Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom mi legyen. Adnàtok tanácsot?
"Kapcsolatban" vagyok egy férfival két hónapja, de az a baj vele, hogy soha nem figyel rám. Nem is nagyon beszélünk semmiről, mert bármit mondok tudom, hogy úgysem figyel. Ha beszélek, akkor látom rajta, hogy teljesen máshol jár, aztán ha megkérdezem mi baja van, azt mondja semmi, megkérdezem miről beszéltem nem tudja elmondani. Szerintem két hónap után nem így kéne állnia hozzám. Ha bármit próbálok vele megbeszélni, akkor sem szól semmit a témához, hanem ott hagy, vagy leül a számítógéphez, és felrakja a fejére a fejhallgatót, szóval soha semmit nem beszélünk meg. Ha odamegyek és leveszem róla a fejhallgatót, megkapom, hogy "hagyjàl". Próbáltam ezt a témát is megbeszélni vele többször is, és ennyit csinált, amit fentebb leírtam. Mondtam is neki, hogy ez így nem kapcsolat. Rosszabb esetben, ha figyel is, akkor viccet csinál a témából egy-két mondatban, aztán ennyi. Ő sem mond semmit soha, hiába kérdezek bármit, persze nem is kérném őt számon, nem kell nekem megmondani, hogy hova megy, kivel, stb. De néha valami jelzés jól esne, vagy elmondhatnà, hogy hogy telt a napja, vagy ilyesmi. Amikor felkel ír, hogy "Jó reggelt", este meg hogy "Jó éjszakát", néha küld 1-2 smileyt, és írni is kb ennyit írunk, amikor nem találkozunk, hívni soha nem szokott, heti egy-két napot vagyunk együtt, attól függ, hogy hogy dolgozunk. Az egyetlen dolog amit megkérdez tőlem az az, hogy mikor talàlkozzunk, tényleg ebből a szempontból nincs vele baj. Az ágyban viszont nagyon jó, sehol máshol, de ott figyel rám úgy, ahogy az eddigi partnereim soha, előtte két partnerem volt, de egyik sem figyelt rám, hiába erőlködtem. Ő figyel, és vele ez jó is. Tudom ez így elég ellentmondásos, én is alig akarom ezt elhinni, de tényleg ebben a helyzetben vagyok.
Nemrég megtudtam, hogy kezelte őt pszichàter, és volt már egy párszor szorongásos rohama(elnézést, ha nem ez a neve, nem értek a témához) is, mikor velem volt. Kérdeztem a betegségeiről is, de erről sem volt hajlandó beszélni. Annyit tudok, hogy gyógyszereket már nem szed, és szorongàssal, depresszióval és alkalmazkodàsi zavarokkal kezelték, kb egy évvel ezelőtt. Ezt is csak azért tudom, mert egyszer ittas állapotában megmutatta nekem az erről szóló leletét. Talán amikor iszik, akkor lehet vele a legnormàlisabban beszélni, józanul szinte egyáltalán nem tudok, és más sem nagyon.
Mielőtt összejöttünk viszont sokat beszéltünk.
Nem szeretnék felszínesnek tűnni, ha a betegségei miatt viselkedik így, de ez engem eléggé zavar, és szeretnék valami megoldást találni.
Szerintetek a betegségei miatt viselkedhet így? Ti mit tennétek a helyemben?
/L
válasza: válasza: válasza: válasza:Persze hogy ezt mondja, mert kell neki az ingyen punci! Még is mi mást vártál? Nem is értem. Itt neked kell határozottnak lenni és megmondani neki, hogy figyi már Józsi! Vagy abba hagyod ezt a viselkedést de azonnal és végre normálisan állsz az állítólagos kapcsolatunkhoz és nem a gép az életed, vagy dughatod a géped helyettem, mert most láttál utoljára!
Ezt ilyen nehéz megtenni? ^^
válasza: válasza:Szia,
Én árnyalnám a képet egy kicsit. Lehet nálatok nem ez a helyzet, de elmesélem nálunk hogy volt.
Párom hasonló volt/még mindig picit az mint a tiéd.
Iszonyú nehezen nyitott és inkább nyomkodta a telefonját meg belemerült sokszor a dolgokba, megbeszélni sem lehetett vele semmit. Kértem hogy picit beszéljen és foglalkozzon velem többet de erre még jobban bezárkózott.
Valamiért úgy éreztem, hogy ő olyan kicsit mint Shrek: hagyma. Meg kell hámozni.
Iszonyú sok türelemmel, meg azzal, hogy telibe őszintén elmondtam neki néhányszor hogy mibe nyisson, mire lenne szükségem, alakulunk.
Azóta már jó pár réteget lehámoztam és azóta tudom: iszonyú sérült a lelke és nem hiszi hogy szerethető. Mindemellett nem túl érzelgős és nem akar gyengének látszani.
Más a szeretetnyelve. Nem babusgat meg nyunyókáztat, hanem példul mikor történt velem valami nagyobb baj, autózott munka után 1400 kilométert, hogy ne legyek egyedül. Pedig nem lett volna neki muszáj.
Bármiben számíthatok rá.
Utált pusziszkodni, ölelkezni, már néha igényli magától, pedig korábban csak szex közben volt nálunk ilyesmi. Ja és pont mint a Te párod, szexben nagyon odaadó, arra törekszik, hogy nekem a legjobb legyen.
Mikor valami nekem nem tetszik esetleg, valamit megbeszélnék, mindig az volt hogy haggyámán, majd inkább nyomkodta a telefont, elvonult magába. Aztán rájöttem, hogy mivel nehezen fejezi ki az érzéseit, önmagát, ő először minden apróságot komoly kritikának vett. Közben már ráébredt arra, hogy a kapcsolatosdiban megbeszéljük a dolgokat és ha valamit kérek, vagy szólok miatta, az nem azt jelenti, hogy húha itt a világvége. Még mindig magába zárkózik ilyenkor, de rövidebb időre és minig átgondolja amit mondtam, már kész ötlettel, haditervvel jön elő.
Ja eszembe jutott még valami: ő is akkor nyílt meg csak amikor ivott, akkor beszélt, érzelmeket mutatott, elmondta, hogy szeret.
Ezt az iszonyú sok gátlást és félszt feloldotta az alkohol.
Azóta rengeteg mindent meg tudunk beszélni és úgy érzem, hogy bár kicsit marcona, nehezen mutatja ki az érzéseit, az életem rá tudnám bízni, mert szeret. (Róla is tudni kell, hogy iszonyú sok trauma érte, aztán hosszú évekig tengődött szar kapcsolatban, kezelték depresszióval. Ennek ellenére, ahogy összekapta magát úgy érzem olyan férfi akire fel tudok nézni.)
Iszonyú sok türelemmel, szeretettel. Mondjuk ez csak akkor éri meg és érdemes, ha az első pillanattól látod a fal mögött, hogy van benne valami ami miatt érdemes érte küzdeni.
Nem mondom, hogy a te párod is ilyen, csak elmeséltem, hogy ilyen is létezik :) Bocs ha hosszú lett kicsit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!