Valaki mondana általa vagy ismerőse által átélt valódi szellem történetet?

munkatársam ment haza, jött le szembe a lépcsőházban a felettük lakó szomszéd néni. A lány (munkatársam) ráköszönt, a néni rá se nézett, csak ment le tovább. Kicsit fura volt, mindíg visszaköszön, de semmi gond, lehet rossz napja van.

A lány hazaér, pár perc múlva mondja az anyja:

-Hallottad mi történt a felettünk lakó nénivel? Tegnap meghalt szegény.

-Mi?? Tegnap?? Most láttam a lépcsőházban!

És tényleg igaz lehetett, a csaj ezt évekkel utána mesélte, de még akkor is belereszketett a sztoriba.

Ez az első történet félelmetesen hasonlít az egyik gyermekkori élményemre...

Gyerekek voltunk, olyan 12-14 évesek kb, és volt nálunk egy születésnapi buli, és ilyenkor azért tudnak szórakozni a gyerekek, valaki kitalálta hogy idézzünk szellemet, mert az baromi jó poén. Semmi extra dolgot nem csináltunk, leültünk körbe, megfogtuk egymás kezét, gyújtottunk egy gyertyát és mindenféle neveket kezdtünk el mondani meg hogy "megidézlek" meg ilyesmi szövegeket. Tök jól elpoénkodtunk, majd egyszer csak azt vettük észre hogy kezd hűvösebb lenni, aztán egy olyan jelenség tűnt fel mintha a falból fújna a szél. Erre persze egyből beparáztunk, aztán hamar dobtuk is a szellemidézős témát. Lezajlott a buli, és hazamentek a vendégek, és apu kísérte ki őket. Én addig meséltem anyunak hogy ilyen meg olyan jó volt a buli. Ez után elindultam a szobámba azonban a folyosón láttam hogy apu bejön kintről, kérdeztem tőle hogy miért nem kapcsolja le a villanyt és miért nem zárja be az ajtót. Apu egy szót nem szólt, csak ment tovább egyenesen be a fürdőszobába és furcsa is volt hogy nem kapcsolja fel a villanyt, de nem törődtem ezzel és gondoltam ha apu nem akkor majd én bezárom a bejárati ajtót és lekapcsolom odakint a villanyt. Így is történt, majd bementem a szobámba, amikor hirtelen egy kopogó hangot hallottam és nagyon meglepődtem, majd gyorsan ki is derült hogy az ablakomon kopog valaki. Kinéztem és apu volt az, aki mérgesen kérdezte hogy miért zártuk ki és miért kellett lekapcsolni rá a villanyt. Én meg csak álltam ott kb szótlanul hogy ha fater kint volt, akkor mi/ki jött be korábban ? Onnantól kezdve mondanom sem kell hogy kb 2-3 évig csak úgy tudtam aludni hogy takaró alatt voltam egyfolytában, és megfogadtam hogy még hasonló dolgot sem fogok soha többet csinálni...

A második válaszoló a fekete szemû gyerekek creepypastából idézett.

Az unokatestvéreméknek volt egy nagy házuk Szigetszentmiklóson, ahol általában az egész nyaramat töltöttem a másik unokatestvérem társaságában. Állandóan arra lettünk figyelmesek, hogy valami állandóan recseg a padláson, gondoltuk egy kóbor macska garázdálkodik, esetleg egy madárcsalád fészkelte be magát. Fel is mentünk, mindent átvizsgáltunk amit csak tudtunk, de nem találtunk semmit sem. Itt még nem is kezdtünk gyanakodni. Aztán jött az elektronikus eszközök ki-be kapcsolódása, villanyok, TV, turmixgép. Mivel egyikônk sem hitt az ilyenekben, ezért gondoltuk, hogy a ház áramköreivel van a gond és valamit nem kötöttek be normálisan. Aztán hallottunk mászkálásokat is. Na itt paráztunk be. A szomszéd nénitôl érdeklôdtünk, hogy nála nincsenek-e ilyen jelenségek. A néni azt mesélte, hogy még régen egy bányató volt található azon a településen, és elég sokan haltak meg a tóban. Meg is szenteltettük a házat, utána nem is történtek további furcsaságok, de nagyon paráztunk.

Másik:

A nagymamám azon a napon hunyt el, amikor a nagypapámat temettük. Az öreglány a keresztapukáméknál lakott, ôk mesélték, hogy az utolsó óráiban azt mondogatta, hogy a férje ott ül az ágyszélén és sírva mondogatta, hogy ôt ugyan nem viszi magával. Pár órával késôbb elhunyt.