A reinkarnációs folyamat során az új élet megkezdése előtti emlékezetvesztés egyszerre segíti és nehezíti a lelkek eljövendő földi "pályafutását"?

Ez nem egészen így van. Ez már a sokadik teremtés, és itt beiktatásra került a fátyol, ami elválassza a fizikai testünkkel kialakult tudatunkat a lélek emlékezetétől.

A korábbi teremtésekben, más világokban, hasonló körülmények között, nem volt elég motíváció a fejlődési szint áttörésére, mert mindenki jól érezte magát, emlékeztek korábbi életeikre, személyiségeikre, látták egymásban korábbi testvérüket, szüleiket, gyerekeiket, irányítani tudtak a biológiai folyamataikat, és élvezték a "halhatatlanságukat", nem akartak erőfeszítéseket tenni a továbblépésre.

A mi teremtésünkben a fátyol megakadályozza (elvileg) ezt a fajta megértést, és nem kikapcsolhatók akaratlagosan a szenvedést okozó érzetek.

A fátyol azonban számtalan módon áthatolható, és aki akar, kaphat információkat a mögöttes tartalmakból.