Szakítanál emiatt a pároddal? Mennyire fájna?

Nem tökéletes a kapcsolatom, mostanában egyre több próbatételen kellett keresztülmennünk, ugyanakkor fejlődött is sokat és bizonyos szempontból jobb, mint volt.

A kérdésem most arról szólna, hogy a párom inkább a közeli jövővel foglalkozik (mi lesz pár hónap múlva, egy félév múlva), én meg már hosszabb időre előre gondolkodok. 2-3 (már több, mint 2 de talán nem egészen 3) éve vagyok vele együtt és én sokszor úgy látom, szeretnék vele később összeköltözni és nekem ő lenne az ideális. Mikor az összeköltözésről beszélünk, ő sem zárkózik el de sokszor azt mondja, hogy nem tudja mi lesz évekkel előre, ő nem akarja nekem az összeköltözést biztosra mondani. Valójában itt nemcsak kettőnkről van szó, hanem arról is, hogy ő maga egyedül sem biztos, hogy mikor költözne el onnan, ahol lakik, mert jelenleg nincs még annyi pénze. A legnagyobb probléma, hogy a családban vannak olyan gondok (beteg családtagok), amik miatt talán ha lenne pénze, sem tudna onnan eljönni. (Emiatt már sokat veszekedtünk és néha már más témák kapcsán is előjön: például ha el tudna költözni, akár egyedül, akár hozzám, akkor késő este is jobban tudnánk találkozni, korábban a mi programjainkat is a családhoz kellett igazítani, ezért nem láttam hétvégente, ezt már megoldotta de csak mert máskor nem tudnék hozzá menni (hétköznap ő jön hozzám, hétvégén én hozzá), nyaralni is úgy tudunk elmenni, hogy szüleivel egyeztetünk, hogy vigyázzon valaki a beteg családtagokra addig, végülis az jó nagyon, hogy elmegyünk nyaralni de ez is kicsit nevetséges, vagy legalábbis idegesítő. Szeretem de frusztrál, hogy ki tudja mikor költözhetek vele össze, én 2 év múlva szeretnék, mert addigra lesz nekem is munkám de az is zavar, hogy beteg családtagoknak vagyunk kiszolgáltatva. Ő azt mondja, összeköltözne, vagy egyedül is esetleg elköltözne onnan, ahol van, mert már néha őt is zavarja, hogy sokat kell buszozni a munkahelyre, hogy én is messzebb vagyok kicsit, hogy ilyen családi bajai vannak de ő csak találgat, hogy mi lesz később. Engem nem az idegesít, hogy most rögtön nem költözik el onnan, vagy velem össze, hanem, hogy nem tudni mi lesz mondjuk 2 év múlva. Ha nem szeretném ennyire, meg nem lennék benne biztos, hogy nehezen találnék hozzá hasonlót, akkor nem stresszelne ennyire a téma. És igazságtalannak érzem, hogy a jövőm másoktól függ (beteg családtagok, a párom családja), olyan helyzettől, amiről nem tehetek. A páromat meg tudom érteni, hogy mi miatt vár, meg hogy nem akar biztosat mondani, sem igent, sem nemet.

A kérdés: szerintetek szakítanátok mert nem bírjátok a bizonytalan jövőt vagy ha annyira biztosak lennétek benne, hogy Ő kell nektek, akkor addig türelmesen kibírnátok, akkor is ha nehezen megy?