Mit jelent az, hogy egyetlen gondolat sem a sajátunk?

#10 > De nem feltétlenül a környezet tesz olyanná, amilyenné. Én például ateista közegben láttam meg a napvilágot, gyerekkoromban sose volt biblia a kezemben, elsőnek tizennyolc éves koromban olvastam bele.

Nem vagyok vallásos, de hiszek Istenben. Nos, a környezetem NEM!

Nem feltétlenül jelent ez egyenes következményt. A világ összetett, a hatások is azok. Lehet pont azért hatott rád annyira a Biblia, azért lettél hívő, mert előtte ateista közegben éltél, így újdonságként hatott. Lehet, ha gyerekkorodban időről-időre templomba lettél volna, akkor a Biblia 18 évesen nem kezdett volna a hit irányába vinni téged. Nota bene valószínű ha Indiában élnél, nem a Biblia került volna a kezedbe, és ma nem a kereszténység Istenében hinnél. Vagy ha egy afrikai törzsben születtél volna, akkor soha nem került volna Biblia a kezedbe. Biblia került a kezedbe, volt erre lehetőség, hallottál egyáltalán a Bibliáról, olyan közegbe nőttél fel, hogy tudsz olvasni, stb… Ez mind-mind olyan dolog ami miatt az, hogy hívő vagy, az a környezet hatása is. Ha még elfogadjuk azt, hogy van az embernek lelke, amivel bizonyos személyiségjegyek adottak, akkor is minden gondolatot átitat a környezet hatása, illetve akkor azt a személyiséget is valahonnan kaptad, valamiféle külső hatásra a tied.

> Külön kell venni a személyiség aspektusát a tudattól. Lévén, hogy a személyiség NEM TE VAGY!

Már hogy ne lennék én. Ez szerintem egy eléggé fura szemlélet úgy az ezoterikus tanoktól általában. Az ember attól ember, hogy van neki tudata, személyisége, lelke, szellem, teste. Az ember ezeknek az úgymond uniója. Hogy ebből van, ami múlandó, és van, ami nem az, van, ami valós és van, ami illuzórikus az egy dolog. De mindezek elegye az ember. Én nem a lelkem vagyok, nem a szellemem vagyok, nem a személyiségem vagyok, nem a tudatom vagyok, nem a testem vagyok, hanem mindegyik egyszerre, és egyik sem jobban, mint a másik. Mondjuk ha egy gyerek az osztályban éppen a hetes, akkor ő nem az ember, nem a hetes, hanem mindkettő egyszerre. Nem lehet azt mondani, hogy a hetes mivolta az csak egy ideiglenes dolog, ezért nem fontos. De fontos. Ő ott és akkor pont annyira hetes, mint amennyire ember. A maszk jó példa. A maszk mögött ott az ember. De a színész, aki a maszkot hordja, ott és akkor a maszk is. Nem tőle független, vagy másodrangú valami, hanem a része a színésznek. Nem lenne jó színész, ha nem hordaná a maszkot. Pont arra kell a maszk, hogy színészként tudjon funkcionálni. Különben nem lenne értelme a maszknak. Ugyanígy pont arra kell a személyiség, a test, hogy jól működjünk emberként. Ha ezek nem lennének fontosak, nem kellene inkarnálódnunk, vagy nem lenne értelme inkarnálódni.

Mindenesetre az reinkarnáció tulajdonképpen lényegtelen. Teljesen mindegy, hogy valami a mostani életed, vagy az előző életeid következménye. A kulcs az, hogy minden részed következménye valaminek.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Az ember mondjuk vesz egy pólót. Ekkor hajlamos azt gondolni, hogy az a póló az övé. De a pólót nem ő szőtte meg, nem ő csinálta hozzá a cérnát, nem ő ültette a gyapotot, vagy nyírta az birkát, amiből a ruha anyaga készült. De még ha ő is csinálta volna, akkor sem ő készítette a szövőszéket, nem ő vágta ki a szövőszékhez szükséges fát, stb… Anyagi természetű dolgoknál hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről, de azért végiggondolva jól láthatjuk mindezt. A póló bizonyos szempontból persze a tied, mint ahogy a gondolataid is a tiedek. De egyben rendszert is alkot, ok-okozati láncon keresztül milliárdnyi másik dologhoz kapcsolódik. A te gondolataid, a te tudásod az egész emberiség gondolataihoz, és tudásához kötött, múltja, eredete, oka van. Ilyen módon nem csak individuum vagy, hanem a személyes, intim gondolataidban is egy nagy egész része.

"Nem a tudatom vagyok" - ez bizonyos értelemben igaz, de amint rendbe jössz, az leszel. A többi ebből ered. A tudat nem feltétlenül az egész emberre gyűjtőszó. Ha elcsendesedsz belül (nem kell tökéletesen, nem kell semmi olyankor és kész), és onnan "jössz vissza" pártatlanul mérlegelni, hogy "én, a tudat" ez a neuronboglya vagyok, vagy inkább valami megfoghatatlan kis plusz, ami ugyanúgy esszenciális az élethez, mint az oxigéndús véráram, vagy a tegnapi paprikás. Ez természetesen nem bizonyítható. Én is Istentől kértem segítséget, és azt akartam, hogy használjon minél jobb hatásfokkal engem is "A Jóra", ha szabad így összefoglalni a ténykedését. Tehát segítsen magamhoz térni, igencsak szó szerint. Megtörtént, de ne számíts semmi katarktikusra! Semmi nem lesz, ami ne lett volna korábban. Csak már rend van a látásodban ezzel kapcsolatban, nem nagy cucc. Bár jelentős, azt meg kell hagyni. :)

