Valami, ami teljes védelmet ad, hogy ne tudjanak mások hatni rám? Hogy ne tudjanak lelkileg lehúzni. És esetleg valami motiválót tudnátok írni házifeladatokhoz? (Sok van. ) A két dolog egybe függ.
Egy nagyon erős pozitív gondolat is lehet, hogy elegendő lenne, vagy bármi, ami eszetekbe jut.
Előre is köszönöm a segítségeket!
válasza:Kedves Kérdező!
Sajnos olyan nem nagyon van, hogy a környezet nem hat ránk. A családban, iskolában szocializálódunk. Evolúciós szempontból is meg akarunk felelni másoknak, mert régen, ha a csoport nem fogadott be valakit, az egymásra utaltság miatt, nagyjából a halállal volt egyenlő.
Viszont megválaszthatod, hogy kikhez, milyen csoportokhoz szeretnél tartozni. A barátok sok támogatást tudnak adni abban, hogy önmagad lehess.
Segíthet, ha átkeretezed a veled történteket. Mondjuk ha suliban van konfliktusod valakivel, akkor mondhatod azt, hogy ez egy lehetőség arra, hogy megtanuljak hatékonyan konfliktust megoldani. Lehet nem fog egyből sikerülni, de lépésenként, egyre jobb leszek benne.
Továbbá segíthet az is, ha van egy nagy célod. Mondjuk szeretnél ügyvéd lenni (vagy bàrmi), és arra fókuszálsz. Ha van egy rossz napod a suliban, valaki beszólt neked, akkor arra gondolsz, hogy oké, ez már megtörtént, nem tudok rajta változtatni, de muszáj suliba járnom, hogy elérjem a céljaim. Míg én ügyvéd leszek, ő lehet hogy ezzel a magatartással kukásautót fog vezetni.
Illetve ami nekem MINDIG beválik, ha megértem a másik viselkedését, vagy hogy miért mondja, amit mond. Ha tudom, hogy valaki azért bánt engem, mert otthon őt bántják a szülei, akkor tudom, hogy ez az egész nem rólam szól. Vagy ha állandóan panaszkodik, akkor lehet, hogy ő ezt tanulta meg otthon és neki ez a természetes. De nem rólam szól.
A motiváció pedig egyén függő. Motiválhat, hogy elérd a céljaid, hogy minél többet tanulj, hogy Te legyél a legjobb, az első. De motiválhat, hogy büszkék legyenek rád a szüleid, hogy később majd sok pénzed legyen. Miért nincs kedved tanulni?
Köszönöm a választ, erre is ment a zöld!
Valószínűleg belefáradtam a kötelező és elvárt dolgokba. Meg kicsit így beleuntam a dolgokba, szerintem sok előző életem volt már. Meg ez, hogy bizonygatni kell másoknak, hogy elég jó vagyok valamire, amire tudom , hogy igen. Meg megint hagytam feltorlódni több tantárgy beadandóit. Meg az a baj még, hogy csomó embernek az élete mostanság a munkáról szól. Munka meg kilátástalanság, meg ezek. Én olyan munkát választottam, amit nem éreznék munkának, legalábbis a nagy része számomra nem az, de azért van abban is munka, de a nagy része nem; de ehhez is bizonygatni kell másoknak; és megírkálni ilyen dolgokat; meg belefásultam ennek a világnak a dolgaiba, csak az az egy tevékenység tudna már talán lázba hozni; jó, meg még egy apróság, amit már biztosan megtapasztaltam, de tudnék még lelkesedni érte; de olyan már tényleg volt, szóval talán most főként nem azért születtem le, de persze az is jó. Most meg ez a csinálhatom is, meg nem is, el kell mászkálni gyakorlati helyekre, ahol meg kicsit betolakodónak is érzem magam; ez is tök rossz; engem már az életnek ez a munka része nem érdekel; ilyen már biztos volt sokszor; csak az érdekel, amit szeretnék csinálni. Meg volt olyan még, ugyanezzel kapcsolatban, hogy