Lehetséges, hogy mindannyian bűnösök vagyunk? Itt kell vezekelnünk?

Aki állít az bizonyít. Ha nem tudod az állításod bizonyítani, akkor az nem úgy van addig, míg nem tudod igazolni.

Tipikus eset a létezik-e Isten? kérdés, bár ott kicsit megoszlik a vélemény.

Aki azt mondja, hogy létezik isten, annak kell igazolnia az állítást. Aki azt mondja, hogy isten nem létezik, annak nincs dolga, mert az az alaphelyzet.

Tehát ha azt mondod, hogy ide a bűnösök kerülnek, akkor mutass ehhez valami alátámasztást.

Egy egyszerű ellenvetés: a növényekből is a bűnösök jönnek hozzánk? Meg a papucsállatkákból is? Azok létezése mire van?

Inkább azt mondanám, hogy fiatal vagy még és nincs kiforrott világlátásod. Amiről írsz annak sokkal egyszerűbb oka van, mint hogy ez bármiféle felsőbb hatalmat zavarna. Ha a világot meg akarod ismerni vond ki magadból az egodat és nézz körül.

A bűn és az azzal együtt bekövetkező szenvedés az Istentől való eltávolodás , az istentelen élet miatt van.

Ha az ember nem kér isten vezetéséből, akkor egyedül kell boldogulnia, önállóan, magunka és egymásra hagyatkozva viszont nincs képességünk arra, hogy szenvedés nélküli, ideális világot teremtsünk.

A keresztény ősbűnt Jézus megváltotta, noha az egyház nem hangoztatja, de nem az életben szerzett bűnökért, hanem az ősbűn megváltásáért halt meg. Azaz amikor egy gyerek megszületik, bűntelen. Általában ezt az egyház szereti a megkereszteléshez kötni, de Jézus sosem mondta, hogy csak a megkereszteltek bűneiért halt meg.

Ha nem a keresztény bűn elméletét nézed, akkor nincs bűn, főleg nem eredendő bűn, amivel születsz. A bűnök egy része csak a jogban létező bűn, a valóságban sokszor csak küzdelem az életért. Az, ami morálisan tényleg bűnnek nevezhető, az emberi tudatlanságból fakad. Tudatlanságból, és abból, hogy nem is akar az ember ebből kimozdulni, avagy nem is tudja, hogy ki lehet mozdulni. Aki csak egy kicsit is tudatos, annak elég erős lelkiismerete, és empátiája van, hogy ne akarjon szándékosan ártani senkinek, és semminek. Ha mégis ártania kell, csak addig megy el, amíg muszáj. Igazi bűn csak az, ha valaki tisztában van mindezzel, tudja mit okoz, mit éreznek mások, de mégis megteszi, mert neki érdeke. Ez ritka.

Istent belekeverni meg teljesen fölösleges a bűn kérdésébe. Isten ellen képtelen vagy elkövetni bármilyen bűnt is. Már amennyiben azt vesszük alapul, hogy isten tökéletes. Ha tökéletlen "istenekről" beszélünk, például istenített idegenekről, az más kérdés, ők nem nevezhetők istennek. Még csak istenségeknek sem igazán. Ha létrehozol valamit egy már létező dologból, az nem isteni cselekedet, nem teremtés, csak alapanyagokat alakítasz át. Egy majom is képes erre kisebb léptékben, az ember nagyobb léptékben, esetleg egy fejlettebb faj képes új fajokat is létrehozni, de ettől nem lesznek istenek. Ha istenként tiszteltetik magukat, AZ bűn részükről. Kihasználják a tudatlanságot, és ámítással szereznek maguknak előnyt.

Az ok-okozat törvénye tartja az embert a földön, de nem egy egyszerű, átlátható módon, hanem mélyen gyökerező, és futó szálakkal.