Miért ennyire plátói az egész lelkem?

Nem:D tényleg nem:D de ezzel színesíted az életedet! Lehet realizálódnod, meg alkalmazkodnod ebbe a világba, de ha valami gondod lesz, mindig visszamenekülsz oda, mert ott jól érzi magát a lelked.. amúgy 33 éves vagyok, nő/lány, és ugyanilyen:) Ne izgi, fogsz tudni normális életet élni, lesz normális kapcsolatod is, de fognak jönni a fantáziavilágok is, még ha nem is minden nap, a kitalált sztoriajiddal:)

Egy dologra vigyázz csak, ha lesz egy fiú, akivel össze is akarsz jönni, ne kezdj fantáziabeszélgetésekbe, mert nagyon nagyot fogsz csalódni, hiszen azok a beszélgetések csak a te fejedben vannak, a válaszai a TE válaszaid.. simán lehet így beleszeretni valakibe akibe amúgy nem is lennél szerelmes.. aztán persze jön a fájdalmas "elválás".. volt pár ilyen kapcsom mire megtanultam, meg rájöttem mit csinálok, és ez mihez vezet.. remélem kaptál mindenre választ:) ha van még kérdésed tedd fel nyugodtan:)

ma 13:34

De itt szerintem túl bonyolitod a dolgot,nemcsak te amúgy hanem sokan..Mert valójában legbelül mindig egyedül vagy..ne felejtsd el: "Egyedül születtél és egyedül is halsz meg" Anyukád vagy a szereteid mindegy hogy éreznek akkor is külsö személyek maradnak,bármit amit átélsz vagy átétél egyedül tetted,a te saját szived saját magadban dobog,azt csak te hallod,mikor ver jobban,és mikor milyen hangulatod van csak te magad érzed legbelül..

ma 14:44

igen értem miröl beszélsz,ez a magasztos érzés a végtelenbe kivánkozik,és ezért nem lehet ezt egy emberre rávetiteni,mert ez az érzés mindig magasabbra vágyik..

Te lány!:D

Én is ilyen vagyok!:D Bár én nem vagyok optimista. 19 vagyok én is, lassan 20. Általában egyedül lófrálok az iskolában is, olyankor is, néha óra közben is elkalandozik a fantáziám, és elképzelek szituációkat adott (számomra fontos) egyénekkel. Néha már ütöm a fejem, és mondom közbe, hogy "Kuss!".:D Vagy ha olyat képzelek el (néha túl jót, néha túl borzalmasat), akkor összerezzenek, olyankor mindig félek, hogy ki látta. Vagy mikor valamit elképzeltem, és megyek az utcán mosolyogva...:D

Amúgy szerintem semmi nagy gáz nincs veled. Biztos nem véletlen a mondás: "Az élet nem leányálom." Vajon honnan eredhet...:P Szerintem nem vagy egyedül a 'problémáddal'.

Ja, válaszolni is kéne.:D Szóval, szerintem ha valami izgalomban részt veszel, vagy valaki olyan társaságában vagy, aki leköti a figyelmed, akkor elmúlik azidőre. Egyébként meg nem baj ez, csak ne várd el a valóságban a fiúktól azt, amiket álmodozol róluk. Ahogy írták, a képzelt beszélgetés nem valóság. Ne várd el tőlük, hogy olyan "szőke herceg fehér lovon" legyenek, mint ahogy te szeretnéd, mert az nem létezik.:D Maximum, ha szerelmes leszel, akkor a szerelmed lesz ez a lovag, de csakis a rózsaszín ködnek köszönhetően. A gondolatbeli beszélgetések a plátói szerelmeimmel csak súlyosbították a válogatósságomat. Néha próbálj elvonatkoztatni az álombeli tapasztalataidtól, mikor fiúkkal beszélgetsz.

Épp ezért van, hogy én is mindenkit kikosarazok, és csak várok a szerelemre.:D Szerintem egyedül fogok megrohadni. Ugye te nem ezt akarod?:O

Bár, van negatívabb mondás is, most jut eszembe: "Álmodozás az élet megrontója." Te is így érzed esetleg, ezért akarod megszüntetni ezt az állapotot?

Nekem volt olyan, hogy egész nap fetrengtem az ágyban a plüsskutyámat ölelgetve, és csak képzelt szituációk úszkáltak a fejemben, mindez tanulás helyett. Tiszta ideges voltam magamra, de aszondom AKARATTAL ki lehet iktatni.

De héj, van egy másik ötletem!!! Mi lenne, ha elkezdenél írni? Na?=D Mikor megindul a fantáziád, akkor alkoss valami kis történetet, felrakod netre, vagy csak egy füzetbe gyűjtögeted őket. Aztán jó lesz visszaolvasni, vagy esetleg még könyved is lehet, ha mondjuk olyan 30 éves korodra már élettapasztalatod is lesz, meg bővebb szókincsed, meg jobban fogod ismerni, hogy mi fogja meg az olvasókat, akkor simán írhatnál. Én is ezt tervezem.

Végül is 'hátrányból' előnyt fabrikálhatsz, miért ne?:)

Remélem valami konkrét is leszűrhető a válaszomból.:D

Szia!