Minden lélek egy idős csak van aki fejlődik van aki meg csak a karma kerekén pörög?

Nincsenek lelkek. Egy lélek, vagyis életenergia van, ami maga az egész Univerzum.

Idő meg végképp nem létezik. Csak a fizikai világban létezik idő, ami csak egy megnevezése annak, ahogy a dolgok egyik helyből a másikba változnak.

A fizikai világ mögött nincs változás, tehát idő sincs. A lélek soha nem született meg és nem is fog meghalni, tehát nem is fejlődik.

Egyidős mindegyik? Minden Grizzly Mosómedve? <<-- ez egy Tajvan-i közmondás.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Megjegy.: valójában nem létezik ilyen Tajvan-i közmondás csak kitaláltam. Hogy miért? Miért ne! Természetesen a valódi jelentése az, hogy nincs benne semmi logika. Ez esetben nincs változó, azaz: 'mindegyik' egyidős és nem születik, és nem jön létre új, mivel 'mindegyik' egyidős. Ez annyit jelent, hogy ha még újjá is reinkarnálódnál az újjászületettek számának változatlannak kéne maradnia. De, mivel vannak változók a világban, nem csak emberekre értve, hanem állati populációkra vagy növény világra is ugyanúgy igaz... Vagy pedig lehet, hogy nem mindenkinek van lelke?

"Akkor miért vagyunk?Hova megyünk halálunk után?"

Ezeket a kérdéseket az egó teszi fel, ami egy illúzió. Tehát már maga a kérdés is értelmetlen. Bármilyen válasz meg még értelmetlenebb lenne. Illúzió szülte illúzió kérdésre felesleges megadni az illúzió választ.

Kezd el a figyelmedet az elmédről a jelenbe irányítani.

"Akkor miért vagyunk?Hova megyünk halálunk után?""

Vagyunk? Nem csak te vagy? És nem csak te mész? Nekünk pedig azt honnan kéne tudnunk, hogy mit teszel és hová mész? Halál után? Halálod után is lesz élet. Nem rosszindulatból, de a 'valakinek' a halála után sok-mindenki életében marad, miután meghalt az illető. Másfelől minek kéne oka lennie ezeknek? Célja talán van, egyszerű cél van. Ugy hívják, hogy "élet". Nem szükséges túlbonyolítani vagy mélyebbre gondolkodni. A halál csak egy felfogás az élet befejezése előtt, csak utána lesz egy állapot, miután lebomlik a test.

#6

Tudom, hogy az. Az egó számára.

Azért lehangoló számodra, mert az egóddal azonosulsz, és félsz, hogy ha megsemmisül az egó (egyén, egyéni lélek, "én"), akkor neked is véged van.

Tehát maga az azonosulás hozza lére a negativitást. Ha teljesen felszámolod az én illúzióját, akkor többé negativitás se jön létre, mivel már többé nem fogod azt hinni, hogy te egy elkülönülő lény vagy. Maga az a hit, hogy elkülönülsz másoktól teremti meg a félelmet és a negativitást.