Ennek igazából hihetetlen kreativitásként és ötletgazdagságként veszed hasznát a mindennapokban. Nem fáradsz azzal, hogy olyasmin rugózz, ami ott és akkor nem tiszta, hogyan is oldódhat meg. Képes vagy elfogadni bármit, ami történik. Külső szemlélő pszichopatának lát, pedig csak Isten kegyelméből az Ő szemléletének nagyjából hű lenyomata alakulhatott ki benned. Ettől persze túl sok dolog nem változik. Elmúlnak a tudattalan reakcióid (nincs többé pánik), és épp ellenkező, fokozottan tudatos állapot kerül a helyükbe, eleinte tényleg csak a nehézségek idején, aztán egyre könnyebben és egyre hétköznapibb magától értetődőséggel. Szó sincs arról, hogy ne imádkoznál ugyanúgy, ha nem bírsz valamivel, csak már nem "te" (=a kondicionált, tudattalan reakciók meg a magyarázatgyár) vagy az egyik komoly akadály magad előtt (ráadásul tartósan és rendszeresen), hanem a tényleges kétségeid és nehézségeid miatt keresed fel Őt, semmi nyavalygás, csak normális, szívből jövő könyörgés valakitől, akinek egyébként meg semmi baja nem lenne, még tudtán kívül sem... :)

A teljes tudatosság a felelősségvállalás művészete kimaxolva. Ezzel csak közelebb kerülsz Istenhez. Természetesen ez nem olyasmi, amit mindenkinek máris meg kellene tennie. Erre készen kell állni. Már ezt a közelséget se sokan viselnék könnyen a mostani állapotukban. Kár tehát hackelgetni magadat: itt ha elutasítod, az ugyanúgy rendben van, mint fejet hajtani, ha itt az idő.

Túlszerkesztés rulez:

"Ha elcsendesedsz belül (nem kell tökéletesen, nem kell semmi olyankor és kész), és onnan "jössz vissza" pártatlanul mérlegelni, hogy "én, a tudat" ez a neuronboglya vagyok, vagy inkább valami megfoghatatlan kis plusz, ami ugyanúgy esszenciális az élethez, mint az oxigéndús véráram, vagy a tegnapi paprikás." ??

-> , akkor talán hajlasz afelé, hogy a pici pluszt, azt a bizonyos leheletet sejtsd mögötte, még ha épp tudatában is vagy, hogy azt pont semmi nem támasztja alá jelenlegi ismereteink alapján.

*külső szemlélő pszichopatának látHAT (némiképp ellentmond ennek a rettentően belóduló humorgép és társai, élen a tagadhatatlan globális szeretettel, ami nem enged el senkit, épp ahogy Isten se hagyja, hogy elkallódj)

#12-es, ez egy kicsit bonyolult lesz, de elmagyarázom. És előre szólok, a Teremtésnek ezen része nincs benne a Bibliában, ennek utánanéztem, és kikövetkeztettem a spirituális oktatófilmekből, hogy az Isteni elme hogyan is működik, és bár egy kicsit filozófikus jellegű a téma, smíg az ember maga sem érti meg, hogy működik a Teremtés, addig nem tudja felismerni még magát, vagy lényegi részét sem.

Isten, vagy Teremtő - semmiképp nem a Mennyország trónusán ülő Istenről van szó (bár ő benne is hiszek, és őt is elismerem Istennek), hanem egy magasabb szintű dimenzió LélekTeremtőjéről - minden egyes lelket gondos elővigyázatossággal, megfontoltsággal, időt, erőt, energiát nem sajnálva különböző elemekhez társítva bizonyos erőkből, elmeállapotokból, érzésállapotokból és indentitásállapotokból (a személyiség őse, ahol még te nem egy bizonyos formáció- vagy karakter vagy, hanem egy bizonyos készséggel, tulajdonsággal rendelkező összesség, vagy tudatosság) összeállít egy gondolatot. Jól olvasod, gondolatot. A gondolat olyan, mint a lélek alapja, mint egy könyv dokumentációs változata a számítógépen, ami- bár megvan írva, még megformálásra- gondos nyomdai előkészületekre vár.

Ebből a gondolatból egy kis idő elteltével akár ő (akár egy másik LélekTeremtő) formációt ölt. Egy olyan plazmikus áttetsző, energiával még nem rendelkező hártyát (nem feltétlenül humánformációt), ami gyakorlatilag már egy lélekelem. De még nem lélek!

A legnehezebb feladat életet lehelni ebbe a formába, ez egy nagyon magas rendű erő, vagy mágia, aminek tetszik, ami létrehozza a Mátrixban a Lelket, és annak szegmensét.

(Én legalábbis így képzelem el)

Miután létre lett hozva a léleknek nevezett valami egy magasabb dimenzióban, elindul, hogy megtapasztaljon, hogy elérje a Teremtés különböző fejettségeit, szintjeit, tudásait, tapasztalatait. Ez alatt szerzi meg a személyiséget, ami a vándorlása alatt érzelmeinek- gondolatainak- szándékainak- magatartásainak- megnyilvánulásainak összessége, később már ez vezeti a lelket. De ahhoz, hogy a lélek visszataláljon a Teremtőhöz, a személyiséget le kell vetkőzni!

A test csak egy végállomás, amikor már megszilárdul, tehát megnyugszik a lélek.

Visszont a lélek a vándorlása alatt fokozatosan veszít erejéből, érzelmeiből, gondolatifrekvenciájából, és természetesen a személyiségéből is. Minél távolabb kerül a Teremtéstől, annál távolabb kerül valódi önmagától. Ha nem talál vissza időben Istenhez, elhasználódik.

A lélek kétségbeesetten próbálja fenntartani önmagát, leginkább a személyiségét, harcol az individuális tudatjáért, s nem hogy nem ismeri el, hogy egy Teremtő hozta létre, de próbál a Teremtéstől függetlenül létezni, élni, mint egy önálló univerzum. Így a Teremtés szintjétől oly messzire kerül, hogy már elveszi tudatosságát, identitását, valódi önmagát, és személyiségért, és egyéb látszólagos földhözragadságért küzd, mert nem akar elhasználódni, és nem veszi észre, hogy ehhez csak annyit kellene tennie, hogy keresni kezdené Isten útját.

