Szerintetek, az elfogyasztandó étel megáldása/megszentelése pozitív irányba befolyásolja annak minőségét?

Az áldás tulajdonképpen pozitív gondolatokkal való hatás, fizikai környezetre. Ha szeretettel, hálával, stb., tehát ha pozitív érzelemmel viszonyulsz az adott étel iránt, akkor annak rezgését emeled, tehát mindennemű minőségét javítod. Plusz, ha tudatosítod is magadban, hogy ez így van, még jobb hatással lesz a szervezetedre.

Ennek egyik legjobb példája, szemléltetése az úgynevezett rizses kísérlet, melyet tavaly végeztem el.

Eszerint főtt rizst három fele osztottam, s lezárt befőttes üvegekben, szoba hőmérsékleten hagytam őket. Megjelöltem mind hármat, különböző módon, a későbbi azonosítás végett. Napjában egyszer-kétszer kellett az egyiknek szeretetet sugározni, a másiknak gyűlöletet, a harmadikat pedig figyelmen kívül kellett hagyni. Ez nagyon furcsának tűnt így először, de a lényeg az volt, hogy kézbe kellett venni, s az egyiknél pozitív gondolatokat kellett megteremtenem magamban feléje, a másiknál pedig negatívakat, bármi is legyen az.

Néhány nap múlva megdöbbentő különbség alakult ki a rizsek között. A szeretett rizs teljesen egészséges, hófehér maradt, mintha akkor főztem volna ki, a gyűlölt rizsen volt némi penész, a figyelmen kívül hagyott pedig annak rendje módja szerint teljesen penészes lett. Egy hét után befejeztem a gondolatok küldését, de 2 hónapig hagytam mindent és figyeltem. Megdöbbentő volt, a helyzet 2 hónap múltán sem változott. A szeretett rizs hófehér, egészséges volt, a gyűlöltön volt némi penész, a harmadik pedig teljesen penészes volt. Megjegyzés csak: plusz adalékként ez a kísérlet egyfajta önértékelési tesztnek is felfogható, hiszen látszik, ki mennyire tud szeretni vagy gyűlölni. Például van akinél a gyűlölt rizs is jobban penészes lesz, mint nálam.

Nyilván minél egészségtelenebb, károsabb egy étel, annál kevésbé egészségeset, károsat tudunk így létrehozni. Tehát a finomított cukor akkor is egészségtelen lesz, ha így "kezeljük", noha kevésbé lesz az. (Tovább függ attól is, hogy mennyire vagyunk képesek szeretni, áldani - lásd rizses kísérlet.)

Tehát ne ezzel a módszerrel próbáljunk nagyon egészségtelen ételt egészségessé varázsolni. Arra azonban kiváló, sőt, mindenképpen alkalmazandó, hogy az egyébként is egészségtelen és káros ételeinket valamilyen módon "feljavítsuk". De emellett nagyon fontos, hogy törekedjünk az egészséges és változatos táplálkozásra. A hús egyébként ennek abszolút része, tehát én egyáltalán nem említeném egy napon a finomított cukorral. Értem, persze, hogy spirituális értelemben nem javasolt, de jelenleg nem csak spirituális, lelki testünk van, hanem fizikai is. A fizikainak viszont minden "jöhet", amit a természet számunkra megteremtett. S úgy, hogy az minél kevesebb feldolgozáson menjen keresztül. S persze mindent mértékkel.

A hála pedig már csak azért is fontos az ételünk iránt - ha az eddigiek nem lennének elegendő indokok -, hogy tudatosítsuk magunkban, milyen felbecsülhetetlen érték is az, a világ egészét tekintve, ha egyáltalán van mit ennünk.

Elvileg a víz egy bizonyos hőmèrsèkleten a legfogèkonyabb erre.

Forrás:

Francz brandon - Az igazi beavatás

Nem, ez csak az emberi butaság maradványa abból az időből mikor semmiről nem tudtuk hogy működik. Sajnos a hülyeség lassan hal ki, igény van rá.

"Ennek egyik legjobb példája, szemléltetése az úgynevezett rizses kísérlet, melyet tavaly végeztem el. "

Ha mondjuk nem hárommal hanem háromszázzal végezted volna el a kísérletet akkor rájönnél hogy tévedsz mert jobban kizárhatnád a véletlen sikert.

Abban biztos vagyok hogy ha számodra nem kedvező eredménnyel járt volna a kísérlet akkor önmagadban kerested volna a hibát és addig ismételted volna amíg végre "jól csinálod". Azaz a véletlen számodra kedvező eredményt hoz. Még az is lehet hogy ez így is volt és ez a sikered az X. próba volt. :D

"Megdöbbentő volt, a helyzet 2 hónap múltán sem változott. "

Ha puff, itt a bizonyíték hogy nélküled is elvolt a rizs (biztos jól zárt a befőttesüveg), de gondolom úgy magyarázod hogy ez is a te "befolyásod" következménye. Az emberi elme önbecsapása nem ismert határokat.

1-es!

