ÉSSZERŰ válaszokat szeretnék kapni. Mit mondanátok a gyereketeknek egy ilyen szituációban?

Megpróbálom a lényeget leírni. Pár éve öngyilkos lett édesapám. Én azonosítottam, előttem van minden. Azóta nálunk ez a téma egyáltalán nem jött szóba, anyuméknál vannak a holmijai a padláson.

Kislányommal voltunk vásárolni és nézett a semmibe, majd szólt, hogy nézi őt egy bácsi. Én nem láttam senkit. Hazasétáltunk. Annyit mondott, hogy akkor jön velünk a bácsi is. Oké, gondoltam jöjjön. Kisgyerekek képzelőereje úgyis olyan élénk, az ilyesmiket rá szoktam hagyni.

Később, amikor már nem is emlékeztem erre a dologra, kimentünk anyumékhoz egy dokumentumot keresni. Lehoztam a padlásról azt a dobozt, volt benne minden irat, fénykép.

Lányom rábökött apum képére és annyit mondott: de ennek a bácsinak fehér a haja. Én kérdeztem kire gondol, mire elmagyarázta (2 évesen már amennyit tud mondani), hogy ez az a bácsi aki velünk szokott jönni és beül a szobájába.

A kérdésem az, hogy mit mondjak erre?

Nem is a magyarázat érdekel, meghagyok mindenkit a maga hite szerint.

(katolikusok vagyunk)