Spirituálisan mi értelme a halálnak?

#10, pedig te -> te vagy. Én pedig én vagyok. Mi nem álmok vagyunk (sem a tiéd, sem pedig másoké). De ha azok is volnánk: akkor ha időben nem is, de térben biztosan máshol vagyunk. Tehát nem vagyunk egyek semmi esetre sem. Nem vagyunk azonosak, mert valamiben eltérünk. (akkor is, ha valaminek a része vagyunk).

Attól, hogy képesek vagyunk túljutni azon, hogy nem csak egy test vagyunk, nem kell úgy viselkedni, hogy minden helyes, mert nincs értelme, nem létezik, úgy sem te irányítod az életed stb...

Igen is valamilyen szinten felelős vagy a tetteidért és mások is azok. Nem kell elaltatni a lelkiismeretünket, vagy beletörődni mindenbe.

A belső nihilizmus a tökéletes boldogság kulcsa. Én kicsattanok a boldogságtól, mert nem foglalkozom azzal, hogy mi történik, tökéletesen elfogadom mindig a jelen pillanatot, tökéletesen átadom magam a jelen pillanatnak, így soha nem ragaszkodok semmihez, egyetlen érzéshez vagy gondolathoz sem, egyetlen nézőponthoz vagy véleményhez sem, semmihez. Nincs is véleményem semmiről.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem nem törődöm azzal, hogy mi történik a külvilágban, és nem jelenti azt, hogy mondjuk kiállok az út közepére, hadd üssön el egy autó, mert úgyis mindegy. Nem erről szól a belső nihilizmus, hanem hogy soha nem állok ellen, ami már elkerülhetetlenül megtörténik, tehát a jelen pillanatnak.

Ezt az önmegadást nevezik az egóval azonosult emberek nihilizmus, mert nem tudnak különbséget tenni a boldogtalan énjük és önmaguk között.

Kicsattansz a boldogsagtol? Erdekes, alliolag olyat nem tudsz. Hiszen az erzelmeknek nem adod at magad..es ez csak egy ellentmondas.

Rengeteg van belole a mondadodban es keversz egy csomo dolgot.

"Atadni magad" a tudatodnak es erzelmeidnek, atvenni felettuk az iranyitast, rajonni hogy a te eleted csakis te iranyitod,rajonni es megerteni hogy nem kulso szemelyektol vagy helyzetektol fugg a boldogsagod - na ez gyakorlat.

Persze ami kivul van az megy magatol igen, es el kell fogadni azt ami tortenik, de ami belul van az a tied es ettol fuggetlen, ezt is csak kevered.

Az egyetlen illuzio a nezetedbol (mert ez nezet, nem gyakorlat) az csak a boldogsagod, mert egyreszt ami alapjan te gondolkozol az alapjan nem is letezhet, masreszt nem belulrol latod jonni.

Nem kivanom tovabb firtatni a tudatlansagod, tudom hogy megprobalnad kimagyarazni az egeszet, csak az a problema hogy ez az egesz mar akkor veszett volt mikor belekezdtel, es azota minden egyes hozzaszolasoddal csak rontottal rajta.

Ne erts felre nem szoktam igy hozzaallni mas allaspontjahoz (egyeoldaluan tamadni), de ez az egesz ugy rossz ahogy van.

Tovabbi szep napot, boldogsagot es nyugalmat kivanok neked.

#14

Sivár életed lehet még akkor is, ha úgy érzed, "kicsattansz a boldogságtól".

A nihilizmus azt is tartalmazza, hogy nincsenek érzések sem, tehát nem csattanhatsz ki a boldogságtól.

.

Amit leírsz, az nem nihilizmus, hanem tétlenség ás tétlenül sodródás az árral.

Ha nincsenek céljaid, nem is jutsz sehova, az árral sodródás nem a legjobb helyekre visz.

.

Visszatérve a kérdésre:

kétszer hal meg az ember:

- először, amikor eltemetik (elégetik),

- másodszor - és véglegesen, amikor elfeledik.

Aki második halálát késleltetni akarja, információit ossza meg szeretteivel,utódjával, barátaival, hogy minél később merüljön a feledés homályába.

#16

A boldogság nem egy érzelem, hanem egyfajta tudás. Ahogy a szeretet sem érzelem, hanem maga a tudatosság, annak a tudata, hogy minden egy.

A boldogság az ember alapállapota, ahogy megszületik. Nincs olyan ember, aki nem boldognak születik. Később az egóval való azonosulás és az ebből születő elvárások, vágyak elfedik a boldogságot.

Az a boldogság, amire te gondolsz, valójában nem is boldogság, hanem egy múló extázis, ami abból ered, hogy ideiglenesen elnyomásra kerül a boldogtalanságod, amit magadnak teremtettél.

A valódi boldogság viszont ok nélküli, mivel ahogy mondtam, ez mindannyiunk alapállapota.