Létezik ilyen, hogy ördög űzés?

Már Ferenc Pápa is elismerte.

Hivatalosan igen, létezik.

-Ha Ateista vagy lehetetlenségnek hangzik....de ha tudsz és tisztában vagy a "Szellem ,, fogalmával- az más megvilágításba helyezi a dolgot....

- Kérdés az is hogy a mai időkben,milyen "Hatalommal"történik az Ördög űzés....?

**** **** **** ****

DÉMONOSSÁG

Az az állapot, amikor valaki egy láthatatlan, gonosz szellem fogságában van, illetve befolyása alatt áll. A bibliai időkben élt démonos emberek többféleképpen szenvedtek ettől: némelyek némák lettek, mások vakok, egyesek elmebeteg módjára viselkedtek, és voltak, akiknek emberfölötti erejük lett. Mindannyiukat kegyetlenül kínozták e láthatatlan zsarnokok (Mt 9:32; 12:22; 17:15; Mk 5:3–5; Lk 8:29; 9:42; 11:14; Cs 19:16). Áldozataik között egyaránt voltak férfiak, nők és gyermekek (Mt 15:22; Mk 5:2). Időnként a gyötrelmet csak tetézte, hogy egyszerre sok démon kerített valakit hatalmába (Lk 8:2, 30). A démon kiűzése után a személy újra józan és épelméjű lett. Különbség van a démonosság és a közönséges fizikai betegségek között, mivel Jézus mindkétféle rendellenességből kigyógyította az embereket (Mt 8:16; 17:18; Mk 1:32, 34).

Jézus legnagyobb csodái közé tartozott az a néhány is, hogy démonos embereket szabadított meg az őket rabságban tartó démonoktól, akik semmit sem tehettek vele szemben. De nem mindenki örült annak, hogy Jézus kiűzte a démonokat. A farizeusok azzal vádolták, hogy a démonok uralkodójának, Belzebubnak a cinkosa, pedig valójában ők maguk voltak az Ördög gyermekei, ahogy arra Jézus rámutatott (Mt 9:34; 12:24; Mk 3:22; Lk 11:15; Jn 7:20; 8:44, 48–52). Jézus tudta, hogy honnan származik az az erő, amellyel diadalmaskodni tud a démonok felett, és nyíltan meg is mondta, hogy nem másról, mint Jehova szelleméről van szó (Mt 12:28; Lk 8:39; 11:20). Maguk a démonok is elismerték Jézus mivoltát, és az „Isten Fia”, az „Isten Szentje”, illetve a „Jézus, a legfelségesebb Isten Fia” néven szólították őt (Mt 8:29; Mk 1:24; 3:11; 5:7; Lk 4:34, 41; Cs 19:15; Jk 2:19). Jézus azonban egyszer sem engedte, hogy tanúskodjanak mellette (Mk 3:12). Volt viszont egy ember, akit kiszabadított a démonok hatalmából, és akit arra buzdított, hogy hirdesse a rokonai között, hogy ’mi mindent tett érte Jehova’ (Mk 5:18–20).

Jézus a 12 apostolának is, és később a 70 tanítványnak is, akiket kiküldött, hatalmat adott a démonok felett, így az ő nevében ők is ki tudták űzni a démonokat, ezáltal meggyógyítva az embereket (Mt 10:8; Mk 3:15; 6:13; Lk 9:1; 10:17). Még egy olyan ember is képes volt démont kiűzni Jézus nevében, aki nem volt közvetlen társa Jézusnak és az apostolainak (Mk 9:38–40; Lk 9:49, 50). Az apostoloknak Jézus halála után is megmaradt ez a hatalmuk. Pál parancsára egy „jövendőmondó démon” kiment egy szolgálólányból, ami nagyon felbőszítette a lány pénzsóvár tulajdonosait (Cs 16:16–19). Ám amikor bizonyos csalók, mégpedig egy Szkéva nevű pap hét fia megpróbált kiűzni egy démont annak a ’Jézusnak a nevében, akit Pál prédikál’, a démonos férfi megragadta mind a hetüket, csúnyán megverte őket, és megfosztotta őket a ruhájuktól (Cs 19:13–16).