valaki szerint annyira akarom, hogy pont az akaszt meg, hogy annyira rágörcsölök, meghogy 3X akkorának képzelem a feladatot, amekkora valójában; viszont közben meg tök simán meg tudnám oldani. Unom, fáradt vagyok, elvágyódom. Kicsit ez a világ így már nekem ki van üresedve, hogy nem csinálhatom azt, amit belül érzek, pedig érzem és tudom, hogy nagyon jól menne; de az ilyen kötelező dolgokra nehezen szoktam rávenni magamat; és általában addig tologatom, ameddig lehet. Mert ezt nem én találtam ki magamnak, erre nem érzek késztetést, ez egy feladat, egy kívülről jövő munka, ami nem belülről jött. Ezt én feladatként élném meg; és úgy is élem meg; amit más talál ki, hogy csináljam meg, és bizonyítsak neki, az tök rossz, meg számomra csak annyi az értelme most így, hogy közelebb visz a céljaim eléréséhez; de nem ez a feladat a cél, nem maga a feladat a cél, az csak valami, ami útban van, amit beraktak elém. Hogy ne jussak olyan könnyen a céljaimhoz. De amúgy közben meg vannak benne hasznos dolgok, most már tudom, de van, amit csak azért csinálunk meg, hogy legyen mit értékelni; meg amúgyis, nekem amit úgy direktbe erőltetetten tanulok meg, és nem élmények útján, azt 2 hét múlva el is felejtem, szóval.. :S
Kedves Kérdező!
Sajnos olyan nem nagyon van, hogy a környezet nem hat ránk. A családban, iskolában szocializálódunk. Evolúciós szempontból is meg akarunk felelni másoknak, mert régen, ha a csoport nem fogadott be valakit, az egymásra utaltság miatt, nagyjából a halállal volt egyenlő.
Viszont megválaszthatod, hogy kikhez, milyen csoportokhoz szeretnél tartozni. A barátok sok támogatást tudnak adni abban, hogy önmagad lehess.
Segíthet, ha átkeretezed a veled történteket. Mondjuk ha suliban van konfliktusod valakivel, akkor mondhatod azt, hogy ez egy lehetőség arra, hogy megtanuljak hatékonyan konfliktust megoldani. Lehet nem fog egyből sikerülni, de lépésenként, egyre jobb leszek benne.
Továbbá segíthet az is, ha van egy nagy célod. Mondjuk szeretnél ügyvéd lenni (vagy bàrmi), és arra fókuszálsz. Ha van egy rossz napod a suliban, valaki beszólt neked, akkor arra gondolsz, hogy oké, ez már megtörtént, nem tudok rajta változtatni, de muszáj suliba járnom, hogy elérjem a céljaim. Míg én ügyvéd leszek, ő lehet hogy ezzel a magatartással kukásautót fog vezetni.
Illetve ami nekem MINDIG beválik, ha megértem a másik viselkedését, vagy hogy miért mondja, amit mond. Ha tudom, hogy valaki azért bánt engem, mert otthon őt bántják a szülei, akkor tudom, hogy ez az egész nem rólam szól. Vagy ha állandóan panaszkodik, akkor lehet, hogy ő ezt tanulta meg otthon és neki ez a természetes. De nem rólam szól.
A motiváció pedig egyén függő. Motiválhat, hogy elérd a céljaid, hogy minél többet tanulj, hogy Te legyél a legjobb, az első. De motiválhat, hogy büszkék legyenek rád a szüleid, hogy később majd sok pénzed legyen. Miért nincs kedved tanulni?
Inspiraton_hungary
Ez a te oldalad. Hihetetlenül inspiráló kiírásokkal van tele, minden nap 2-3 új. Ha engem felrángatott a padlóról, akkor akárkit. Ha nincs instagramod(mert ez egy olyan oldal), nyugodtan írj, és szivesen elküldöm neked az idézeteket minden nap:)
(Nem tudom mennyire aktuális még a kérdés)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!