Lehetséges, hogy a nagymamám szelleme beleköltözött a szilvalekvárba?

Sajnos meghalt a nagymamám, mi pedig úgy döntöttünk, hogy kipakoljuk a házban maradt kaját, illetve kicsit rendberaktuk a dolgokat.

Nagyon rosszul éreztem magam (lelkileg) eközben, de betudtam annyinak, hogy még nem dolgoztam fel teljesen a történteket.

Én nem is hoztam haza semmit csak egy csomag rízst és egy üveg szilvalekvárt ( ezt ő csinálta, ez volt a kedvenc lekvárom ). Azonban ezek után kezdődtek a bajok.

A lekvárt a kamrába tettem, másnap reggelre tönkrement az összes alma amit ott tároltunk (mind megrohadt, pedig este még gyönyörűek voltak).

Aztán pedig orrfacsaró bűz kezdett terjengeni mind a kamrában, mind pedig a konyhában. Mindent átkutattunk, hátha valami megromlott vagy egy egér döglött meg, de semmi ilyen nem történt.

A legrémisztőbb viszont az volt, amikor a következő reggelen a lekvár a konyhaasztal szélén volt, amikor biztos, hogy a kamrában maradt.

Aztán úgy döntöttem, hogy kinyitom, de nem tudtam, a férjem sem. Egyszerűen teljesen legyengültünk mikor az üveghez értünk. Mintha nem akarná, hogy kinyissuk.

Ezek után kiraktuk a sufniba a lekvárt és minden furcsaság megszünt. Illetve, már a kamrába volt büdös, meg a szerszámok szana szét hevertek , kb. mindennap másként.

Ennek már egy hete, mármint mióta kezdődött. Szerintetek kidobjuk a lekvárt? Lehet, hogy a nagyim van benne? Ha igen miért ilyen agresszív?