Miért hisznek a szellemekben?

Úgy látszik eléggé nagy szűrőn nézed a valóságod.

Két válaszoló is adott olyan történetet, ami még számára is megmagyarázhatatlan volt!

Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor a gyerek a távolba néz, akkor szellemet lát!

Ez ugyan az, mint amikor valakinek a macskája néz a távolba és követ valamit a szemével. Az ember nem látja, de a macska igen, hogy az egy apró bogár.

Személyesen éltem át furcsa dolgokat, ha leírnám mivel foglalkoznék, az a te valóságodban nem állná meg a helyét, ezért inkább nem teszem.

A mások elfogadása nagy erény, amivel nem sok ember bír. A világ ilyen!

Sajnos itt az emberekkel van a baj. Ha valahol olvasnak valamit és azt tapasztalják, hogy a saját gyerek is úgy viselkedik, ahogy leírtad, akkor az egyből szellemet lát!

Nos, közel sem! Minden ilyen esetet ki kell pontosan vizsgálni. Nem lehet rányomni bármire azonnal egy bélyeget, mert ha hibás a feltételezés, akkor az még nagyobb hibához vezet.

Az emberek a hiba, nem az, amiket elmondanak. Sajnos az ezoterika világában sok az olyan ember, aki csak vissza mondja azt, amit olvas, és nem gondolkodik, nem használja az eszét. De ugyan ez érvényes a tudományban. Nézd meg, hány dologról tartották azt hogy nincs, és végül kiderült, igaz jóval később, hogy az totál másképp van.

A szellemek kérdése ugyan ez. A régi időkben úgy tartották léteznek, ahogy butult az ember, úgy tűntek el ezen értékek és már semmi jelentőséget nem adunk nekik, de olyan kérdések merültek fel az emberekben, amikre nem tudják a választ. A tudomány felé fordulnak, ahol még inkább nem tudják, csak azt tudják mondani: nem találtunk rá bizonyítékot. Nos, igen, talán pár száz év múlva fognak, mert a tudomány is így működik.

Az, hogy mások miben hisznek, az tőled független. Ha te nem hiszel, akkor te nem hiszel! Nem is győzködlek, nem is írok le semmit, ami arra irányulna, hogy változtass az álláspontodon, tudod miért? Mert ebben a kérdésben a saját tapasztalás többet jelent, minden szónál!

Másrészt pedig, nem kötelező elfogadni a másik véleményét, tapasztalását, de tiszteletben azért lehet tartani.

Én is ki szoktam javítani azon embereket, akik mondanak olykor olyan butaságot, mert olvasták valamelyik ezoterikus rovatban. Engem ez zavar, a sok összehordott baromság az ezoterikában, ami már rég nem arról szól, amiről alapjáraton kéne. A világ változik, változz hát vele, csak ne, de legyen a kérdésedre egy egyszerű válasz: mert ilyenek az emberek!

Én sokáig úgy voltam vele, hogy nem hittem bennük. Aztán egyszer csak olyan dolog történt velem amire a mai napig nem tudok magyarázatot találni.

Ültem a szobámban a mostohatesómmal, amikor este olyan 22 óra körül kinyílt a tőlünk kb 2.5 méterre lévő ablak, ami be volt zárva. Odamentem, bezártam rendesen, majd meg is nyomkodtam, feszegettem hogy kinyílik-e, de meg se mozdult, stabil volt. Aztán visszaültem az ágyamra, és amint leültem egy perc múlva megint kinyílt... Nem fújt a szél se, meg ott egy pici udvar volt, mert az ablakkal szemben egy másik ház volt. A házban se mászkált senki, mert a régebbi házakban az is okozhat random ajtó-ablak nyílásokat, ha kinyit vagy becsuk egy ajtót, de rajtunk kívül mindenki aludt.

A másik az volt, amikor már egyedül voltam egy másik szobában, immár az előző történetből megismert ablak másik oldalán lévő házban, és pár percenként olyan hangra lettem figyelmes, mintha két kristálypoharat összekoccintottak volna. Kerestem a hang forrását, de nem találtam meg sose, és üveg se nagyon volt a közelben, ami ilyen hangott hallathatott volna.

Azóta kicsit másképp állok hozzá a dolgokhoz.