Lehet valakit egyszerre utálni és szerelmesnek lenni belé?

A történet:

Apám legjobb barátjának van egy fia, aki 3 évvel idősebb nálam. Kicsi korunkban sokat voltunk együtt, mikor náluk, vagy nálunk voltunk, de elég szemét kisgyerek volt. Folyton piszkált, az volt a szórakozása, hogy ijesztgetett mindenféle rémtörténettel, előugrott az ajtó mögül, elvette amivel játszottam és élvezte, hogy dühös vagyok, vagy félek miatta. Néha tudott szépen is játszani, de ez nagyon ritka volt, egy idő után már féltem is tőle egy kicsit. Beárulni, nagyon ritkán árultam be, amiért gonoszkodott velem. Már nem igazán tudom, hogy miért...:S

Egyszer csinált egy nagyon csúnya dolgot: sátorozni voltunk valahol. Este a sötétből ugrott elő és én annyira megijedtem, hogy elfutottam, de elestem és eltörtem a kezem, mert valami köves helyen voltam épp. Máig senki nem tudja, hogy ez az ő hibája volt.

Már kezdtem nagyon utálni kamaszkorunkra, de ugyanakkor jöttek a hormonok is.

Egyébként egy nagyon jóképű, sportos fiú, jó a humora is. Teljesen beleszerettem, miközben nagyon utáltam, amiért gonosz velem.

Mostanra 18 éves, leszállt rólam. De annyira, hogy szinte szóba se áll velem ha együtt vannak a családjaink. Ez még rosszabbul esik.:( Még jobban utálom, de mivel elérhetetlen még szerelmesebb vagyok belé. Nagyon szenvedek, valahányszor eszembe jut. Folyotn az ő képeit nézegetem facebookon meg myVIPen.

Ez lehetséges egyáltalán? Most szeretem vagy utálom? Normális amit érzek? Hogy lehetek szerelmes valakibe, aki szemét velem?