De ehelyett harcol Isten ellen az ember, és saját poklában enyészik fel.

Ez a valóság, bármennyire is fájdalmas. Igyekeztem nem vallásos szemszögből leírni.

> dimenzió

Jaj, ezt utálom. Minek idekeverni egy olyan szót, aminek a jelentéstartamával – legalábbis úgy tűnik – nem vagy tisztában. A dimenzió kiterjedést jelent. 3 dimenzió, azaz szélesség, magasság, hosszúság. Lehet az idő a negyedik dimenzió. Egyik sem „magasabb” mint a másik, mert pont attól dimenziók, hogy az egyikből a másikat semmilyen módon nem lehet következtetni, így összehasonlítani sem. Nincs magasabb dimenzió. Nincs párhuzamos dimenzió. Egy öt dimenziós térben persze el lehet képzeni egy párhuzamos „síkon” egy másik világot, egy négy dimenziós téridőt, ami az ötödik dimenzió mentél eltolva létezik, de ez is beteg kép.

Egyetlen ősi vallás, misztikus irányzat, filozófiai iskola sem használt ilyen fogalmakat, de még hasonlókat sem. Itt nem tudományról van szó. A ezoterikusnak mondott tanok meghasonlottak ilyen szempontból. Egyrészt hangsúlyozzák, hogy nem csak a tudomány világképe vezet valódi tudáshoz, nem csak az anyagi világ létezik. Viszont valahol meg tudományt és anyagi jellegű képet akarnak csinálni mindenből, mintha valahol elismernék, hogy máshogy nem vennék komolyan őket. Én személy szerint pont ezért nem tudom komolyan venni azt az írást, ami így tesz. Nem kell fizikát csinálni a filozófiából és vallásból.

Ez olyan, mint az aura. Állítják, hogy nem anyagi természetű, ezért nem lehet mérni, ezért nem fedezték még fel a tudósok, stb…. De azért itt van ez a „műszer”, amivel mi megmérjük neked…

Mindenesetre ettől a „magasabb dimenziótól” nekem feláll a szőr a hátamon. Ha fizikai fogalmakkal keresünk valamiféle modellt egy alapvetően nem fizikai, anyagi jellegű dologra, az ahogy írtam fentebb önmagában sajátos. De ha már fizikai fogalmakban beszélünk, akkor legalább ismerjük ezek jelentését, és valami értelmeset mondjunk velük.

> - minden egyes lelket gondos elővigyázatossággal, megfontoltsággal, időt, erőt, energiát nem sajnálva különböző elemekhez társítva bizonyos erőkből, elmeállapotokból, érzésállapotokból és indentitásállapotokból … összeállít egy gondolatot

Tehát te is azt mondod, hogy a gondolat nem a tied, hanem az általad felsorolt dolgok következménye, ha úgy tetszik végső soron Isten gondolata valójában. Akárhogy is, egyetlen dolog van, aminek nincs oka, ezt Istennek szokták hívni. Minden más okokból, előzményekből következik. Mivel sem én, sem a gondolataim nem vagyunk az Isten, ezért valamiből következik. Ergo nem a sajátom. Ha egy panteista világképben gondolkodom, akkor sem: Ha én Isten része vagyok, mint minden más létező, ettől még ok okozati viszonyok vannak, amelyek túlmutatnak rajtam.

> A gondolat olyan, mint a lélek alapja, mint egy könyv dokumentációs változata a számítógépen, ami- bár megvan írva, még megformálásra- gondos nyomdai előkészületekre vár.

Nota bene a számítógép egyetlen bájtja sem önállóan keletkezett a semmiből. Igen, egy program tud létrehozni adatokat, de a programnak is van oka, hogy egy program milyen adatokat hoz létre, az az embertől függ, aki azt a programot megalkotta. Egyetlen számítógép által létrehozott bájt sem a program sajátja.

> Egy olyan plazmikus áttetsző, energiával még nem rendelkező hártyát …

Jaj… Kifelejtetted a magnetikus, a többfázisú, a szuperpozicionált, meg még három raklap fizikából kölcsönzött szót. A lélek nem anyagi természetű. Nem plazmikus, nem áttetsző, nincs energiája, bár ez utóbbi fogalom még talán valamennyire megbocsátható, mert ennek van hétköznapi eltérő értelme. De ez színtiszta halandzsa mindenféle jelentéstartalom nélkül. Oké, vannak az embernek asszociációi, de nem anyagi természetű dolgokra így szimplán anyagi jellemzőket felsorolni ez, olyan mint krumplifőzelék.

Milyen színű a fájdalom? Milyen alakú a szerelem? Milyen vastagságú a félelem? Ezek értelmetlen mércéi egy nem anyagi természetű dolognak. Igen, lehetnek asszociációk az emberben, mondjuk a szerelemről eszébe juthat a piros szín. De a szerelem, mint nem anyagi természetű dolog nem rendelkezik színnel.

> elindul, hogy megtapasztaljon, hogy elérje a Teremtés különböző fejettségeit, szintjeit, tudásait, tapasztalatait. Ez alatt szerzi meg a személyiséget

Ugyanott tartunk. A személyiség tehát a fejlődés útjának következménye. A fejlődés egy bizonyos környezetben történik, tehát annak is következménye.

> De ahhoz, hogy a lélek visszataláljon a Teremtőhöz, a személyiséget le kell vetkőzni!

