El vagyok átkozva?

Kedves Tom!

A depresszió, mint olyan elég távol áll tőlem, nem is nagyon lenne rá időm :) Egész életemben a munkámból kifolyólag, sérült rászoruló emberekkel foglalkoztam. Mikor meghalt a fiam én voltam, aki tartotta a lelket a család többi tagjában. Erős és határozott ember vagyok, két lábbal a földön, de az utóbbi idők történései már kezdenek átmenni az érthetetlen kategóriába.....és én nem tudom vele mit kezdeni. :(

Köszönöm a biztatásodat. :)

Kedves Tom B.!

Szép dolog, ha az ember ragaszkodik az elveihez és az elképzeléseihez, főleg ha még valamiféle bizonyítékot fel is tud mutatni mellé. Az átok létezése ellen hadakozol, de akkor bizonyítsd, hogy nincs. Nem tudod, mint ahogy én sem azt, hogy van. Nem tudom az utolsó kommentedet kinek szántad, de én válaszolok rá. Mit keresek ezen az oldalon?? Tudod, ha valakinek a saját keze között hal meg a gyermeke és nem tudja miért, akkor mindent megpróbál, hogy ezt kiderítse.

Ilyenkor nem számít az eszköz, csak a cél, és én hiszem, hogy ezen az oldalon is megfordulnak értelmes, emocionálisan még nem teljesen eltorzult emberek, akik valóban segíteni akarnak. Tartom magam annyira értelmesnek, hogy ki tudom szűrni a válaszokból a sittet.

Az általad említett oldalakról nem tudok nyilatkozni, nem is tudom kinek szántad a dörgedelmedet.

Egyet viszont kérnék, ha segíteni nem tudsz, legalább nem árts, mert ebben a helyzetben minden fölösleges indulat bántó. Köszönöm.