Egy nő hogyan tudná elviselni az incel életmódot?

"... a szingli nőkkel rendszerint kefélni akar valaki, csak az nekik nem megfelelő partner."

Miért gondolod, hogy ez a férfiaknál nincs így? Bármelyik fiatal vagy középkorú férfi kaphatna nőt szexre. De legyünk őszinték, egy fogatlan 40 éves döngőléptű házisárkány hiába akarna szexelni, nem kívánnánk meg. Ugyanúgy van egy szint, ami alá nem mész le, mint a nőknél.

Egy nőnek nem értelmezhető az incel életmód.

Ha csak és kizárólag szexet akar, azt bármelyik nő bármikor megkaphatja. A nők nem csak szexet akarnak, és erre ők sem találnak párt könnyen, de a cölibátus az ilyen formában a saját döntésük.

Még nem tartok 7-8 évnél, csak 6-nál.

"Szemben az incelekkel, akik azzal a tudattal élnek, hogy senkinek nem kellenek, vagy csak a nagyon gáz nőknek."

Ha a mondat végén a "nőknek"-et "férfiaknak"-ra cseréljük, rám is igaz lesz.

Én abszolút együtt tudok érezni az incel férfiakkal, mert hasonlóan szrul viselem én is. Sok nőnek kb. 0 a tesztoszteronszintje, ezért a libidójuk is alacsony, és azt hiszik, hogy ez így van rendben, pedig amúgy nem. Mondjuk nekem meg magasabb a kelleténél, és ösztrogénból nincs elég, nyilván ez sem egészségesebb, de így kb. átérzem, milyen az ebben a cipőben járó férfiaknak.

Nyomorult egy érzés, hogy ha szexelni akarsz, akkor csak úgy van esélyed, hogy kb. behánysz a partnertől, és egy semmilyen, nulla, szr élmény lesz az egész. Kapcsolat ugyanez, ha arra lenne igényed, akkor "válogathatsz" azok közül, akiket még az ellenségednek sem kívánnál. Vagy ezek vannak, vagy a nagy büdös semmi. Hosszabb távon utóbbi sem jobb alternatíva. Igazából az van, hogy két nagyon szr lehetőség közül kellene kiválasztani azt, amelyik épp csak egy kicsit kevésbé az. Hát nagyszerű...

"Sosem fogjátok megérteni, hogy egy átlag nőnek az, hogy 100 pasi megdugná kb ugyanolyan érzés, mintha érted állna sorba 100 meleg pasi, hogy megdugjanak"

Az embernek vannak testi és lelki vágyai.

A lelki vágyak (társ, kapcsolat, szeretet) vonalon a nőknek semmivel nem könnyebb, mint a férfiaknak. De a testi vágyak terén azért egy nőnek az elképzelhetetlen, hogy a falat kaparja annyira kell valaki, és nem talál hozzá.

Nézd meg a mashlow piramist, a szex, mint fiziológiai szükséglet a legalsó szint, a társ, a valahova tartozás pedig a 3. szint.

Szóval nem, a 100 férfi megdugna nem ugyanaz, mint a 100 meleg férfi, mert legalább az elemi, fizikai ösztönt ki tudja elégíteni.

Két szó...

Macskás néni

"Macskás néni"

A macskás nénik 99%-a nem incel, hanem önkénesen él ebben.

A jó részük igenis találhatott volna párt élete során, ám túl sokat válogatott, kidobta a nála próbálkozókat bármilyen okból, és a végén macskás néni maradt.

A családomban/ismeretésgi körömben az összes macskás néninek voltak normális udvarlói, de elhajtották mindet, aztán egy idő után valóban eltűntek, de ez általában 45-50+ éves korukra következett be.

Jobban bírják mert máshogy működnek bennük a hormonok, de lelki szinten azért biztos nem könnyű nekik se. A "jobb egyedül mint egy rossz kapcsolatban" egy olcsó kifogás, ami helyett igazán megmondhatnák, hogy nem felelt meg nekik egy jelentkező se, csak lejjebb kéne adniuk egy kicsit a büszkeségük hozzá.

Mondhatnád, hogy "de hát a két mondat ugyanazt jelenti", hát nem, mert előbbi rátolja a felelősséget mindenki másra rajta kívül, mintha legalábbis a világon nem léteznének életképes partnerek, utóbbi pedig a saját elvárásait kritizálja, ezzel belátva, hogy önszántából választotta ezt.

Tehát ha úgy vesszük náluk is él a "mindenki hibás csak én nem" incel eszme, csak annyira szépen fogalmazzák meg, hogy szinte senkinek fel sem tűnik. Viszont egy jelentős különbség, hogy az incel nem önszántából választotta ezt.

Nekem egy tavalyi kikosarazás óta van az, hogy szinte folyamatosan szenvedek, mert érzem, hogy valami hiányzik. Pont akkor történt, amikor eljutottunk volna a rózsaszín ködös állapothoz, amikor minden percet együtt kellett volna töltenünk és emiatt egy hatalmas hiányérzetem van, mert pont itt szakadt meg az ismerkedés. Már csak azért is fájdalmas ez mert tudom, hogy ilyen egyhamar megint nem lesz, de lehet, hogy soha többé, nem azért mert csúnya lennék, hanem mert egy igazi szerencsétlen vagyok, az a típus, aki ha elhagyja a házat tuti belelép egy kutyakakiba és fordulhat vissza cipőt cserélni/takarítani, na szóval értitek, és ez még a jobbik eset... Na nem mintha emiatt annyit kéne aggódnom, hiszen egyetlen ismerkedési lehetőségem a Tinder, ahol 100-ból 99 nő nem ír vissza és az a maradék is jó eséllyel eltűnik pár nap után. Hiába jönnek itt a nők, hogy írj kreatív szöveget, annyi kreatív szöveget írtam már, hogy egy könyv megtelne belőle, kb. 1%-os sikerrátával.

7-esnek nagyon igaza van amúgy, ennél rosszabb nincs, amikor elemi szükségleteket sem tudsz kielégíteni és emiatt csak szenvedsz, főleg ha tudod, hogy jó eséllyel sohasem lesz ilyen. A nőknek ez valamivel könnyebb, mert őket nem hajtja a tesztoszteron, de én komolyan néha már azért is meg tudnám fejelni a falat, hogy valaki egyáltalán megfogja a kezem, sőt tovább megyek, azért is, hogy valaki egyáltalán visszaírjon és emberszámba vegyen. Ez a szomorú helyzet.