Mit rontottam el előző életeimben ha nem sikerülnek a párkapcsolataim?

Lehet hogy tényleg előző életből hozott karma, de az is lehet, hogy a személyiségedbe olyan elemek épültek be születésedtől felnőtté válásodig, amik akadályoznak ebben. Először a szűk, majd a tág családi környezetből, majd a baráti körből, ahogy egyre idősebb lettél. Ezeket a viselkedési, gondolkodási, és érzelemmintázatokat kell először végigvizsgálni, ha ezekben nem találsz választ arra, miért alakulnak így a dolgaid, akkor lehet elkezdeni a karmikus hozomány lehetőségén. Ha hibás mintáról van szó, könnyebb megoldani, mert csak meg kell találni, fel kell ismerni, úgy kell cselekedni, hogy az adott minta ne szólhasson bele. Ha sikereket érsz el, ezek a minták idővel átíródnak. Ha végül kiderül, hogy mégis karmikus a probléma forrása, akkor fel kell ismerni, konkrétan milyen módon befolyásolja a karma az életed ezen területét. Mivel újra, és újra megtörténik az általad leírt dolog, ez azt jelenti, hogy a karma nem egyenlítődik ki, mert valamilyen módon akadályozod, például újra, és újra olyan hibát követsz el, ami tovább táplálja ezt a karmikus hatást. Ha nem táplálod tovább, és képes kiegyenlítődni, akkor nem fog több gondot okozni mindaddig, amíg ugyanabba a hibába nem esel.

De valószínűbb az első verzió, a hibás mintázatokkal. A kettő keveréke a legvalószínűbb, azaz olyan karmával születtél, hogy már gyerekként összeszedted ezeket a mintákat, amikor még nem tudsz tudatosan dönteni. Ha ez így van, akkor a karma kiegyenlítődött, de a minták bent maradtak, mert a személyiség részévé váltak, és ugyanúgy orvosolhatók, mintha a karmának nem lett volna közvetlen behatása a dologra, azaz az első verzióban leírtak szerint.

Bocs a hosszú válaszért.

Nekem sok jó kis kapcsolatom volt, mind klassz volt, és viszonylag hosszú ideig tartott.

De azt figyeltem meg, hogy kb. 2 év a tűréshatárom, és utána elkezdtem leépíteni a másikat. És szépen szakítottunk is. Sőt, válásom is volt.

A válás után is voltak komoly kapcsolataim, együtt élős is, és annak is véget vetettem. Utána volt pár lazább kapcsolatom, és elindult nálam a személyiségfejlődés, rájöttem, hogy a hiba persze mindkét félben van, de a sajátomat akkor ismertem fel. Valami olyan lehetett a háttérben, hogy féltem az elköteleződéstől, hogy már sose leszek szabad, és közben féltem tudat alatt a csalódástól is, így még időben kiléptem belőle. Minden kapcsolat a másik félnek is egy belső fejlődés volt. Mindketten jobban megismertük magunkat, és tanultunk a hibáinkból.

Én azóta már férjhez mentem újra, már tudom, hogy mit nem szabad újra elkövetnem, már lassan 6 éve vagyunk együtt, és ugyanúgy érezek iránta mint a legelején, nincs már bennem semmi kétség, hogy le tudjuk együtt élni az életet. Így nem is cseszegetjük egymást, békésen élünk, sokkal jobb ez a nyugalom, mint ami feszkókat vittem a korábbi kapcsolatokba. :D

Szóval inkább a pszichológia felé fordulnék, az önismeret irányába, minthogy másban, netán a múltban keressem a hibát. :)

34L