Ha ilyen spirituális lény vagy, ami nagyon jó dolog, de az, hogy spirituális létedre elfogadod, preferálod a húsevést, az ellentmond a spiritualizmusnak. Itt most nem magáról a húsról van szó, hanem a megöléssel elvett állati életről. Az igazi spirituális ember nemcsak az emberi életet tiszteli, hanem az állati életet is. Mert az állat is lélekkel rendelkezik éppúgy, mint az ember, és tud félelmet, fájdalmat érezni, fel tudja fogni a halál fogalmát, fel tudja fogni a szeretet és a gyűlölet érzését, tud szeretet fogadni és szeretetet adni, csakúgy, mint az emberek. Mégis úgy viselkedünk mintha léleknélküli embertelen lények lennénk.

Minél többen eszünk húst, annál több állatot ölnek le a mi öntelt és önző kedvünkért, és ez az állatleölés egyre brutálisabb méreteket ölt: az állatokat indokolatlanul és hosszú ideig kínozzák, hiszen a vágóhidak nem simogatják és nem áldják meg az állatokat, mielőtt elvágják a torkukat, vagy lefejezik őket, esetleg indokolatlanul szurkálják, bökdösik hegyes szerszámokkal, mert vannak olyan brutális embernek ki néző fehérjehalmazok, akik kimondottan élvezik, ha az állatokat kivégzés előtt félholtra kínozzák. Mindez ugyanúgy rezgéseket generál az állatokban, mint a rizs-szeret-gyűlölet kísérletben, pedig az csak növény.

Addig, amíg húst eszünk, ezt a félelem-gyűlölet-agresszivitás rezgést ugyanúgy átvesszük, beépítjük a szervezetünkbe, mint ahogy az állat érzett a leölése pillanatában. És akkor nem értjük, hogy mi, emberek, miért élünk rettegésben, félelemben, miért vagyunk gyűlölködőek és agresszívak nemcsak embertársaink, hanem az össz-élővilág felé is.

Pedig a húsevés nem létszükséglet, sokkal inkább élvezet, luxus, és profitorientált árucikk a húsfeldogozók számára. A húsfehérjét (a fehérjét és a zsírt) rengeteg ehető zöldnövénnyel, gabonákkal, gyümölcsökkel, gombákkal és olajos magvakkal lehet pótolni, ami mind egészséges.

Indiában több olyan népcsoport van, amelyik évezredeken keresztül nem eszik hús, és köszönik szépen, egészségesek, egészségesebbek, mint a húsevő fajtársaik, nincs közöttük cukorbetegek, magasvérnyomásosak, ízűleti gyulladásosak, köszvényesek, nincsenek közöttük kövérek, és nincs az ebből adódó járulékos betegségek. Sokkal nyugodtabb életmódot folytatnak, lelkileg kiegyensúlyozottabbak, nem gyötri őket különféle lelki betegségek, mert spirituálisan élnek, amihez hozzátartozik az élet tisztelete. Akik nem spirituálisak, talán azoknak is érdemes lenne a fentieket átgondolni.

Az asztali áldás így hangzik: Aki nékünk ételt adott annak neve legyen áldott.Ámen.Jó étvágyat mindannyiunknak. Ennyi és nem több. Az étel ettől olyan marad amilyennek főzték sem jobb,sem rosszabb.

Az ember viszont a tűznek és a húsnak köszönheti a mai agytérfogatát és az "okosságát".

A sakter (izraeli hentes) egy csak erre használt (kóser) késsel egyetlen vágással végez a vágóállattal hogy lehetőleg minél kevesebbet szenvedjen.

A vegetáriánusok ott tévednek hogy az elfogyasztott növény is érzékeli hogy kitépik a földből, meghámozzák,felaprítják stb. Az ember szelektál amikor gyom és haszonnövényekre osztályozza a Teremtő által egyforma esővel,napfénnyel nevelt növényeket. A növények látszólag kevésbé szenvednek mint az állatok de ők is megérzik ha valaki ártó szándékkal közeledik feléjük.

#5

Egymás mellé téve, ugyanolyan körülmények közé, ugyanolyan üvegekbe osztottam szét a főtt rizst. Az, hogy amelyik felé szeretet "sugároztam" két hónap múlva is egészséges, hófehér volt (tehát szoba hőmérsékleten), míg amelyik felé nem, pár nap alatt penészes lett, ahogy egyébként bármely étel is teszi ha nem teszik hűtőbe, nekem bizonyíték volt.

Aki úgy gondolja nem az, véleményét elfogadom és tiszteletben tartom. Efelől nem kívánok vitázni senkivel sem.

#6

Teljesen igazad van a nagyipari állattartással kapcsolatban. Elnézést, ha félreérthetően fogalmaztam volna. Azzal semmilyen mértékben nem értek egyet. Magát a húsevést azonban, spirituális létemre is..., tiltottnak legalábbis egyáltalán nem gondolom.

Az emberi faj mióta a Földön létezik, mindig és mindenhol azt ette, amit a természet megadott neki. Voltak, akik döntően növényit fogyasztottak és voltak akik döntően állatit. S ez így van rendjén. A lényeg abban áll, hogy azt együk, amit a természet megad nekünk, se többet, se kevesebbet. S itt aláhúznám a 'se többet' szavakat, utalva a nagyipari állattartásra, melyet újra hangsúlyoznék, mellszélességben elutasítok.

Amely egyfajta placebóként hat az elmére, és valóban képes pozitív, minőségbeli változást előidézni a fizikai valóságban!

Ezt a rizses mesét már hallottam (v. olvastam) vagy 40 évvel korábban is.