Mi volt a legdurvább, legfélelmetesebb, legkülönlegesebb alvásparalízis- élményed?

Egy időben nekem rendszeres volt.

Nem is maga az élmény volt nekem kemény, bár először még az is rémisztő volt, de fokozatosan hozzászoktam, 2-3 naponta volt ilyenem, hosszabb ideig.

Aztán egyik éjszaka vagy 6-7x is. Borzasztó volt. Nekem nem volt olyan érzésem, hogy ráülnek a mellkasomra, kaptam levegőt, szimplán csak a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzete riasztó. Csak a szemed tudod mozgatni, semmi mást, de a tudatodnál vagy. Fuh, nem szeretném újra megélni azt az éjjelt. Soha nem tudtam visszaaludni ebből ebben az állapotban, mindig meg kellett kűzdenem azzal, hogy mozogni tudjak, és csak utána aludtam vissza, iszonyatos erő kell hozzá.

Én a saját halálomat álmodtam meg. Félek a haláltól nagyon is!

Istent szólítgattam, remélem az igazi halálomban is Őt fogom.

A legrosszabb az volt mikor álmodtam, hogy alvásparalízisem van, nagyon nehezen tudtam felébredni.Odajött a párom, mert nagyon sírtam, erre tényleg felébredtem.

Álom az álomban...nagyon rossz...mostanában egyre gyakoribb.

Gyerekkoromban volt egy olyan hogy egy fehér vékony alak állt az ágy mellett és hosszú ujjai voltak, a nyakamat szorította, meg akart fojtani. Akkor tűnt el amikor apám bejött, gyorsan átszaladta falon, nekem meg kék volt már a szám meg a körmöm az oxigénhiánytól.

A másik tizenévesen amikor volt egy tök szokásos alvásparalízis azzal a nyomó érzéssel és hirtelen láttam magam felülről és ki is mentem az ajtón lebegve a teraszra, ahol láttam ahogy ott alszik a kutya. És a kutya észrevett, elkezdett ugatni, én pedig az ágyban tértem vissza az ugatás hangjára.

Amikor Puzsèr Róbert az àgyam felett lebegett!

Igazàból nem èrtem mièrt ebben a kategóriàban tetted fel a kèrdèst, itt èrtelmes vàlaszokat nem fogsz kapni. Az alvàsparalízisnek semmi köze paranormàlishoz vagy az ezotèriàhoz.