Miért csak a pozitív gondolkodás eredményezhet felemelkedést, megvilágosodást, nagy hatalmü lénnyé válást, a negatív miért nem?

Egyik sem eredményez megvilágosodást. Mindkettőt le kell vetkőzni a megvilágosodáshoz. Úgy általában a poláris gondolkodási sémákat el kell hagyni.

A negatív gondolkodás, még ha reális is, csak a józan eszedet fogja erősíteni. Látni fogod a világ hibáit, mások hibáit, a saját hibáidat.

A pozitív gondolkodás, kizárólag ha reális, akkor ad lehetőséget, hogy a fent említett dolgokra megoldást is találj. Vagy hogy egyáltalán akarj megoldást találni. Ezért kell polaritásoktól mentesen gondolkodni. Akkor nem csak az egyik végletet látod, hanem(szellemi fejlettségtől függően) a valóságot.

A gondolkodás önmagában semmiféle emelkedést nem fog eredményezni. Sajnos cselekedet nélkül ez nem történhet meg.

Nem nagyon értem a polaritás nélküli gondolkodás magyarázatát, hiszen ez azt jelentené, hogy semmiről se lenne véleményünk, se jóról, se rosszról. Márpedig embernek születtünk és ezen jellegünkből fakadóan véleményünk van, mely ilyen, vagy olyan irányba billen.

Ugyanígy nem tudunk emberként elszakadni az ösztöneinktől sem.

Történelmünk egyik legfejlettebb leszületett tudata Jézus volt. Mindkét dolog jelen volt nála. Gondolkodás terén határozottan nem volt polaritás mentes, hál’ istennek csak is a jó irányába lengett ki. Emberi ösztönei is voltak hisz ő maga is félt szegény, mikor a Via Dolorosán végig cipelte a keresztet. De ment tovább és tette amit tennie kellett, dacára a felébredő ösztönnek.

Senkit nem akarok megsérteni, hisz ezzel akkor magamat is sértegetném, de a meditáció gyakorlása magában nem emel fel és nem tesz jobbá. A cselekedeteink azok, melyek erre esélyt adnak.

Embernek születtél, de a szellemi fejlődés célja pont az, hogy ezen felülemelkedj.

A polaritásmentesség nem azt jelenti, hogy jót, és rosszat is csinál. Azt jelenti, hogy nem jó, és rossz fogalmakban gondolkodik, hanem nagyobb léptékben.

Ha a meditációt gondolkodásként tekinted, akkor valóban kevés hasznod lesz belőle. De a meditáció cselekvés. A cselekvés egy meglehetősen sajátos módja. (nem az ülök, és szépekre gondolok típusú meditációra értendő)

Felül emelkedni emberi mivoltunkon? Ez csak játék a szavakkal. Attól függ, neked mit jelent embernek lenni. Embrenek lenni és minden áron annak maradni, számomra a legfenségesebb dolog, amit emberi lényként megtehetünk. De ha úgy beszélünk az emberről, mint ösztönlényről, mely maga is állat és csak azért lett elnevezve embernek, mert agyi képességeiben felülemelkedik az állatokon... akkor más a helyzet. Én az "embernek" lenni alatt a Jézusi megnyilvánulást értem. Hisz ő is ember volt, ha tetszik, ha nem. Többségünk, a nagy massza csupán embernek nevezett, fejlett állt. A meditáció csupán egy divatos dolog a többség számára, ugyanolyan, mint a templomba járás. Szinte az összes meditációs programot úgy ajánlják, hogy ha gyakorlod, azzal sikeres és gazdag leszel. Templomba meg kapcsolatépítés céljából jár a többség és mert azt hiszi, ha ott megjelenik, automatikusan tabula rasa ami a bűneit illeti.

A meditáció egy abszolúte privát dolog. Nem lehet csoportban tanfolyamon csinálni és akinek az aktuális életében nincs ösztönző erő, hogy saját magától mindenféle külső ösztönző hatás nélkül alkalmazza, az még nem ért el oda, hogy foglalkoznia kellene vele. Amúgy a meditáció ezer szintű és ezer színű. Abszolúte félreértések vannak azzal kapcsolatban, hogy mi is a meditáció...