Ha egy nő elvárja a saját lakást az oké, de ha egy férfi várja el az már férfiatlan, miért létezik ez a kettős mérce?

Az önző elvárás egy piszok jó szűrő! Az viszont tény, hogy a mai emberek többsége úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy oké van farkam/puncim, aztán majd lesz valami. Ennek tragikus folyományait láthatjuk társadalmi szinten.

Az a nő aki meg elvár olyan dolgokat amiket ő még messziről sem tud teljesíteni, azt meg el kell kerülni. Viszont ha egy komoly, céltudatos nőt szeretnél, akkor ciki azt mondani neki, hogy egy 28nm2-es albérletben tengődesz pizza futárként.

A nők többsége nem a saját lakást várja el, hanem a szülőktől való külön élést. Lehet venni közösen is lakást, a legtöbb pár amúgy így csinálja.

A férfi is elvárhatja, hogy a nőnek lakása legyen, csak a férfiak mániája, hogy fiatalabb nővel akarnak ismerkedni. Egy 25 évesnek, aki most jött az egyetemről és tanár, gyermekvédelmis, közalkalmazott stb valószínűleg nincs saját lakása,max ha örökölt vagy külföldön dolgozott egy ideig és egy vidéki garzonról beszélünk.

Amúgy a férfiak a fiatalság és a külső oltárán beáldozzák az anyagi javakat. A nők meg sokszor az egziszencia oltárán áldozzák be a külső iránti elvárásaikat. De ez sincs mindig így. Nőként nekem már volt lakásom 24 évesen és nem vártam el ugyanezt visszafelé. Mégsem volt könnyebb dolgom, mert nem vagyok különösebben szép, csak átlagos. True story.

Én nem várom el, hogy legyen saját lakása, mivel nekem sincs.

27/f