elmúlásról nincs miért beszélni. Az úgyis eljön..

Számomra a halál nem tabutéma, de nem is beszédtéma.. Nem foglalkozom vele..

Ajánlom a hospice-t és Polcz Alaine munkásságát is!

[link]

Tanultam a dologról, konkrétan arról, hogyan is kell beszélgetni egy haldoklóval, milyen fázisai vannak a haldoklásnak, és ezen fázisokban mit érdemes tenni/mondani, mire kell figyelni. (Ajánlott olvasmány: Ivan Iljics halála! Gyönyörűen megjelenik benne a haldoklás 5 fázisa!)

Idősek ápolójaként MINDENKÉPP foglalkozz ezzel, tanulj ennek a pszichológiájáról, mert tudni kell, hogy melyik fázisban mit mondhatsz és mit nem. Nagyon sokszor nem is a haldoklót kell ápolni, hanem a családot, és jó, ha tudod, mit kell a családnak elmondani az aktuális fázisról, mert az embereknek erről olyan szinten lövésük sincs, hogy az valami elképesztő.

Az idős emberek, pláne, ha már ki van mondva rájuk úgymond a halálos ítélet, szívesen beszélgetnek, főleg olyannal, aki TUDJA, miről akarnak cseverészni épp, és ennek megfelelően társalog. Például: Az utolsó, elfogadási fázisban a legtöbben már nem akarnak a halálról beszélni, vagy úgy bármiről. Elég nekik annyi, hogy ott ülsz mellettük, és fogod a kezüket azokban a percekben, amikor már azt várják, hogy vége legyen. A túlvilágról és a többiről CSAK a megfelelő fázisban szabad beszélni velük, és az is függhet jellemtől. Például elég gyakori a haldoklók esetében az "ígérem, jó leszek, csak hadd gyógyuljak meg" hozzáállás, és ilyenkor a cigirőlleszokás és nemeszektöbbézsírosételt meg társai mellé gyakran kerül fel a listára az ezotéria és vallásossá válás. "Mostantól imádkozom minden nap, maradék nyugdíjamat a templomnak/árvaháznak/gyerekkórháznak adományozom, csak gyógyuljak meg, és hadd éljek tovább", kb. Viszont, ha már az elfogadási fázisban van, akkor tilos olyasmiről beszélni vele, hogy "ha hisz benne eléggé, meg fog gyógyulni", és ilyesmik! Olyankor nem erre van már szüksége.