A bioszféra tönkretételének lesz/van spirituális következménye?

Mondjuk a földnek aztán tökmindegy hogy él e vagy sem, nem egy intelligens létforma

Imádom mikor mindenki klisészerűen megszemélyesíti

Az ind-hind metafizikai hagyomány kultúrköréből és a buddhista doktrínából eredően beszélünk karmáról, ami pejoratíve a szabad akaratunk, a saját döntéseink visszahatása magunkra. Ez a visszahatás lehet azonnali, de lehet életen (halálon) túli is. Sötét korunkban, kiterjedt a romlás, így általános az igazságtalanság, ami az anyagi világot érinti, ergo mindinkább az utóbbi érvényesül, vagyis a karma nem életünkben, hanem azon túl hat leginkább.

Minden klasszikus hagyomány és vallás folytonos romlást tételez, csak a modernidőktől gondoljuk, hogy van általános fejlődés (pl. társadalmi progresszió és biológia evolúció). A hindu tradíció szerint most a legsötétebb kor különösen sötét részét éljük, a Kali-juga vége felé közeledvén. Ami néhány száz vagy nagyjából ezer év alatt eléri maximumát és véget ér - egy bizonyos aspektusból nézve.

Ebben a korban az ember elaljasodik, a szellemisége a végletekig alászáll, ezzel összefüggésben a környezetünk, az anyagi világ is tönkremegy végérvényesen, aminek majd meg kell semmisülnie és új világnak kell teremtődnie.

Ennek analógiáját tanítja a buddhizmus, a kereszténység és az iszlám is.

A bűn szétterjed, burjánzik a földön, vagyis a kisebb bűn nagyobbat kelt, a szellemi rombolás tárgyiként is megjelenik és fordítva.

Egyébként a tibetiek ezt a kort a visszatartott mérgek kiengedésének koraként írják le.

Megmérgeződtek a gondolatok, ezekből rossz tettek keletkeztek, amik megmérgezték a folyókat, a földet és a levegőt. Ezek megmérgezik az emberek testét, az visszahat a lélekre és a szellemre.

Ezzel a romlással mindenki olyan arányban működik együtt, amennyire részese az adott folyamatnak, pl. egy degenerált (fogyasztói stb.) társadalomnak - abba mennyire tagozódik be, milyen szerepet vállal. Ennek arányában kapja vissza a rosszat vagy a jót természetesen.

Ez a világ legösszetettebb dolga és mégis vagy épp ezért abszolút igazságos, minden részletét ember nem láthatja át, nem értheti addig, míg meg nem hal.

Az egész mozgatóját, a princípiumokat megérthetjük, ha pontosan követjük az ősi doktrínákat, amik ugyancsak mára romlottak, de belső lényegük és lényegünk segítségével megtalálhatjuk az örök igazságot.

Másik aspektusban (mindegyik igaz), a különböző korok (jugák) tudatállapotok. A Kali-juga vége pedig halálunkkor következik be...