Megérdemelné, hogy ezt tegyem?

Ha velem ezt megtenné a párom, hogy tudja, hogy otthon vagyok betegen, és nem haza jön, ahogy ígérte, hanem iszogatni megy egy másik férfival, én azonnal lapátra tettem volna.

Te ezt benyelted, utólag gyerekes a megleckéztetés. Nem vagy elég fontos neki. Nem leszel fontosabb attól, hogy csúnya módon bele vonsz egy kívülálló személyt, és felhasználod őt a bosszúra.

Gyerekes is, másrészt pedig csak rosszul sülhet el:

Ha akar valamit a hapsitól, akkor ezután lelkiismeret furdalás nélkül fogja csinálni.

Ha pedig nem akar, akkor csak jól meg fog bántódni és a fejedhez vágja a dolgot bármelyik vitában...

Tégy amit jónak látsz, de ha nem bízol benne, és gyerekes szivatáson töröd a fejed, szerintem már kár a gőzért.

Ha annyira beteg vagyok, nincs erőm nemhogy takarítani, de főzni sem. Akkor most BETEG voltál, akihez loholni kell haza, vagy csak pihiztél és munka helyett otthon tettél - vettél, amiről őt is tájékoztattad?

A bajod tehát az, hogy egyáltalán beült inni egy valamit egy kollégával és emiatt akkor is duzzognál, ha aznap te is dolgoztál volna, vagy az, hogy nem loholt haza mikor te otthon vártad, teljesen mindegy, milyen okból?

Nem tagadta le és nem próbált behazudni valamit, ebből nekem az jött le, hogy nem rosszhiszeműen csinálta (és valószínűleg tudta, hogy nem haldokolsz otthon, nincs vészhelyzet, ha elbíbelődsz a házimunkával, amiből amúgy nemigen veszed ki a részed elmondásod alapjan).

Felnőtt párkapcsolat rovatunkat hallották.

Srsly?!

A bosszú és kicsinyes elégtételek helyett mi lenne, ha megbeszélnétek ezeket a dolgokat, és építenétek a párkapcsolatotokat, nem rombolnátok?

Szereted őt? Fontos neked? Akkor légy felnőtt és oldd meg a problémákat őszinte, nyílt kommunikációval, és közös megoldáskereséssel. Ezt csinálják a felelősségteljes, erkölcsös emberek.