Olyan ez, mint a matematikában, mikor megtanulja az ember, hogy 9 nem osztható 4-el. Oké, ha elért az ember egy bizonyos tudást, akkor kiderül, hogy 9 mégis osztható 4-el. De addig pont ez a „9 nem osztható 4-el” szabály megértése fog elvezetni. A személyiséget, a testet, mint afféle hordozót is akkor kell levetkőzni, mikor itt az ideje. Addig szükség van rá, hogy az embernek legyen miben megtapasztalnia, legyen mit megtapasztalnia. Pont ezért fontos, ezért van rá szükség, és nem kevésbé lényeges, mint a lélek maga.

Igen, a mai ember, meg úgy általában az ember hajlamos a testével azonosítani magát. Minden vallás kidomborítja a más jellegű létezési formák fontosságát, ami valahol érthető. Csak sokan hajlamosak átesni a ló túlsó oldalára, és kizárólag a lélekkel azonosítani magát, a testre úgy nézni, mint felesleges, megvetendő dolgot, amivel nem kell foglalkozni, ami csak valamiféle nyűg, kolonc, alantas dolog. Nem. A test ugyanúgy a létezésed része, ugyanolyan fontosságú. Múlandó, de pont a múlandósága teszi fontossá. A lényeg a harmónia a különböző jellegű létezési szintek között. Ne félj olyantól, ami a testnek nem árt, ne akarj olyat, ami lehetetlen, ne tetsszen valami, amit racionálisan elutasítandónak tartasz. Test, érzelmi „test”, mentális test, spirituális test stb., ezekre mind-mind szükség van, fontos, a lényeg, hogy ezek harmonikusan működjenek együtt. A test múlandó. Majd idővel levesszük. De nem lehet előbb levenni, mint hogy eljönne az ideje. Ne akarja az ember levetni még életében a személyiségét, inkább tanulja meg használni, mert pont ez lenne a cél.

Amíg az ember a testben, a személyiségében valamiféle ellenségszerű képet lát, addig nehezen fog tanulni. Akkor tud igazán hatékony lenni, ha ezekre úgy tekint, mint fegyverre, eszközre, amit a tanulásához használni tud. Igen, amíg nem tudod kezelni mondjuk az esztergát, addig csak akadályozni fog, a fa vagy fém munkálása helyett az eszköz problémáira fogsz csak koncentrálni. De amint megtanulod jól használni az esztergát, na akkor fogsz csak tudni igazán munkálkodni a fán és a fémen.

> Visszont a lélek a vándorlása alatt fokozatosan veszít … gondolatifrekvenciájából

Meg a tudatimpulzusmomentumából, illetve a vágypermeabilitásából is… Bocs, de ezektől a halandzsáktól sikítófrászt kapok… Nem tudok szó nélkül elmenni mellette.

> A lélek … harcol az individuális tudatjáért, s nem hogy nem ismeri el, hogy egy Teremtő hozta létre, de próbál a Teremtéstől függetlenül létezni, élni, mint egy önálló univerzum

Ez a gondolat szembemegy bármelyik vallási, misztikus tanítással. Minden vallásban a lélek útja a fejlődés, visszatalálni Istenhez, az isteni létezéshez. Néhány vallás, filozófiai világkép, misztikus iskola persze számon tart olyan isteni, félisteni erőket, ami akadályozza, eltéríti a lelket, de egyetlen olyan ősi bölcsesség sincs, ami azt tartaná, hogy a lélek – bármilyen személyiséggel, bármilyen testben, illetve ezek okán – Istentől távolodni akarna, még ha csak tudatlanságában is. Ha körbenézel, az emberekben sem ezt látod. Minden ember meg akarja ismerni a világot, tanulni akar, törekszik valamiféle nagyobb teljességre. Hogy ez a vágy milyen téren nyilvánul meg, az más kérdés, lehetnek ennek nagyon talmi megnyilvánulási formái is. Pl. az ember tanulni, megismerni vágyik. Aki a Való világot nézi, abban is ez az erő működik, csak éppen nem jó terepet talál neki. Vannak zsákutcák. De minden elhibázott, félreértett viselkedésünk a bölcsebbé válás vágyából következik.

"Jaj, ezt utálom. Minek idekeverni egy olyan szót, aminek a jelentéstartamával – legalábbis úgy tűnik – nem vagy tisztában."

Már hogyne lennék tisztában, sőt, sokkal jobban tudom jelentéstartalmát, mint te. Ugyanis a berögzült fizikai- kémiai- biológiai- tudományálláspont nem látja át, hogy egy dimenzió mit is jelent valójából. Most nem akarok ebbe tüzetesen belemenni, de a föld tudományágazatainak szakbarbárai mind egy elit kezében vannak, akik eme "tudósok, és professzorok" nevében azt hitetnek el az emberekkel, amit akarnak, akár a mesét is, akár az egész világon is. A lényeg az, hogy amit egy professzor mond, az biztos igaz!

Hát nem! A dimenzió jelenlegi álláspontja szerint a hosszúság, a szélesség, és a magasság, valamint az idő kapcsa. Csakhogy ez kizárólag a három dimenzióra érvényes, a magasabbakra már nem. Tehát kedves professzoraink a három dimenzió korlátoltsága alatt vannak, és annyira nem bírom elviselni azokat, akik kizárólag csak azt hiszik el, amit látnak, hallanak, megtapasztalnak. Az én (és még sok más zseni) intelligenciája már elég nagy ahhoz, hogy kitörjünk a képzelet téridős korlátoltsága alól, és képesek legyünk elvont dolgokként elemezni bármit, akár a magasabb dimenziót, ahol nem tartjuk kizártnak, hogy mondjuk nem test, hanem fény az úr, nem a szemmel látunk, hanem a tudattal, és nem téridő van, hanem szegmens.

"ha úgy tetszik végső soron Isten gondolata valójában."

