A karma/tikkun/isteni igazságszolgáltatás miért válogat? Én miért kapok vissza mindent többszörösen, míg mások szinte semmit, azt is minimálisan?

Ok, nem szeretnék panaszkodni. Tudom, hogy van olyan, akinek nálam is rosszabb. Tisztában vagyok vele, hogy az én helyzetem hirtelen remeknek tűnik, ha összevetem az övékkel.

Nem mondom, hogy hibátlan erkölcsű ember vagyok, de még csak kimondottan jó embernek sem mondanám magam. Törekvő vagyok. Az életem alapvetően a helyes alapján próbálom megszervezni. Ez általában összejön, néha pedig nem. De ha nem jön össze (és itt nem nagy hibákra gondolok, amivel más embereknek vagy magamnak nagyobb károkat okoznék, hanem az olyan hibákra, amelyekkel igazából senkinek nem ártottam, max. magamnak, például meggondolatlanul kimondott szavakra, esetleg egy kisebb csalásra, kisebb hazugságra/nem az igaz mondására stb.), akkor többszörösen visszakapom. Ha nem az igazat mondom, szinte azonnal kiderül, olyan kínosan nagy véletlenek alapján, hogy én azt nem tudom a saját nem körültekintő hozzáállásomra fogni. A fene nem gondolta volna, hogy az illető pont abba a iskola melletti magánsuliba fog felvételizni, majd lesz benne annyi fáradtság, hogy utánaérdeklődik, hogy valóbban olyan viszonyban vagyok-e az illetővel. Ha meggondolatlanul kimondok valami negatívat, akkor az azonnal valóra válik... Bezzeg a pozitív nem. Például egyszer azt mondtam indulatomban, hogy egyedül akarok maradni, nem akarok kapcsolatot és undorodom az ellenkező nemtől... Immáron három éve ennek a következményeit nyűgöm: nem is nagyon tudnék kapcsolatot kialakítani, pedig előtte nem volt különösebb gondom vele. Amikor egy nagyon picit csaltam egy versenyben, igazából a dolog nem osztott és nem szorzott (így is, úgy is továbbjutottam volna, csak kerekebb lett volna a pontszámom egy helyesírási hiba miatt), egy pontot szereztem még magamnak, az is azonnal kitudódott megint olyan röhejes magyarázat miatt, amit szintén nem hinnék, hogy az körültekintésemnek volt a hiánya okozott... Ki a f@sz gondolta volna, hogy nemcsak hogy nem az én tanárom javítja, hanem pont egy olyan tanár javítja az én feladatsorom, aki beszkenneli a kijavított feladatsort, és minden egyes hibát kivág a képről, majd elküldi az igazgatónak. Szerencsére nem zártak ki a versenyből, meg semmi megtorlása nem lett a dolognak (bár rezgett a léc), de elbeszélgettek velem arról, hogy hogy lett "f" a "v" a német versenyen... Cseppet sem érte meg... Szerencsém, hogy más tanárok nem tudták meg. Soha életemben nem csaltam, egyszer próbáltam meg, azonnal lebuktam, ezzel együtt a bukott a kép is, amit próbáltam magamról kialakítani, nyilván a speciel a tanár szemében is buktam, szóval a hátralevő éveim alatt messziről el kell kerülnöm.

Azoknak az embereknek hol van a karmájuk/tikkunjuk, akik mocskosul hazudnak a párjuknak/családjuknak/barátaiknak éveken át???? És azoknak, akik csalással viszik végig az egyetemet vagy a gimnáziumot??? Én is ismerek személyesen olyanokat, akik nem egy hurkot rajzoltak egy kics*szett betűhöz, hanem kb. minden dolgozatot (!) telefonról, kis papírról stb. tolnak, és így közepes vagy egész jó (!) tanulók. Valaki még külön ezen célra apró nyomtatót is vett... Nekik hol a sorsuk??? Vagy hogy nagyobb vizekre evezzek: a politikusoknak és egyéb befolyásos embereknek hol a karmájuk???