Soma Mamagésa tényleg ennyire magas lelki szinten áll? Tényleg még ebben az életében meg fog világosodni, és visszakerül a Legfelsőbbhöz, buddha lesz?

Meg könyvet többek között írt arról, hogy csalta a férjét, úgy, hogy közös gyermekeik voltak már akkor (mondjuk e nélkül is bűn kb. minden vallás szemszögéből), meg hogy milyen pornót néz stb. Ezzel ő kb. dicsekedett régebben egy reggeli beszélgetős műsorban.

Pont, mint egy magas szellemi szinten álló ember...

A keleti tanok szerint lehet valaki családos és lehet valaki cölibátusban élő, mind kettő lehet jó út, de a felsoroltak rettenetesen negatívak.

#13.

A dalai láma például ilyen. Ő a buddhisták szerint Avalokitésvara reinkarnációja, tehát már elérte a megvilágosodást, de önfeláldozó módon, lemondott a nirvánáról, és addig a létforgatagban marad, amíg az összes érző lény el nem éri a megvilágosodást. Bódhiszattva.

Egyébként a magas spirituális vezetőknek már általában kevésbé vannak vágyaik.

Paráználkodni pedig a szerzetesek sem szoktak jó esetben, mivel sok rendből kizárhatják miatta. Van olyan is, akinek vannak még vágyai, de kioltja, lemond róluk egy szellemi/lelki cél érdekében.

Egyébként a magas szellemi tanítóknak, avatároknak, messiásnak, prófétáknak, buddháknak már nem voltak vágyaik (pl.: Krisna, Buddha, Jézus).

De egyébként Grimfox nem mondta, hogy ő hibátlan. A vallási megközelítéséről beszélt a kérdésnek.

#17.

Nem feltétlenül. A Buddha direkt küldte az egyik tanítványát Amrapalihoz a monszun esős évszak alá. A monszun alatt a szerzetesek nem vándoroltak, tanítottak tovább, hanem tartósan egy háznál maradtak. Amrapali a város egyik legszebb nője volt. Állítólag annyira gyönyörű volt, hogy a Buddha a szerzeteseinek többször még azt is mondta, hogy csukják be a szemüket, ha elmegy mellettük. Amrapali táncos és amolyan "luxus prostituálthoz hasonló" ágyas volt, aki az uralkodó közelében volt rengeteget, és nyilván a neméből élt. Úgy gúnyolták, hogy "az egész város felesége". Eljutott az ő fülébe is a Buddha tanítása, és elhatározta, hogy próbára teszi a tan igazságát. Az egyik "helyes" szerzetest (ekkor még apácák nem voltak) elhívta magához a monszun időszakára. A szerzetes nagyon zavarba jött, és aggódni kezdett, ezért azt mondta, hogy megkérdezi a magasztos Buddhától (nyilván biztos volt benne, hogy a Magasztos majd nemet fog mondani, így megoldódik a kínos helyzet). Erre Amrapali azt mondta, hogy rendben, de oda is szeretné elkísérni. Így is történt. A Buddha azt felelte a kérdésre, hogy "Ha ennyire szívélyesen hívnak, akkor menjél!". Erre a nép felhördült: "Hogy mi?!", "Egy szerzetes egy parázna nőhöz?". A Buddha azt felelte: "Ha az Ő tanításai meggyőzőbbek, akkor én is a követőjévé válok". Amrapali minden báját kitette a szerzetes előtt. Táncolt neki, arra kérte, hogy mellette aludjon, lakomát rendezett neki, és arra kérte, hogy maradjon nála örökre. De a szerzetes csak meditált és imádkozott. Semmi külső tényező nem tudta kizökkenteni. A monszun letelt, és a szerzetes az első apácával tért vissza a Buddhához. XD

És egyébként ez így volt. Az egyik legelső apáca tiszteletreméltó Amrapali volt, aki még abban az életében elérte a teljes megvilágosodást, és tanító lett belőle. Ugyanúgy tanította az embereket, és a Buddha halála után is hirdette a tant.

Ok, lehet, hogy most mondjuk, hogy milyen bölcs történet, de ha jobban belegondolunk, beleképzeljük magunkat bárki helyébe, ez azért nagyon kemény dolog bárki részéről...