Itt fején találtad a szöget, pontosan! Minden Isten gondolata, természetesen minden, ami most történik, történt, történni fog, Isten elméjében már évmilliárdok előtt lefutott, még a déjavu érzés is, így cseppet sem csodálkozok azon, ha valaki úgy érzi, minden megvan írva. Semmi nincs megírva, de Isten már mindent végiggondolt, te pusztán szabad akaratodból átéled azt, amit Isten végiggondolt, természetesen fennáll a lehetőség, hogy változtass a sorsodon, de nem sok lehetőséged van rá. Viszont az, hogy Isten minket, mint gondolatformát (vagy elmét) előbb gondolatban alkotott meg, az nem zárja ki azt, hogy ne lenne saját gondolatunk.

Ezután végig belekötöttél, mert szóval sem mondtam azt, hogy az a plazmikus hártya test, lehet fény is, csak anyagi hasonlattal írtam körbe.

A személyiség levetkőzése nem azonnal történik, fokozatosan kell elérni a hatodik csakrát (azaz a mindenkivel azonosulást) és a hetedik csakrát (a mindennel azonosulást), erre több milliárd év van hátra, valaki már a fejlődés végén tart, valaki még az elején, ezek egymás mellett élnek, de aki az elején tart, az nem tudja ennek az egésznek megérteni a lényegi mivoltját.

"Bocs, de ezektől a halandzsáktól sikítófrászt kapok… Nem tudok szó nélkül elmenni mellette."

Ez nem halandzsa, bár az ezotéria területén jelenlévők 80%-a csak azért van ott, hogy nevetség tárgyává tegye a témát. Itt is, a gyakorin már megszoktam, hogy az ezotérián válaszolók 80-90%-a csak kritizál, nevet, gúnyolódik a témán, és nem válaszol.

Ez olyan, mintha én 20000 évvel a jövőből visszajönnék ide, és nevetség tárgyának tekinteném korunk (egyébként kőkorszaki) szintjét, tudományát.

"Ez a gondolat szembemegy bármelyik vallási, misztikus tanítással."

Már az előző hozzászólásomban kis kifejtettem, hogy nem vagyok vallásos, tehát nem célom, hogy együtt haladjak a sok okkultista, ideológia, és teológia szüleményével, szembe is haladok velük, ha kell, mivel a földi vallások zöme hamis Entitásoktól ered, olyan Istenektől (csak számunkra Istenek) akiknek nem céljuk, hogy az emberiség kifejlődjön, sokkal inkább, hogy minél tovább hajtsa igába a fejét, és engedelmeskedjen.

Minden ideológiával, teológiával, és okkultizmussal töltött idő pazarlás, csak feltart, visszatart az igazi szellemi fejlődésben.

> Már hogyne lennék tisztában, sőt, sokkal jobban tudom jelentéstartalmát, mint te.

Akkor egy hosszabb kifejtés.

A dimenzió a latin „dimetior” igéből származik, ami annyit jelent, „kimérni”. Tehát mindig és mindenkor annyit jelentett csak, hogy méret, kiterjedés. Egy három dimenziós merőleges oldalakból álló testet – téglatestet – három ilyen mérettel lehet leírni. Két méretet megadni kevés, négy meg sok, mert valamelyik méret meghatározható a másik háromból. Ezért három dimenziós, mert három mérést kell elvégezni rajta, hogy a méretét leírjuk.

Valamikor a XVI. század vége felé volt egy filozófiai irányzat, a teozófia. Ennek kialakulása részben reflektálás az előző spirituális, okkultista irányzatok problémáira, buktatóira. Meglehetősen eklektikus irányzat volt ez, javarészt ennek köszönhető a keleti filozófiák ismertsége itt nyugaton. Próbálta a különböző korok és kultúrák vallási, filozófiai irányzatait egy egységes szemléletben megfogni, egyesíteni a hinduizmust, a buddhizmussal, a kereszténységgel, a az egyiptomi vallással, meg úgy a hermetikus „tudománnyal”, az asztrológiával, alkímiával, kabalával, négy elem tannak, miegyebekkel. Meg ami itt most a lényeg: magával a tudománnyal is.

A különböző – továbbra is alapvetően nem a tudomány körébe tartozó, javarészt okkultista – tanokat a kor tudományos eredményeire, sokszor hipotéziseire alapozva próbálta „bizonyítani”. Persze akkor is spekulatív alapon tette mindezt, afféle „ha tényleg így néz ki egy atom, az elektron kering az atommag körül, akkor nem lehet-e, hogy a lélek ilyen meg olyan fizikai jelenségeken keresztül működik”. Vagy például India és Madagaszkár élővilágának hasonlósága – főleg a lemúrok miatt – abban a korban felvetette azt a hipotézist, hogy esetleg régen volt egy földrész, ami összekötötte a két területet. Ennek a hipotetikus földrésznek volt a neve Lemúria, amit az állatcsaládról a lemúrokról kapta a nevét. Ha már volt egy ilyen tudományos hipotézis, akkor kerestek is hozzá ősi mítoszokat, hogy hát akkor biztos ezek erről a földrészről szólnak.

A dimenzióra visszatérve pl. akkortájt erősen jelen volt témaként a tudományban – inkább kérdésként, mint tudományos eredményként – a nem euklideszi geometria kérdésköre, ugye Bolyai, Lobacsevszkij, Riemann munkássága miatt. Felmerült kérdésként, hogy milyen a világ valódi geometriája, illetve hogy elképzelhető-e egy nem három dimenziós világ. Matematikailag valahol logikus lenne, hogy egy negyedik dimenzió mentén eltolt tér a mi terünk számára láthatatlan. Hasonlóan ahhoz, hogy ha lenne egy sík világ, akkor egy térben eltolt másik sík számára láthatatlan. ( Ennek szemléletes illusztrációja az egyik kedvenc gyerekkori mesém, Mézga aladár kalandja egy két dimenziós bolygón: https://www.youtube.com/watch?v=MJf0onRsH5A ). A teozófia tehát az akkori tudomány számára meg nem tapasztalható dolgokat egy ilyen másik síkra terelte, így magyarázatul szolgálva, hogy miért nem találja a a lelket, Istent, a szellemeket, meg mindenféle dolgokat a tudomány, a fizika. Az akkori teozófiai világkép egészen összhangban látszott a kor tudományos irányzataival, mondjuk úgy az akkori ember számára még akár elképzelhető is lehetett volna egy-egy ilyen tannak a működőképessége.

