Nyugtassatok meg, hogy jó helyen van! (? )

Kedvesem! Részvétem a társad halála miatt! Hidd el, nem tudsz tenni semmit. El kell fogadnod, hogy az élet ilyen.

Biztosan sok szép élmény várt volna még rá, hiszen fájdalmasan fiatalon ment el. Nyilván hatalmas űrt hagyott maga után. Képzeld el, mit érezhet most annak a fiúnak az anyja-apja-testvére.

Talán akkor tudnád könnyebben elengedni, ha most megpróbálnál visszaemlékezni a régi szép dolgokra, amikor valami derűs, vidám dolog történt veletek. Amikor valamin egy nagyot nevettetek. Ha ezeket a kedves emlékeket idézed fel magadban, akkor könnyebb lesz egy kicsit elviselni.

Gyújts érte egy gyertyát, és sirasd meg. Mondd el, hogy mennyire hiányzik, és mennyire megdöbbentél, hogy elment.

Gyászold meg úgy, ahogy az neked a legjobban megy. De ne fojtsd magadba a bánatodat. Igy lassan el fogod tudni engedni. De ehhez idő kell.

Sok erőt, és kitartást kívánok, és mégegyszer részvétem.

Szomorú és sajnálom! Gondolj arra, hogy neki már nem fáj semmi. Megszabadult a testtől, megszabadult a betegségtől. A lélek örök, az sosem hal meg. És amikor szükséged van rá, mindig ott lesz veled.

Én úgy képzelem, hogy amikor felmegyünk az égbe, akkor lejelentkezünk, hogy megjöttem, itt vagyok, sorra vesszük ott, hogy az itt töltött időben mit, hogyan sikerült elvégeznem, mi volt a jó és mi volt, ami nem sikerült. Aztán jutalom-üdülés következik (pihenés a léleknek). Ezt szoktam úgy mondani, hogy: fehér fodros szélű felhőcskén ücsörgök majd és lábamat lógatva nézek le azokra, akik még mindig lóti-futiznak a mindennapi teendőjük elvégzése érdekében, törtetnek a pénzért, stb. miközben nekem odafent már semmi ilyen dolgom nincs. Lehet, hogy hülyeség, de hidd el, ő mostmár igazán boldog! Te pedig erős vagy!

Bizony nagyon sok minden várt még rá.De nem biztos hogy az az idealizált kép várt volna rá amit magad előtt látsz.Az emberek csak egy kevés hányada boldog,ezért valószínűleg jobbára csak küzdelem,hajtás,csalódások,és egy középszerű nyárspolgári élet várt volna rá mely nem nélkülözi a szürkeséget és a beleunást.Nap mint nap halnak meg fiatalok,sőt gyerekek is akik sosem nőnek fel,ez így megy mióta világ a világ.

Még egy ideig cipeld a keresztet de aztán dobd le magadról.Miután szembesültél a természet törvényeivel elfogadod.Nem mintha lenne más választásod.

Részvétem, tudom mit érzel!

Nekem tavaly halt meg a legjobb barátnőm, az érzés elviselhetetlen. Először is jól sírd ki magad, sokat segít. Az hogy jó helyen van biztos!! Bármi amit érzel természetes. Nem mondom hogy azonnal, de a fájdalmad enyhülni fog, jobb lesz hidd el. Nekem az is segített feldolgozni, hogy magamba beszéltem hozzá, együtt nevettünk azon, miket csináltunk. Fentről veled, és benned van. Próbáld meg, segíteni fog hidd el!!