Tortent mar veled csoda?

Nem tudom hogy ezek meghatározhatóak-e csodaként, azt sem tudom hogy természetfelettinek számítanak-e, mindenesetre itt van pár nagyon érdekes véletlen egybeesés:

-Nagyon kicsi súllyal születtem koraszülöttként (900 gramm körül), újraélesztettek, pár hétig gépek tartottak életben mert szinte ez összes belsőszervem felmondta a szolgálatot, a tüdőm és az emésztőrendszerem volt a legérintettebb. Mégis itt vagyok és élek, amit már alapból egy csodának tartok. Az meg egy másik csoda hogy teljesen egészséges vagyok ezek mellett, mind fizikailag mint mentálisan. Ami nagyon ritka az extrém alacsony súlyú koraszülötteknél.

-Gyakran van olyan hogy baleseteket kerülök el teljesen véletlen, nagyon sokszor pár másodpercen múlik az egész. Kismillió háztartási balesetet kerültem már el, mindig egy hajszálon múlik.

-Gyakran ha szükségem van valamire akkor rövid időn belül hozzájutok. Mondjuk, megkívánok egy ételt, és aznap vagy másnap a családom elkészíti pont ugyanazt az ételt, úgy hogy nem mondtam nekik egy szót sem. Egy éve pedig meg voltam fázva télen, de otthon felejtettem a zsepkendőt - Útközben találtam egy teljesen bontatlan csomag zsepit, sértetlen csomagolásban (Valamiért ételeket hamarabb "vonzok be" mint tárgyakat, a zsepis eset is csak egyszer fordult elő:D).

Lehet hogy mindez csak a szerencsének és véletlen egybeesésnek köszönhető, mégis nagyon érdekes dolgok:) Minden mi okozza, de számomra ezek ilyen mindennapi kis apró csodák :)

Nos, velem nem igazán.

Viszont nemrég Redditten olvastam egy emberről aki télen a tóba zuhant autóval valahol Amerikában, majd víz alatt elájult.

A kórházban ébredt, mondván hogy pár turista talált rá a tóparton feküdve.

Nem tudja, hogy bekötve az autóból hogy került ki a jég alól, de engem elgondolkodtatott ez a sztori, szóval gondoltam megosztom.

Tizenkét éve összejött minden és nem akartam élni.

Egy fagyos februári éjjel, nagy hóban kimentem egy város széli erdőbe, messze be,a turistautaktól távol. Bevettem kb száz darab nyugtatót,ráittam fél liter vodkát, levettem a kabátom, benne volt a búcsúlevél és a hóba fekudtem.Másnap reggel anyám lakásának a kuszöbén tértem magamhoz, semmi okmányom nem tűnt el, csak a búcsúlevél. Anyám címe sehol nem volt felírva nálam.Telefon egyáltalán nem volt nálam.

Nem fáztam meg, nem hánytam,semmi bajom nem volt, csak melegem volt nagyon.Sem rendőr,sem mentő nem vihetett,nyoma nem volt rólam bejelentésnek.

Megmentették az életem,de ember nem lehetett.Bár ez után még több rossz várt rám, de tudom,oka van, hogy életben vagyok. talán még kapok egy kis boldogságot az élettől...