Valószínű innen is ered a „magasabb” dimenzió fogalma is. A teozófia idővel szétszabdalódott, mivel az alapjait képező írások elég ködösek voltak, így mindenféle értelmezés meg félreértelmezés látott napvilágot. Ugye síkban jól lehet érzékeltetni miről van szó itt a dimenziók kapcsán. Egy két dimenziós síkhoz képest a harmadik dimenzió valóban a magasság. De nem magasabb dimenzióról, hanem a magasság dimenziójáról van szó. De ez esetleges, a síkot elképzelhetjük máshogy is, és akkor mindjárt nem a magasság az a bizonyos harmadik dimenzió. Meg a párhuzamos dimenzió fogalma is innen ered, de ezek csak valamiféle félreértései az eredeti gondolatnak.

Persze a tudomány idővel tényleges megfigyelések mentén tovább fejlődött, sok hipotézisről kiderült, hogy elvetendőek, meg a modellek is finomodtak. Evidens, a tudomány a megismerések révén képes új dolgokat megismerni, feltérképezni, és alkalmasint korrigálni az elméletein. Pl. ma már ismerjük a tektonikus mozgást, már tudjuk, hogy miért hasonló India és Madagaszkár élővilága, és ehhez nem szükséges egy elsüllyedt földrészt feltételezni, sőt egy ilyen földrész ma már nem is fér bele a jelenlegi elméletbe. Ma már tudjuk, hogy a dimenziók számára lehet bizonyos fizikai törvényszerűségekből következtetni, és ebből nagyon úgy tűnik, hogy klasszikus fizikai értelemben a világunk három térdimenzióval írható le, minden ismert jelenség ebben a három dimenzióban zajlik. Einstein elméletéből következik az is, hogy milyen a világ pontos geometriája, ezeket azóta kísérletek mentén is bizonyítottuk. Ma már tudjuk, hogy az elektron nem kering az atommag körül, nem úgy rezeg, ahogy elképzeltük, így számos teozófiai gyökerű spekuláció nem működik a mostani fizikai modellünkben.

A teozófiából gyökerező különféle tanok két dolgot tehettek. Vagy teljesen elvetették a teozófia ilyen irányú spekulációit, és visszatértek a filozófiai nyelvre, vagy mivel a továbbfejlődött tudomány képében már tovább nem tartható elméletek fogalmairól volt szó, egyszerűen felülírták a fogalmak eredeti tudományos jelentését, afféle „ja, ha ez így megy, akkor mi nem is azt gondoljuk rezgés alatt, nem azt értjük dimenzió alatt”, stb…

Persze ahogy jön egy-egy tudományos eredmény, ami kicsit hasonlít valamelyik ezoterikus tan fogalmához, azonnal ráveti magát mindenki, hogy ugyanolyan spekulatív módon egyesítse a tant a fizikával. Amint kiderült, hogy az elektron hullámtermészetű, mindjárt újra előjött, hogy akkor bizonyára ez az a rezgés, amiről az ezoterikus irodalom ír, és lám-lám végre a tudomány is felnő ahhoz, hogy megértse azt, amit az ezoterikus tanítások már régóta tudnak. Hát egy fenét… Én biztos vagyok benne, hogy a különböző ezoterikus, vallási, filozófiai tanok sok olyan bölcsességet tartalmaznak, amik jellegüknél fogva soha nem válhatnak tudományos eredménnyé, de az biztos, hogy nem ennek az tudományos halandzsának a szintjén.

A dimenzió, a rezgésszint, a frekvencia eredetileg nem más értelemben használt fogalmak voltak, hanem deklaráltan, szándékosan pontosan ugyanolyan értelemben voltak értendőek, mint ahogy az akkori tudományokban. Akkoriban ezek a fogalmak az akkori tudományos modellekben valóban reprezentáltak valamit. Az a gond, hogy a jelentéstartalmuk később úgy lett felülcsapva, hogy valójában nem történt egzakt újradefiniálás. Mára ezek a fogalmak tulajdonképpen az égadta világon semmit nem reprezentálnak, de még csak egységes értelmezés sincs lefektetve hozzájuk. Lehet őket használni, és akkor tök okos megállapításnak tűnik az, amit mondasz, de az igazság az, hogy már nincs tulajdonképpeni jelentésük ezeknek a fogalmaknak.

Egyébként érdekes, hogy a ezoterikus tanokban mélyebb jártasságot szerző emberek sem igazán vannak tisztában magának az ezoterikus világképnek a kialakulásával, történelmével, annak mérföldköveivel.

Lehet Istenről, a világról, annak transzcendens és misztikus oldaláról beszélni, ezt kutatni, ebben tudást szerezni, még akár ateista szemlélettel is, maximum át kell hozzá fordítani a dolgok jelentését. De akkor használjunk ezekre normális, valódi tartalommal rendelkező fogalmakat.

> Ez nem halandzsa, bár az ezotéria területén jelenlévők 80%-a csak azért van ott, hogy nevetség tárgyává tegye a témát.

Mert ez így tényleg nevetségesnek is hathat a fenti történelmi leírás tükrében. De nem célom, hogy gúnyolódjak, én inkább sajnálom, hogy nem látod mindezt magad. Szavakban van egy olyan válaszod egy kérdésre, ami tulajdonképpen köszönő viszonyban sincs semmivel. Hogy aztán a te értelmezésed olyan, hogy ebből valami mégis kisül, hogy számodra valami olyan dolgot reprezentálnak ezek a fogalmak, ami benned ténylegesen reprezentál valamit, az egy dolog. Ez tök jó. De akkor inkább írd azt, amit valójában ezek a fogalmak reprezentálnak benned. Mert ezek így tényleg csak üres fogalmak, amiben mindenki olyan dolgot – akár bölcsességet, akár ostobaságot – gondol bele, amilyet csak tetszik.

