Szeretnéd tudni a jövőt?

Úgy sem fogod elhinni, de én nagyon sokszor tudom, hogy mi lesz a jövőben és mindig beválik. Pedig nem is akarom tudni. :S

Pl.: valami azt mondta belül, hogy Xy bácsi akit már legalább nem láttam meg fog halni 2 hét múlva. Ezen a héten meghalt. :(

Tegyük fel, hogy maradéktalanul képes vagy látni a jövőt. Azaz látod az összes lehetséges jövőt, minden lehetséges döntésed minden lehetséges jövőjét. Mi kötne le akkor igazán? Mármint szomorú egy élet lenne az "összjövő" egyik szálát emlékezetből végigjátszani, és semmi több, mert más nem is lenne lehetséges!

Ha pedig részleges, vagy a szempontodból lényeges, de megváltoztathatatlan külső behatásokat látnád előre, és semmi további támpontot nem kapnál a majdani helyzet megoldására, akkor lehetne izgi is. De ez nem sokban térne el a mostanitól, legfeljebb ideig-óráig regényesebb érzés lenne így játszani. Érdekes feladat lenne mondjuk egy évnél tovább elkerülni a fura képességekkel megvert embereket megszállottan gyűjtögető erőket...

A jövő néhány fontos pontját így is tudjuk, mégis van nagyon sok, amit szinte mindenki figyelmen kívül hagy. Nem illik például a folyton közelgő halálról említést tenni, pedig sok kényszerünk köddé válna, ha nem bíznánk a tudattalanra a "halál-dolog" kezelését, hanem végigcsócsálnánk minél többen a témát becsülettel. Vagy ott a "mindig lesz valahogy", amiből az előzővel együtt kinőhet egy "sose halunk meg" érzés... Holott mindig teszünk is azért, hogy valahogy legyen, aztán egyszer csak búcsút intünk az anyagnak, és vagy leszünk valahol, vagy nem (én is hajlok arra, hogy igen, de nem elvetendő a teljesen értelmetlen lehetőség sem, ez az igazság).

Összességében a legtöbben úgy tűnik, még azt se szeretnék tudni a jövőről, amit már tudnak, csak mert azt gondolják, kellemetlen vagy még rosszabb lesz. Választhatnak félelem és bizakodás közt, és van harmadik út is: elfogadhatják azt, ami van (lesz), bármit is tesznek, és akárhogy is vélekednek róla. Már ez is mennyire uncsi, nem? Mennyivel drámaibb félni vagy bízni! A jövőbelátás eltörölné a kis emberi drámáinkat, értelmét veszítené a szó is. Pedig rossz esetben ott a vakon és süketen végigjátszott történetünk nyers tanulsága, hogy észrevegyük, mi a következő tananyag ebben a marhanagy suliban. Persze talán nem így van... De még ha tényleg nem igaz, akkor is nagyon termékenynek bizonyult így tekintgetni a jövő felé. És a gyümölcsei csupa olyasmik, amik a tudatban bontogatják virágaikat, ahogy a megértés újabb és újabb szépségekre terjed ki. Ez lehetetlen volna, ha a játékban egyszer csak elhangzana: "szabad a gazda!" :)

Vidiripi

"Nekem nem kell tudni. Én irányítom a sorsomat. Szóval az lesz, amit elterveztem."

Aha! Lehet hogy pont ezt gondolták azok is akik egy balesetben megsebesültek vagy nyomorékok lettek illetve meghaltak.

A sors irányítása az csak illúzió. Döntéseket hozunk amelyek meghatározhatják az életünket.

El vagytok tévedve. A jövőnket mi alakítjuk. Én mindig tudatosan eldöntöm, hogy mit szeretnék holnap, vagy éppen x év múlva, és teszek érte, hogy az úgy is legyen. Érdekes módon, be szokott jönni.

Ha valaki elhiszi a bugyuta jóslatokat, nem tesz mást, mint külső erők kezébe adja a saját életének az irányítását. Nem vállalja a felelősséget az életéért. Ez sosem vezet jóra.