Sose felejtjük el az első szerelmet?

Ha nő vagy, akkor a plátói szerelem miatt szenvedsz sokáig. Ha férfi, akkor az elbukott kapcsolat miatt.

Én az ilyesmit sosem értettem. Világ életemben, ha úgy döntöttem, hogy valakit el akarok felejteni, elfelejtettem. Sosem szenvedtem pár hétnél többet egy szakítás miatt. Minden fejben dől el, lehet te egyszerűen akaratgyenge vagy.

Dejó neked, második. Én az élet minden területén erős jellem vagyok, de első szerelmemet 21 éve nem felejtettem el.

Nyilván ha a vezetéknevére se emlékszel, nem volt egy elsöprő szerelem, csak egy kaland, fellángolás, próbálkozás a másik nemnél.

Melyik elsőt? Ahol valaki beleszeretett a másikba, de egyoldalúan és visszautasították, vagy ami kölcsönös, viszonzott szerelem volt? Engem mindenki elutasított, akivel többet akartam (igaz, nem volt sok, talán 4-5), így az első szerelem egy gimnáziumi osztálytársam volt, 17 éves koromban. Viszonzott szerelmem sincs, mert a párom azt állítja, nem volt belém szerelmes, bár szeretjük egymást. Neki több kapcsolata volt előttem és utánam is, aztán újra találkoztunk, és már néhány éve együtt is élünk.

Én is sokáig így voltam vele mint a 2-es! Az első szerelmemen, -aki beteljesült szerelem volt- is túl tudtam lépni. Férjhez mentem utána, gyerekeim születtek, boldog voltam. Egészen mostanáig... Egészen mostanáig az összes szerelmemnél könnyen eljutottam oda, hogy már csak barátként gondolok rájuk, de a szeretőmet (volt szeretőmet) 2 éve nem tudom elfelejteni. Nincs végleges lezárás, de együtt sem vagyunk. Beszélünk néha, mindig ő keres, de nem találkozunk és annyira annyira szeretnék de képtelen vagyok túllépni rajta. 😒

2, igen, vannak akaratgyenge emberek és sok minden fejben dől el, de azért elég meredek, amit irtál. Nem mindenkinek ilyen az érzelemvilága, lehet, nem te vagy erős akarat szempontjából, hanem érzéketlenebb vagy, mint egy szerelmes alkat. De akkor lehet, hogy a szerelmet se tudod olyan katartikusan átélni. Ez kicsit olyan, mintha azt mondanád, akaratgyenge, akinek mondjuk hiányoznak a hlaottai évekkel, évtizedekkel később, bezzeg aki egy nap sirás után feldolgozza, az erős.

Ellehet felejteni. Van, hogy évek, de túllehet lépni rajta.

Én minden szerelmemre emlékszem 😀