Szerintetek mennyire működik egy kapcsolat 28 éves fiu és 17 éves lány között?

Én 21 éves lány vagyok. 28 éves a párom és úgy érzem, hogy sok mindenben nem egyezünk. Olyan életem volt eddig amilyen. Nem volt gyerekkorom és hamar fel kellett nőnöm. Önellátó/ önfenntartó vagyok 18 éves korom óta teljesen. Párom (hál’isten) “érettlenebb” a koránál. Dolgozik, önfenntartó ő is de a fejében még nem alakult ki teljesen a felelősség vállalás és az érzelmi stabilitás, mondhatni sokszor támaszkodik még a szüleire, főleg ha döntés elé állítja az élet. Ezért valószínű az is, hogy “leállt” velem. Ezzel tisztában vagyok, viszont én tudom ha egyszer túl szárnyalom és nem lép velem tovább együtt a nagybetűs életbe akkor megeszem reggelire. A naivitás, a tapasztalatlanság ott dolgozik bennem, főleg hogy nagyon fiatal vagyok még. Egy átlagos 28 éves férfi, már családra vágyik, és megvan a maga kis egzisztenciája. Egy 17 éves lány még nem tarthat ott semmiképpen. Még a vadregényes álmait kergeti, az önmegvalósítás útjára éppen belépve, míg a pasi már azon az úton lépked bőven. A szexuális életen kívűl nem sok jóval kecsegtet. Az én helyzetem más valamennyire. Nálunk a problémát az okozza, hogy sok mindenről még fingom sincs, hogy hogy működik. Ez megnyilvánulhat hivatalos ügyekben, otthoni tevékenységekben, egyéb társalgási témákban. Nem éltem akkor, mikor ő már tologatta javában a matchboxokat, és szívta ezt a levegőt. De ha kellően türelmes a partner, és a lány is vevő rá akkor “tanítgathatja” az életre.

Nem nagy korkülönbség.

21 évesen már kicsit közelebb állok a felnőtt világhoz, mint egy 17 éves lány, de mégis a 7 évet nagy különbsegnek éltem meg. Szintén egy 28 éves férfival volt alakulóba kapcsolatom, de egyszerűen nem tudtam leküzdeni a bizonytalanságaimat abból adódóan, hogy más életszakaszban vagyunk. Ő már túl van egy 8 évig tartó kapcsolaton, ahol a közös jövőjüket tervezgették, önálló, független, többnyire tudja, hogy mit akar elérni az élettől és hogyan és a legfontosabb, hogy lassan azt a nőt szeretné megtalálni, akivel az egész életét megoszthatja és családot alapíthat. Ezzel ellentétbe én egyetemre járok, de nem vagyok benne biztos, hogy mit kellene kezdenem az életemmel, keresem önmagamat és sokszor nem találom a helyemet a világban, mind anyagilag mind fontos döntésekben még a szüleimtől függök. Ennek egy-két éven belül változnia kell, mert a saját életemet kell élnem önállóan, de most még nem állok készen erre. Most még nem tudnék felzárkózni ahhoz az életszakaszhoz, amiben ő már benne van és nem tudom azt nyújtani, amit már ő szeretne, hiszen én még most állok a felnőtté válás küszöbén ő pedig már ezen rég túlvan. És bármennyire vonzódok hozzá, vagy oda vagyok érte és sugallja ő is felém, hogy vonzódik hozzám mégis tudom, hogy nálunk nem működne egy komolyabb kapcsolat. Lehet, hogy egy kis kalandra jók lennénk együtt, de a végén a lelekem mélyén tudom, hogy úgyis csak csalódnek, mert neki már több kell nálam. Összességében szerintem nagyon ritka, amikor ez a két korosztály, ilyen korkülönbséggel, egy működő kapcsolatot tud kialakítani, úgy, hogy ne csak kihasználják egymást és időhúzas legyen.

Ismerek olyant akiknek műkődik. (Több éve..)

Abban az esetben működőképes, ha a nő érettebb a koránál. És nem ilyen "jaj, hát szerintem érettebb vagyok a koromnál, amiért magamtól olvasok klasszikusokat / hallgatok 2000 előtti zenét" szinten, hanem tényleg... olyat, aki életszakaszban ott jár, mint egy huszonéves. Akinek már kellett eltartania magát, dolgozott. Egyéb esetben a legtöbbször csúfos bukás - nem tudják összeegyeztetni azt, hol tartanak az életben, vagy a pasi csak hülyíti a csajt, mert a korabelieket már nem tudja lenyűgözni / csak szűk suna kell neki és szex / korához képest éretlen, ami 1-2 év múlva a csajnak lesz kínos.

Én lekúrnám a csajt. Ha jól néz ki simán. :D