Miért lehet ez a lent leírt dolog?

...Mondjuk attól függetlenül, hogy ezek az ellenmondások nekem rossz érzéseket okoznak, ez ettől még egy természetes dolog. mert mindkét helyzet vonzó és boldogsággal teli, csak másképp. Az újdonság okozta eufória, és a célbaérés bizonyossága, a komoly kapcsolat biztonságérzete mind olyan érzések, amelyekre az embernek szüksége van. A baj csak az, hogy a civilizáció úgy alakult ki, hogy ezek kizárják egymást:( Szóval előbbutóbb az ember kénytelen döteni, ha nem akar inkorrekt lenni, és nem akarja úgy kimondani majd a holtomiglan-holtodiglant, hogy már rég tudja, hogy nem így lesz.. Szar ügy.

Én most nemrég flörtölem valakivel pár napig, nem történt semmi, csak nagyon jól esett. De a kétéves kapcsolatom is nagyon jó. Hol élvezem ezt a biztos boldogságot, hol meg ürességet érzek, mert épp nincs kivel flörtölni, de ha lehetne, akkor meg az nem lenne elég, de ha meg megcsalnám a barátom, szörnyen érezném magam. Szóval sehogy se jó.

A dolog talán ott ragadható meg, hogy az évek során a fontossági sorrend változik. 25-30 fölött fontosabb lesz a család, gyerek, egzisztencia, mint ezek az euforikus pillanatok. Én most vagyok abban a helyzetben, hogy ez dilemmákat okoz. 25 év az még nem sok, de nem is kevés. De az tuti, hogy szeretem a pasim, és maximum akkor hagynám el, ha igazi, egyértelmű indokom lenne rá. De mi van ha egyszer lesz? Mi a garancia, hogy a következő működne, esetleg még überelné is?

Ezeken szoktam agyalni mostanság.

csatlakozom a "klubhoz", (én 22/L 5 éves kapcsolatban) és mostanság rengetegszer gondolok ilyesmire. És az a "baj" h van is jelentkező aki kerülget elég rendesen....

De 1x már ellenálltam a kísértésnek, remélem h 2. is ellentudok....

Olyan nehéz...nem tom, úgy érzem mintha megcsalnám a páromat...pedig erről szó sincs

A 25 éves csaj vagyok megint, aki hosszút írt.

Az a baj, hogy általában nem lehet tudni az ilyen kis kellemes flörtölésekről, hogy mi sülne ki belőle, és lehet, hogy tökjó lenne, de kihagyjuk a lehetőséget a kapcsolat miatt, és ezért sosem derül ki.. Persze van olyan is, mikor lehet érezni, hogy megérné-e.

Az oké, hogy múló pillanat.. De egyrészt általában annyira jó érzés, hogy nem is akarom, hogy elmúljon. (Ettől még elmúlik, ha elfogy az impulzus.) Másrészt hiába múló pillanatok, ha már egyszer kiéhezett rájuk az ember, akkor ezek egymást követik.. Nekem tökjó a kétéves kapcsolatom, szeretjük egymást, nem tűnt fel, hogy valaha hiányozna valami belőle. Mégis hónapok óta benne vagyok ebben a szituban. Mindig jön valami ellenállhatatlan impulzus. Általában annyi, hogy tetszik valaki. De most volt ez a kis balatoni flörtölgetés múlt héten, na az isteni volt. Még sosem csaltam meg őt. De kezdetben attól is bűntudatom volt, ha valaki bejött. Mostanra már ettől a napokig tartó forrongó hangulattól sem volt lelkifurdim, mivel nem történt semmi. (A srácnak is van csaja amúgy, de nem emiatt, szóval rajtam múlt volna. De ellenálltam, mert tudtam, hogy ebben az esetben nem érte volna meg. Persze azért utána napokig félóránként rohantam fészbukot nézni.) Szóval úgy látszik edződöm.

A másik, ami változott ezidőalatt, hogy rájöttem, hogy nem szabad ilyenekről beszélni a másiknak. Az egyszerűen önzés. Mert minek bántsuk meg fölöslegesen, ha úgysem akarjuk elveszíteni? Ilyenkor azért van ingerünk arra, hogy elmondjuk, mert bűntudatunk van, és egy kis megkönnyebbülést, feloldozást várunk ettől. De ha meg is könnyebbülünk, igazi feloldást nem kaphatunk. Csak annyi történik, hogy jól megbántjuk szegényt csak a mi megkönnyebbülésünk végett. Emiatt érzem önzésnek. Szóval szerintem érdemes ettől az infótól megkímélni a szerelmünk lelkét. Erre saját tapasztalat alapján jöttem rá..

Bocs a többes szám első személy használatáért azoktól, akikre nem vonatkozik.

15:25!

Szó szerint leírtad azt, amit én is érzek. Van a vonaton egy srác akivel folyton nézzük egymást. Vagyis pontosítok. Minden reggel együtt megyünk, egy fülkébe szoktunk ülni. Ő kezdett el nézni, eleinte zavart nagyon de mára eljutottam odáig h leültem mellé. Tök hülyeség, de igénylem h nézzen, h rámmosolyogjon, de nem akarom h odajöjjön hozzám h leszólítson, mert az megtörné a varázst. Szeretem a páromat, de egyszerűen képtelen vagyok megmondani neki h tetszik egy srác a vonatról...különben is nem kellene...

Én is úgy gondolom h egy nő szíve legyen kifürkészhetetlen, és igenis kellenek a csajos titkok...

Hát igen, meg tudlak érteni:)

Igen, jó az, ha egy lány titokzatos, de az ellentmondásoktól szenvedni már nem annyira:/