Miért ennyire plátói az egész lelkem?

Boldog és optimista vagyok. Szinte mindig. De ez csak annak köszönhető, hogy kiszínezem az életem. Állandóan álmodozom, éjszaka és napközben, mindig, megállíthatatlanul. A szerelemre is ez igaz. Sokan kezdeményeznek, de én mindenkit elutasítok, mert mindig van valaki akiről álmodozom. Persze ez is csak plátói, hiszen sosem tudja az adott személy, hogy a lelkem már egy egész életet leélt vele. Mindenkivel ezt csinálom, a jelenlegi személyről november óta fantáziálok. Az az előttiről csak 3 hónapot, mert neten ismertem meg és mikor élőben is találkoztunk szertefoszlott az egész, már nem volt szükségem többé rá. Igazából nem vagyok magányos, nem egy adott személyre van szükségem, hanem a szerelem érzésére.

Szóval az egész lelkem plátói. Imádom a fantasy filmeket, ahol a semmiből alkotnak meg egy világot, a legmélyebb tengerekben úszkálnak majd pedig felszállnak a felhők fölé. Jól érzem magam ebben a világban, de ez nem a valóság. Ki lehet egyáltalán szállni ebből? 19/L