Miért olyan boldogak akik párkapcsolatban élnek, míg aki egyedül van, miért boldogtalan?

Példaként megemlíteném férjem tanúját is. Tehetős, értelmes fiatalember, boldog családból. De ő tényleg abszolút egyedül érzi jól magát. Erős, jó kiállású fiatal ember, tehát nem rezzen össze mindenféle jöttmentől. A lakásában nincs internet, egész nap olvas, modelleket épít. Nagy ritkán találkozik a férjemmel, akkor hónapok eseményeit beszélik át egész nap, 2 hetente utazik hétvégére a családjához. És neki ennyi kb az össz interakció. Elég is. Nem akar párkapcsolatot, volt neki, ráunt, ő így boldog, és ez így van jól.

Mindenki legyen úgy boldog, ahogy az másnak nem ártó. Élni és élni hagyni :)

Érdekes,hogy egymásnak estek.Semmi különös nincs ebben,és egyik sem igazabb,mint a másik.Egyszerűen arrol van szó,hogy különféle mintákat kaptunk kicsi korunktól kezdve,és másként ment végbe a szocializációnk.Így azok a személyek,akik igénylik a társaságot,és szeretik,ha visszacsatolások érkeznek,szeretik ha van mellettük valaki,azok nehezen viselik az egyedüllétet.Míg másoknak ezekre kevésbé van szükségük,ők nem szenvednek az egyedülléttől.

Ettől még egyik sem lesz helyesebb,vagy jobb életvitel,mint a másik.

15, el sem tudod képzelni, mennyien nyaralnak vagy túráznak egyedül. Aki egyedül van, az is megtalálhatja a maga közösségét, csak keresni kell.

Ha viszont valakinek semmi kapcsolata nincs, az hosszú távon káros lehet. De ezért is csodálatos az emberi szervezet, mert ilyenkor elkezdi érezni, hogy kéne valaki, és keres és előbb utóbb találni fog.

Szomorú, hogy ennyire nincs itt vitakultúrája a legtöbbeknek. A #13-as például tök korrekt választ írt, mégis mindenki lepontozta.

Miért gurulnak dühbe az emberek attól a ténytől, hogy nem az ő gondolkodásuk és értékrendjük a világot egyedül meghatározó abszolút megingathatatlan igazság?

"De ezért is csodálatos az emberi szervezet, mert ilyenkor elkezdi érezni, hogy kéne valaki, és keres és előbb utóbb találni fog."

Kivéve ha ronda. :)

Még hányszor kell leírni azt,hogy azért mert néha hiányzik egy párkapcsolat, még lehetek boldog egyedül? Van egy sorrend: boldog párkapcsolat > boldog egyedüllét > boldogtalan egyedüllét > boldogtalan párkapcsolat.

Vágyom párra? Naná! Boldogtalan vagyok? Nem. Rengeteg barátom van, vannak programjaim, de azért introvertált vagyok annyira, hogy egyedül tudok igazán feltöltődni. Jól elvagyok így is. Viszont ha egy párkapcsolat már nem boldog, lelépek, mert hiányzik olyankor a boldog egyedüllét.

Tudjátok mi az, amire senki nem gondol?

Hogyha van kapcsolatod, azt ketten alakítjátok. Ha nincs meg a szerencse és nem pontosan ugyanazok a jó kapcsolatról kialakult preferenciáitok, akkor az egyik félnek mindig rosszabb lesz, de lehet mindkettő rossznak fogja megélni.

Ha viszont egyedül vagy, csak rajtad múlik, hogy teszed magad boldoggá, nem kell a másiktól függeni semmiben. És ha szingliként belefeccölted az energiát, hogy egy kellemesen élhető életet alakíts ki magadnak, onnantól már csak tényleg az igazán jó kapcsolat, ami többet tud adni, az viszont manapság rohadt ritka. Na ezért jobb sokszor az egyedüllét. 30f