Vannak megérzéseid az előző életedről?

Előző életembe szerintem valami vizi élőlény lehettem mert imádok a vízben lenni, imádok úszni vagy csak egy strandon bemenni a vízbe nyakig és ott bámészkodni, meg főleg gyerekkoromba merültem sokszor a víz alá és úsztam is a víz alatt meg egy időbe jártam búvárkodni is, eleinte medencébe volt erre oktatás, aztán a helyi tónál is voltam gyakorlatokon, csak eü. okokból nem csinálhatom egy ideje már, ami annyira nem zavar mert időm se lenne rá, van más hobbim is, meg anyagilag nem biztos hogy most tudnám csinálni. De én nyáron például erősen igénylem azt hogy elmenjek egy strandra és a vízbe legyek akár egésznap is. Barátnőm szinte idiótának tart hogy bírom ezt ennyire, és Ő is mondogatja hogy tuti valami vizi állat voltam előző életemben.

Írtad hogy aki nem hisz a reinkarnációban az ne írjon. Én olyan vagyok aki nem hisz benne teljesen, de valamennyire mégis csak. Én abban hiszek hogy előző életünkben bármi lehettünk, nem feltétlen ember hanem bármilyen élőlény akár állat, bogár vagy növény, még akár baktérium is. Nem tartom kizártnak hogy létezik ilyesmi, de annyira nem is hiszek benne, meg nekem az fura hogy egyszerűen semennyire nem emlékszünk erre ha a lelkünk tud másik testbe menni halál után egy születendő testbe akár ember vagy álalt bármi akkor hogy lehet az hogy az emlékeket nem tudjuk magunkkal vinni előző életünkből. Ez nekem valahogy nem fér a fejembe ezért nem hiszek benne úgy igazán, de valamennyire mégis.

Egy macskaköves utca sárga házakkal, pár kisebb fával az út szélén. Egy fekete hajú nő. Ez spontán emlék kora gyermekkorból. Akkoriban mondogattam a szüleimnek, hogy vissza akarok menni az igazi anyukámhoz Németországba. Ma már tudom, hogy Lengyelország volt.

Egy buddhista szerzetes felgyújtja magát egy forgalmas kereszteződésben. Sárga a ruhája, kék a rendőrautó mellette. Ez nem előző élet, csak egy test nélküli megfigyelői emlék. Sokaig azt hittem a tv-ben láttam. De mikor rakerestem egyszer, csak fekete fehér felvételeket találtam. Es sokkal korábban történt, mint születésem.

Később osavettett a sors. Ott éltem. Nem ia gondoltam már erre az "emlékre", de 3-szor is odatévedtem véletlenül a helyszínre, ma emlékmű van ott.

Regressziós hipnózissal kb. 20 éve:

orosz parasztasszony a század forduló környékén, aki fiatalon elvesziti a katona férjét egy háborúban.

Francia katona 18-29. század.

Görög mentálisan sérült férfi egy ókori görög kikötő városban.

Nem emberi életforma, egy energia mező, hártya, lepel szerű, hatalmas több 10 ezer km méretű. Társaival megpróbál védeni egy bolygó egy hatalmas napkitöréstől, de elégnek a bolygóval együtt.

Különben az, hogy nem emlékszünk alapból, az önvédelmi okból van. Mindenki szörnyűségek követett el valamikor a múltban fejletelen lélekként, ez ne fájjon, ne befolyásoljon. Ill. mas ismeret se befolyásoljon.

Vannak, akiknek múltbeli eredetű fóbiáik (pl. durva tériszony), betegségeik vannak (pl. asztma, vakság) , azoknak segíthet újra átélni regresszióval az élményt, ami kihat a mostani életükre.

7

Déjà vu.

(És a szó szerinti jelentése "már láttam".)