Érezte már valaki azt, hogy a lelke és a teste nem békél meg egymással? Néha úgy érzem, ezêrt vagyok pánikbeteg.
válasza:
válasza:szép amiről az első ír, hogy esetleg úgy gondoljon valaki az életére, erre a szituációra, hogy ő maga választotta valamiért. valamit dolga épp itt volt.
platón is ír erről, ahogy a lélek sorsot választ magának a túl világon, mielőtt megszületik.
válasza: válasza:Tiszteletben tartom az első válaszoló véleményét, és egyáltalán nem csodálom, hogy ez a felfogás alakult ki benne.
De én más véleményen vagyok. Szerintem meglehetősen nagy baj, hogy az emberek része teljesen külön kezeli a testét és a lelkét. A lelket magasztos, halhatatlan dologként kezelik, a testre pedig úgy tekintenek, mint valami romlandó gyümölcsre. Értem én is, hogy a test megöregszik, meghalunk stb., de a felfogásról beszélek.
A testünk az egyetlen kézzel fogható, nagyszerű ajándék, amit születésünkkor kapunk. Semmi másunk nincs, amivel megtapasztalhatnánk a világot, ezen keresztül teszünk, mondunk, gondolunk, érzünk mindent, ami az életben történik. Aki a testére nem úgy tekint, hogy az saját maga, az véleményem szerint nem lehet igazán kiegyensúlyozott, mert egy börtönbe zárt fogolyként akar élni. A legtöbben még csak nem is ismerik a testüket, alig van fogalmuk a működéséről és képességeiről.
válasza:Tiszteletben tartom az első válaszoló véleményét, és egyáltalán nem csodálom, hogy ez a felfogás alakult ki benne.
De én más véleményen vagyok. Szerintem meglehetősen nagy baj, hogy az emberek része teljesen külön kezeli a testét és a lelkét. A lelket magasztos, halhatatlan dologként kezelik, a testre pedig úgy tekintenek, mint valami romlandó gyümölcsre. Értem én is, hogy a test megöregszik, meghalunk stb., de a felfogásról beszélek.
A testünk az egyetlen kézzel fogható, nagyszerű ajándék, amit születésünkkor kapunk. Semmi másunk nincs, amivel megtapasztalhatnánk a világot, ezen keresztül teszünk, mondunk, gondolunk, érzünk mindent, ami az életben történik. Aki a testére nem úgy tekint, hogy az saját maga, az véleményem szerint nem lehet igazán kiegyensúlyozott, mert egy börtönbe zárt fogolyként akar élni. A legtöbben még csak nem is ismerik a testüket, alig van fogalmuk a működéséről és képességeiről.
De hogy konkrétan válaszoljak is: nem, még nem volt velem ilyen, bár én a lélek fogalmát alapból csak metaforaként használom, szóval nem is nagyon lehetett volna.
válasza:Ez testen kívüli élmény, de nem feltétlenül azért van, mert a test és a lélek nem békél meg egymással.Emiatt teljesen felesleges pánikolni.
Viszont a pánikbetegségnek nagyon sok furcsa tünete lehet.A tünetek közé tartozik a derealizáció, deperszonalizáció, amit a testen kívüli élményhez hasonlatosnak is megélhet a pánikbeteg, lehet hogy csupán erről van szó.Nem kell vele foglalkozni, akkor hamarabb megszűnik.A testen kívüli élménnyel szintén nem kell, mivel az is veszélytelen.
válasza:<OFF>
Bocsi, hogy kétszer küldtem el (4, 5), nem szándékosan volt.
</OFF>
válasza:Köszönöm a hasznos válaszokat. Én nem tudtam kideríteni pánikbetegségem valódi okát, így nem is tudom még megoldani. 6-7 éve küszködöm ezzel, megpróbáltam mindig társítani valamely problémámhoz- munka, család, társtalanság, szeretethiány, egy helyben állás, de az igazi okot még mindig nem tudom. Minden problémámat nem tudom megoldani, pl.: nem tudok társat vagy szeretetet rendelni. De úgy gondolom, hogy ezekből az egyik az, amely alapja a betegségemnek. De hogy lehet ezt megtalálni?Ha megtalálnám, és ennek megoldására koncentrálnám minden erőmet, talán sikerülne kikerülni belőle? Most szétaprózódik az energiám minden felé, kimerült, depressziós, életunt lettem. Nem tudok szeretni, egyszerűen nem megy, senki irányába, még a saját szüleimet sem. Pedig tudom,hogy tudtam szeretni, emlékszem rá,milyen érzés volt.
Nem voltam soha szent ember, de rossz sem. Vannak kisebb-nagyobb emberi hibáim, amiket, vagy amelyek egy részét az élet során beazonosítottam, és próbáltam tudatosan kontrollálni. De most már olyan reménytelennek érzem ezt az egészet, egyre többször tör ki belőlem a rosszindulat, az irigység, és szégyenlem nagyon magam miatta.
Ezért gondoltam, hogy talán a lelkem olyan agyat kapott, amivel nincs szinkronban. :) Talán az agyam, és az emberi alantasabb érzelmek veszik át az uralmat a lelkem felett, és nem a lelkem vezet már.
Egyébként nem hiszem, hogy testen kívüli élményem lett volna, bárcsak megtapasztalhatnám ezt az élményt. De épp, hogy csak elaludnék, és már jön is sokszor a lökés. Úgy látszik nem engedem el a lelkem. Néha tiszta hülyének érzem magam. Most is, hogy ilyeneket írok. Remélem nem ez az út az őrület felé.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!