> A személyiség levetkőzése nem azonnal történik, fokozatosan kell elérni a hatodik csakrát

Látom nem csak a tudományos, de a buddhizmus fogalmait is teljesen félreértelmezed.

A többire nem is reagálnék most hirtelen. Nem úgy tűnik, mintha átment volna az, amiről írtam, így okafogyottá vált a párbeszéd.

Nem reagálsz a többire, mert még az elsővel sem vagy tisztában, és hogyan is reagálhatsz úgy, hogy eddigi reagációid sem helyesek, azt csodálod, hogy nem megy át? Attól, mert hosszabban kifejted, megragadsz egy történelmi mozzanatot, és szakkifejezéseket használsz, még nem biztos, hogy neked lesz igazad!

A dimenzióról konkrétabban:

Kezhetjük máris azzal, hogy a fizika, és úgy általában a dimenzió fogalma nem a XVI. században fogant meg az ember agyában, hanem már az ókorban Platón és Arkhimédész fejében is, csak ugye jött a kegyetlen Róma, az elvetemült Biblia és s sötét középkor tébolya, és ezalatt a 2000 év alatt el is felejtette az emberiség nagy tanítómestereinek a felfedezéseit, tehát ami 1492 től indult a tudomány terén, a világ második felfedezése, miután az elsőt már elfelejtette barbár hódításai alatt. Rengeteg híres ókori (elsősorban görög) fizikusunk van, csodálom, hogy az újkor ilyen széles volumentumú ismerete mellett nem volt szerencséd az általános iskolai anyag megjegyzésében.

Platón (aki egyébként Atlantiszról származik) foglala össze elsősént a mértani és számtani testeket. Az ő találmánya hivatalosan! (mert már a mezopotámiai és egyiptomi papok is ismerték) az oktaéder, az ikozaéder, a tetraéder, a hexaéder, a dodekaéder többek között, melyekhez egyenént spirituális elemeket is társított, csak ugye, ezt az egész tant az etiket lesöpörte az asztalról.

Ha nem tudnád, hogy formálta meg őket Platón, egy-egy kép róla:

[link]

Arkhimédészt csodálom, hogy nem ismered, mert szinte minden gyerek ismeri. Ő az a híres matematikus, aki egy kádban ülve felkiáltott: Heuréka! És térfogatok különbözőségéből meg tudta állapítani, mennyi ezüstöt kevert az ötvös a korona aranyához.

Akkor ott van Püthagorasz számelmélete, szintén 9. osztályos anyag.

És ha már a belemagyarázásnál tartunk, te elmondtad, hogy jelenlegi tudásod szerint, és a hivatalos tudományos világnézet álláspontja szerint mi a dimenzió, most szeretném én kifejteni ezotérikus szemszögből megközelítve: Az ősi hitvilág szerint olyan égi tudásról van szó, melyet az emberiség a történelem előtti időkben kapott...

"Az intelligencia számrendszer-független megjelenítése! A szabályos testek az elemekhez is köthetők. Kepler „Mysterium Cosmographicum” című művében: a tetraéder a tűz, a hexaéder a föld, az oktaéder a levegő, a dodekaéder az Univerzumnak, az ikozaéder a víznek felel meg. A dodekaéder 12 ötszögű oldalát Platón a zodiákushoz is köti. Az 5-szög tartalmazza az aranymetszés arányt mely az élővilágban és az Univerzum nagyobb szintjén, például a galaxisok alakjában is megfigyelhető. A szabályos testek vagy platóni testek azonban már jóval Platón előtt is használatban voltak, találtak már leleteket ősi etruszk területeken is (lásd lentebb).

A szimbolikán és színeken keresztül összefüggések adódnak a kínai asztrológiában szereplő öt elemmel, az égtájakkal és az évszakokkal is. Több más rendszerben is útmutatást adnak, mint a monoteista vallásokban szereplő angyalok (dzsinnek, szeráfok) hierarchiája, illetve a kozmoszban fellelhető halmazállapotok."

Tehát már történelmi idők előtt is ismeretes volt a reinkarnáció, a dimenzió, az univerzum, és természetesen a törvényszerűségek, és nem hogy nem a XVI. században nem volt új, de még Platón idejében sem, úgyanis egyes feltételezések alapján 40.000 évvel ezelőtti barlangrajzokon, és épületmaraványokon is megfigyelhető a spritiuális tudás ismerete, és a lélek vándorlásának ismerete. Tehát még csak nem is ie. 3000-ban Egyiptomban jöttek el az Istenek, ameddig a zsidók vissza tudják vezetni időszámításukat, hanem i.e. 40000-ben emelt épületek falain letűnt korú civilizációk írásaival.

A buddhizmusról megint annyit: Semmi köze a reinkarnációnak a buddhizmushoz, nem Buddha találmánya, már ősi vallások, több mint 5000 éves Indiai és Amerikai Indián kultúrákban is felvélték fedezni a reinkarnáció tanának ismeretét, és hol volt még akkor a buddhizmus? A Buddhizmus csak összehordta a sok spirituális tudást a világ minden tájáról, és egy tanba tömörítette, majd kisajátította (nagyjából úgyanazt csinálta, mint nálunk a kereszténység, ami szintén résszint Zsidó, résszint Sumér, résszint Egyiptomi, résszint asszír, résszint indiai, résszint a római katolikus egyház által belekevert magyarázatokból született, és így lett belőle népek Bibliája, én inkább csak összelopkodott tudások könyvének nevezem! Attól, mert a reinkarnációról, spirituális fejlődésről beszélek, az még nem jelenti azt, hogy ismerem a buddhizmust, amit még úgye csak névileg hallottam. Megmondtam már, hogy nem vagyok vallásos, nem?

