Mi értelme az életnek, ha úgyis meghalunk?

semmi, semmi ami biztos.

csináljuk mert erre vagyunk programozva

hogy legalább addig is jól érezzük magunkat.

Nem kell ilyeneken gondolkodni,mert akkor csak rossz lesz.

Élvezni kell az életet,mert később már nem lesz mit..

Te lehet, hogy olyanokért küzdesz, ami szétfoszlik, én nem :)

Nekem az a célom az életben, hogy felneveljem a gyerekemet úgy, hogy büszkén továbbvigye az emlékemet, hogy egy teljes, egész, ép ember legyen.

És menetközben élvezzem minden pillanatát, élvezzem az életemet a barátnőmmel, barátaimmal, jókat egyek, élvezzem a naplementét, a természetet, és egyáltalán: boldog legyek.

Hogy amikor haldoklom majd, és visszavillan az életem, akkor visszaemlékezzek a boldog évekre a feleségemmel, büszkén emlékezzek a gyerekemre, és boldogan nézhessek vissza az egész életemre :)

Nekem ez a célom. Persze, nézhető úgy is, hogy az egész elfoszlik, de úgy tényleg nincs értelme :)

Az élet értelme igazából a szaporodás - minden más már csak saját, egyedi cél, mint egy sandbox játékban :)

azért nem értelmetlen élet.

ha meghalunk nem minden

veszik el, hiszen a gyerekeid, viszik tovább az emléked és az unokáid és az unokáid. gyerekei, erre vagyunk be programozva mert ha nem lenne élet akkor halál sem lenne és akkor ezt a kérdést sem tehetnéd fel!:D

Mi értelme van megenni egy pizzát, ha úgyis elfogy? Az, hogy:

1. élvezed,

2. kielégíti a szükségletedet,

3. mire elfogy, már elég is volt belőle.

AZ hiszem van benne valami,hogy a halál tudata adhatja meg,az élet értelmét.

Ha önmagadnak bizonyítottál eleget,és büszkén visszagondolsz,hogy igen.Hozzátettem én is az élethez,mostmár nyugodtan meghalhatok..akkor azt hiszem igenis van értelme.

Nekem is vannak néha ilyen gondolataim. Fiatalnak képzelem magam, de vészesen közeledem a negyvenhez. Erről a kérdésről könyvtárnyi irodalmat írtak. Nem tudjuk mi az élet értelme, A vallások adnak valamilyen magyarázatot, de én azokat leegyszerűsítettnek érzem. Keressük, gondolkodunk rajta, de nincs meggyőző válasz egyelőre.

Onnan közelíteném meg, hogy hogyan is lehetne másként? Tartana örökké? Azt látjuk, hogy a világon semmi nem tart örökké. Egy csillag is milliárd évekig működik, de ha elfogyott a fűtőanyaga, kiég, felrobban, vagy éppen összehúzódik és megszűnik csillag lenni.

Ha örökké élnénk, vajon éreznénk - e olyan értékesnek mint most? Mi van akkor, ha a halál csak valami más kezdete? Vannak ilyen elméletek is.

Aztán az is előfordulhat, hogy bármily drága is nekünk, az élet nem olyan "fontos" dolog a Világegyetemben, nincs különösebb értelme, vagy van értelme, de az a mi megértésünk túl van.

Onnan is meg lehet közelíteni a dolgot, hogy az élet talán nem egyénre van kiszabva. Úgy értem, hogy valami egységet jelent, és esetleges az, amit az egyén az életének érez. Ma én élem, holnap mások, aztán megint mások. Itt a Földön, más bolygón, más Univerzumban, más időkben, mindig, örökké tart, csak az egyén hal meg.

Persze ezek az eszmék nem nyújtanak vigaszt nekünk, akiknek ez a kurta 70 - 80 év van kiszabva.

Van értelme az életnek. Az, hogy meghalunk, az is a létünk egyik értelme, viszont, addig is, mi emberek vagyunk. Tanulunk és valamit adunk a világnak, vagy valamit felfedezünk. Ez is fontos tényező.

Az ember, az eszét használja és nem mindig az erejét. Például egy bengáli tigrishez, 10 méteren belül lehetsz mehetsz, mégsem esz meg, mert egy állatkertben van és te, biztonságban vagy. Akármit csinálhatsz.

A másik - nincsenek szárnyaink, de tudunk repülni, csak fel kell szállni a repülőgépre. A föld felszínén is nagy távokat tudunk megtenni, mivel motor hajtja a kerekeken gördülő járművet. Ezek, mind olyan embereknek lehet köszönni, akik nem azzal foglalkoztak, hogy úgyis meghalunk, akkor minek is élünk? Nem. Teszik a dolgukat, amitől előrébb jutunk.

Emiatt haragszom az ezotéria beetetőinek, akik a múltban ragadnak le és másokat elvakítanak. Magyarázzák a baromságaikat, ahelyett, hogy észhez térnének: amit ők csinálnak, az káros és fel kéne hagyniuk. Ha érdemeleges dolgot csinálnának, akkor sokkal előrébb haladnánk.

Alig pár száz éve, jelentősen haladunk előre. Ezt kéne elfogadni az ezotériásoknak, hogy mi volt a "hívők korában", mennyire fejlődtünk akkor és most. Azért, mert nem fogadtuk el a dogmákat, hanem merészebbek voltunk. Nem elégedtünk meg a hittel, hanem egyre többet tudtunk a világról és annak működéséről. Egyre több tényre derült fény.

Tegyük fel, hogy hagyjuk az ezotériát - mi történne? Az úgynevezett telepátiára hagyatkoznánk? Ha igen, akkor fölösleges a világháló... . Telekinézés? Akkor fölösleges a munkagépek. Spirituális gyógyítás? Akkor minek vannak orvosok? Asztrológia, horoszkóp? Az ember, a személyiségéről, saját maga dönt. Nincs olyan, hogy ekkor születtem, akkor csak az illik reám.

Ezt kéne belátnotok.