Mi lesz azzal, akinek felfalják a lelkét?

Nem feltétlenül, de lehet. A lélek felfalása általában azt jelenti, hogy nem tudod folytatni az utad a túlvilágra/túlvilágon és valahol leragadsz. Talán kísértetként? Amíg el nem enyészel.

Mindegyik lélekevés esetében azt olvastam, hogy a lélek nem lel nyugalomra.

Bellerophon mítoszában pl. a hős a saját lelkét falja fel. Szintén egy lovon (csak a görögöknél ez Pégaszosz) vágtat az istenekhez/Zeuszhoz, de út közben lezuhan a lóról, vissza az emberek közé és a Földön kell mindörökké bolyongania, kb. mint valami kísértet.

Egyiptomban Ammut szintén azt akadályozza meg a felfalással, hogy eljuss Oziriszhez a túlvilágra. A lelked így soha nem lel békére.

A keltáknál szintén vannak ilyen lények és ott is az a következménye, hogy a lelked a Földön ragad.

A felfalás lehet valami, ami nem enged tovább vagy vissza a szellemek világába. Lehet hülyén hangzik, de talán leszed a lelkedről egy "jelet", így nem ismer fel a túlvilág "receptora". :D

Lehet nem egy konkrét dolog vagy szellemi lény, inkább valami spirituális jelenség okozza, spirituális katasztrófa vagy ilyesmi.

Vagy csak vannak olyanok, akiket nem látnak már szívesen.

A Bibliában a „lélek” szó a héber neʹfes vagy a görög pszü·khéʹ szó fordítása. A héber kifejezés szó szerinti jelentése ’teremtmény, mely lélegzik’, a görög kifejezésé pedig ’élő lény’. * A lélek tehát magára a teremtményre utal, nem valamire, ami benne van, és túléli a test halálát. Vizsgáljuk meg, hogyan mutat rá a Biblia, hogy az emberi lélek maga az ember:

Ádám, egy élő lélek, a megteremtésekor

Ádám nem kapott egy lelket, hanem ő maga lett élő lélekké

A Biblia azt írja, hogy amikor Jehova Isten megteremtette az első embert, Ádámot, „az ember élő lélekké” lett (1Mózes 2:7, Károli-fordítás). Ádám nem kapott egy lelket, hanem ő maga lett élő lélekké, vagyis emberré.

A Biblia azt írja, hogy a lélek képes munkát végezni, étel után vágyakozni, enni, törvényeknek engedelmeskedni vagy megérinteni egy holttestet (3Mózes 5:2; 7:20; 23:30; 5Mózes 12:20; Róma 13:1). Ezeket maga az ember teszi.

A lélek halhatatlan?

Nem, a lélek meghalhat. Több tucat bibliavers úgy utal a lélekre, mint ami halandó. Íme néhány példa:

„A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni” (Ezékiel 18:4, 20, Károli-fordítás).

Az ókori Izraelben a legsúlyosabb bűnökért járó büntetés az volt, hogy a vétkes „lélek irtassék ki” (2Mózes 12:15, 19; 4Mózes 19:20, Károli-fordítás). Máshol azt olvassuk, hogy „irtassék ki az ilyen ember” (3Mózes 19:8, Károli-fordítás).

A Biblia néhány helyen a „halott lélek” kifejezéssel utal a holttestre (3Mózes 21:11; 4Mózes 6:6). Bár sok bibliafordítás a „holttest” vagy „halott” szavakat használja ezekben a versekben, az eredeti héber nyelvű szövegben a neʹfes, azaz „lélek” szó szerepelt.

A „lélek” utalhat az életre

A Biblia a „lélek” szót az „élet” szinonimájaként is használja, például a Jób 33:22-ben. Ezzel összhangban a Biblia rámutat, hogy egy személy veszélynek teheti ki, sőt el is veszítheti a lelkét, vagyis az életét (2Mózes 4:19; Bírák 9:17; Filippi 2:30).

A lélek szó ilyetén használata segít megértenünk azokat a verseket, ahol azt olvassuk, hogy a lélek „kiment” vagy „elszállt” (1Mózes 35:18, Új világ fordítás; Újfordítású revideált Biblia). A Biblia itt jelképesen arra utal, hogy egy ember élete véget ért. Egyes fordítások úgy fogalmaznak, hogy „kilehelte lelkét” (Biblia – Egyszerű fordítás).