Lehetséges, hogy egy lélek kiválaszt egy olyan helyet, ahová születve szenvedni fog, bántalmazzák, de ezek kellenek ahhoz, hogy a buddhizmushoz, meditációhoz forduljon és megvilágosodhasson vagy ez már csak belemagyarázás valaki rossz életébe?

belemagyarázás

azért fordulsz ezek felé a hülyeségek felé mert sz@r az életed

Belenyugvás, a tenni nem akarás, "nem tehetek semmit, a lelkem választotta ezt" módszer.

A cselekvés, a tenni nem akarás nem szolgálja a lélek fejlődését, tehát ellentmond a reinkarnáció szükségességének.

Igen, ez lehetséges, sőt! Rengeteg spirituális beállítottságú embert ez terel az ilyen irányú fejlődés, tanulás irányába.

Az, hogy ráébredsz arra, hogy a szabad akarat nagyrészt illúzió, hiszen egy általad előre "megírt" életpályán mozogsz, még nem azonos a "nem tehetek semmit" hozzáállással. Ha hagyod, hogy történjenek veled a dolgok és eközben észreveszed és kihasználod az élet által eléd tett lehetőségeket akkor válsz igazán spirituális emberré. Ilyenkor együtt áramolsz az élettel és eközben nem akadályokkal, hanem új lehetőségekkel találkozol majd, amik mindig segítenek és előbbre visznek téged. 🙂

Igen, ez lehetséges, azonban nem általános igazság.

Sok lélek a leszületés előtt beépít ilyen katalizátorokat, mert ezek hiánya nélkül könnyen beszippantja és elragadja az élet színessége és forgataga, újra és újra.

Egy fejlett lélek sok jót cselekszik életében, és ennek eredményeképpen sok pozitív karmát gyűjt, ami egy következő élet "gondtalanságát" eredményezi....ez azonban nagyon kevés motívációt ad a keresésre, a befelé fordulásra. Ilyenkor betervezett olyan katalizátorokat (betegség, szenvedés, érzelmi traumák, baleset) amelyek a keresésre, az okok kutatására inspirálják.

Sokan azonban a korábbi életeikben okozott szenvedések karmikus okai miatt tanulás képpen is születhetnek szenvedésbe.

Lepontoztátok a #2-es posztot.

Igazatok van, ennyire telik.

.

Ha semmi olyat nem teszel életed során, ami másnak/másoknak javára válik, (persze, ezzel együtt neked is), akkor a lélek nem fejlődik jó irányba, ami Karmád negatív zsákját tömi.

A nemtevés nem pozitív cselekvés.

1-es, 2-es és 5-ös:

A kérdező nem nem akar semmit tenni, és hagyni hogy a sorsa irányítsa, ahogy senki se aki hisz a karmában és reinkarnációban. A sors nem egy folyó, amibe bele kell ugorni, és majd visz, inkább egy tó, amit ár kell úszni. A sorsodért neked is tenned kell.

#7 A kérdés jogos. Ezen már én is elgondolkodtam párszor. Van egy olyan nézet, hogy csak itt, a fizikai világban megtestesülve lehet fejlődni. De ez az álláspont valahogyan nekem sem nyújt kielégítő, elfogadható magyarázatot.

Teszem azt, egy angyalnak, egy magas szintű szellemi lénynek eleve nem is kell, nem is muszáj egyszer sem leszületnie, legfeljebb csak ha önként segíteni akarja az emberiséget? Ha ez így van, akkor ez finoman szólva sem fair dolog, belegondolva abba, hogy mi itt lent a fizikai világban milliárdszámra kínlódunk ki tudja, hogy hány előző élettel a hátunk mögött.

"Lepontoztátok a #2-es posztot.

Igazatok van, ennyire telik."

Én se le, se fel nem pontoztam azt a választ.

Szerintem aki lepontozta, talán azért, mert alaptalannak tartották a kérdés alapján azt a feltételezést, illetve következtetést, hogy amiről írt, az egyet jelentene a "belenyugvással, a tenni nem akarással".

8 De most komolyan. Ha létezik lélek mit és miért kéne tanulnia?

Tegyük fel hogy a lélek létezik. Tegyük fel hogy nem csak energia és van tudata.

A lélek ebben az esetben se fizikai létező. Nincs test. Nincs ami féljen,fázzon,éhezzen,kanos legyen, szenvedjen. Semmi féle kapcsolata nincs ilyen értelemben a fizikai létezéshez.

Ha a lélek végállomása nem a fizikai lét akkor semmi értelme nincs annak hogy fizikai lét közben bármit is tapasztaljon. Hisz sehol nem fog hasznára válni ez a tapasztalat.

Ergó ha van lélek akkor eléggé kicsi rá az esély hogy "tanulni jönne". Én legalábbis 'zéró' okot látok rá.