A vadul és féktelenül viselkedő, elmebelileg ingatag emberek viselkedése sokszor Sátán ezen láthatatlan csatlósainak a befolyásával magyarázható. Olykor hallani lehet arról, hogy szellemidézők kiűznek ilyen démonokat. Ez eszünkbe juttatja Jézus szavait: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde. . . démonokat űztünk ki a te nevedben. . .?« De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket!” (Mt 7:22, 23). Nyomós okaink vannak tehát arra, hogy megszívleljük a tanácsot: „legyetek éberek”; „öltsétek fel az Istentől való teljes fegyverzetet, hogy képesek legyetek szilárdan állni az Ördög [és démonai] mesterkedéseivel szemben” (1Pt 5:8; Ef 6:11).

Megcáfolja a farizeusok hamis vádját: Az egyik ilyen eset után, amikor Jézus démont űzött ki valakiből, az ellenségei, vagyis a farizeusok így vádolták őt: „Ez nem űzi ki a démonokat másként, csak Belzebub által, a démonok uralkodója által.” Ám a beszámoló így folytatja: „Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: »Minden királyság, amely meghasonlott önmagával, pusztává lesz, és egyetlen város vagy ház sem áll meg, amely meghasonlott önmagával. Ugyanígy, ha Sátán űzi ki Sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan áll meg hát a királysága? Továbbá ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok ki által űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok«” (Mt 12:22–27).

A farizeusok kénytelenek voltak elismerni, hogy a démonok kiűzéséhez emberfölötti hatalomra van szükség. Csakhogy azt akarták, hogy a nép ne higgyen Jézusban. Ezért tulajdonították Jézus hatalmát az Ördögnek. Jézus ezután rámutatott, hogy ha az ő okoskodásuk szerint állna a helyzet, logikusan gondolkodva mi lenne annak a kimenetele, így emelve ki okoskodásuk következményeit. Azt felelte, hogy ha az Ördög cimborája lenne, és tönkretenné azt, amit Sátán tett, akkor Sátán valójában önmaga ellen dolgozna (amit egyetlen emberi király sem tenne), és hamarosan megbukna. Ezenkívül felhívta a figyelmüket a ’fiaikra’, vagyis a tanítványaikra, akik szintén azt állították, hogy démonokat űznek ki. Ha a farizeusok okoskodása megállná a helyét, és az, aki démonokat űz ki, Sátán hatalmával tenné ezt, akkor a saját tanítványaik is ezzel a hatalommal cselekednének. Ezt azonban a farizeusok természetesen nem akarták beismerni. Jézus ezért azt mondta, hogy ennélfogva a saját ’fiaik’ a bíráik, akik elítélik őket és az okoskodásukat. Ezek után Jézus kijelentette: „Ha viszont Isten szelleme által űzöm ki a démonokat, akkor valóban utolért benneteket az Isten királysága” (Mt 12:28).

Jézus az érvelése zárásaként kiemelte, hogy senki sem mehet be egy erős ember (Sátán) házába, és nem ragadhatja el a javait, ha nincs hatalmában megkötözni azt az erős embert. A farizeusok hamis vádja szükségessé tette a szent szellem elleni bűnnel kapcsolatos figyelmeztetést, hiszen Isten szelleme által űzött ki démonokat Jézus, így a farizeusok azzal, hogy ezt a munkát kifogásolták, nemcsak a Jézus iránti gyűlöletüket mutatták meg, hanem Isten szent szellemének egyértelmű megnyilvánulását is bírálták (Mt 12:29–32).

Amit Jézus Krisztus mondott a démonok kiűzéséről, azt nem szabad úgy érteni, mintha azt jelentené, hogy a farizeusok ’fiai’ és mindenki más, aki azt állította, hogy démonokat űz ki, mindenképpen Isten eszközei lettek volna. Jézus említést tett olyanokról, akik majd ezt kérdezik: „Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?” Jézus azonban ezt válaszolja nekik: „Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!” (Mt 7:22, 23). Az ilyen törvénytelenség cselekvői – mivel nem Jézus Krisztus igaz tanítványai – az Ördög gyermekeinek számítanak. (Vö.: Jn 8:44; 1Jn 3:10.) Bárki tehát, aki közülük azt állítja, hogy démonokat űz ki, nem Isten eszköze, hanem az Ördög cimborája. Amikor Sátán ördögűzésre használ fel embereket, még ha Jézus nevében végzik is azt (vö. Szkéva hét fiának próbálkozásával a Cs 19:13–16-ban), ő nem hasonlik meg önmagával. Ehelyett inkább ezzel a látszólag jó cselekedettel – hogy a démonosságot megszünteti – Sátán átváltoztatja magát „a világosság angyalává”, így növelve hatalmát és befolyását a becsapott személy felett (2Ko 11:14).