> Kezhetjük máris azzal, hogy a fizika, és úgy általában a dimenzió fogalma nem a XVI. században fogant meg az ember agyában, hanem már az ókorban Platón és Arkhimédész fejében is

Hol olvastad tőlem, hogy a dimenzió fogalma a XVI. században fogant volna meg? Én azt írtam, hogy a XVI. században vette át egy filozófiai irányzat ezt a szóhasználatot, és ma ezért használják úgy az ezoterikus irányzatok, ahogy. A tudományban természetesen előtte is létezett ez a fogalom. Platón foglalkozott mértani testekkel, geometriával, és a kor szellemében ez összefonódott filozófiai, metafizikai fogalmakkal is, de konkrétan dimenziókkal nem. Még nem olvastam végig Platón összest, de tudtommal a dimenziók számáról, „magasabb” dimenziókról nem ír, de még a dimenzió fogalmát, vagy ahhoz hasonló fogalmat sem ír le. Kepler valóban megfelelteti a platóni testeket a négy elemnek, meg az ötödik elemnek, illetve összefüggésbe hozza a bolygóknak a naptól való távolságával is ezeket, de ennek megint semmi köze nincs ahhoz a bizonyos magasabb dimenzióhoz, amiről te írsz. Mindaz, amit leírtál ezekről teljesen irrelevánsak. Ezen az alapon egy fafaragó is foglalkozik dimenziókkal, mert amit készít, annak vannak dimenziói…

> Rengeteg híres ókori (elsősorban görög) fizikusunk van, csodálom, hogy az újkor ilyen széles volumentumú ismerete mellett nem volt szerencséd az általános iskolai anyag megjegyzésében.

Mi van?!? Miért ne ismerném ezeket a korokat? Ezt miből következtetted ki? Azért mert nem kevertem össze a szezont a ….

> Platón (aki egyébként Atlantiszról származik)

Na ekkora sületlenséget is régen hallottam már. Mégis honnan a fenéből veszed ezt az orbitális baromságot? Ki írt, vagy mondott ilyet?

Platón származása elég jól ismert. Athéni születésű volt. Apja, akit korán elveszített, egy Athéni nemes volt, anyja meg Szólon rokona. Mindezt pont Platón levelezéséből tudjuk. Még csak nem is másodkézből, hanem egyenesen tőle.

Platón nem Atlantiszról származott, hanem írt Atlantiszról. (Ez elég nagy különbség szerintem.) Méghozzá a Timaiosz, illetve a Kritiász című művében írt róla. Platón dialógus formában írt meg gyakorlatilag mindent, így Atlantisz története, legendája is a szereplői szájából hangzik el. Platón a társadalmi berendezkedésről ír ezekben a művekben, példázatul hoz fel egy ősi szigetet, amit Atlantisznak hívnak. Ez az, ami: egy mítosz, legenda. Hogy van-e valami valós alapja az finoman szólva erősen kérdéses. Platón a történetében maga is egyiptomi eredetűnek állítja be Atlantisz történetét, csak nota bene sehol nincs arra utaló jel, hogy valóban létezett volna egy ilyen egyiptomi mítosz, még csak említés sem esik róla sehol. Erősen valószínű, hogy Platón találta ki, példázatul egy ideális társadalmi berendezkedés leírásához, amely valahogy kísértetiesen hasonlít a régi Athén társadalmi berendezkedéséhez. Persze lehet, hogy kiderül, hogy valóban létezett ilyen legenda, nem Platón fejéből pattant ki.

Ha valaki szerint Platón atlantiszi származású, akkor nem tudom érdemes-e az időmet vesztegetni rá.

> Tehát már történelmi idők előtt is ismeretes volt a reinkarnáció, a dimenzió, az univerzum, és természetesen a törvényszerűségek, és nem hogy nem a XVI. században nem volt új, de még Platón idejében sem

Még egyszer: Senki nem mondta, hogy ezek a fogalmak újak lettek volna a XVI. században. Te biztos, hogy velem vitatkozol? Hol írtam azt, hogy a reinkarnáció fogalma a XVI. században született volna meg? Vagy az univerzum? A dimenzió szó – ez a nyolc betű így együtt – egyedül az, amit előtte egyetlen vallás, filozófiai tan sem használt ebben a formában. De ha mutatsz valami forrást, hogy hol van leírva a dimenzió, mint szó egy XVI. század előtti nem tudományos témájú, hanem vallási, filozófiai témájú műben, akkor felülbírálom a nézeteimet.

> Megmondtam már, hogy nem vagyok vallásos, nem?

Mikor azt írtam, hogy „a buddhizmus fogalmait is teljesen félreértelmezed”, azt arra írtam, hogy „A személyiség levetkőzése nem azonnal történik, fokozatosan kell elérni a hatodik csakrát ”. A csakra szó, fogalom a buddhizmusból, illetve hinduizmusból ered. Az emberben hét energiaközpont létezik, ezeket hívják csakrának. Minden emberben megvan mind a hét csakra. A hatodik csakrát nem lehet elérni, mert eleve benned van, meg mindenkiben benne van. Maximum a rajta keresztül befolyó energia áramlását lehet erősíteni. Ráadásul a személyiséghez meg vajmi kevés köze van.

Oké, neked úgy tűnik mást jelent a csakra. De ez olyan, mintha azt mondanám, hogy szerintem a Szentlélek nem azt jelenti, amit a Biblia ír, mert az ilyen, olyan, amolyan, nekem a Szentlélek ezentúl a lekváros kenyeret jelenti, és ilyen értelemben fogom használni. Lehet ilyet csinálni – törvény nem tiltja –, de ez maximum arról tanúskodna, hogy komplett idióta vagyok, semmi másról.